Hajnóczi Gábor (1943. aug. 18. Baja, Bács-Bodrog vm. – 2005. jan. 18. Bp.): művészettörténész.

• Sz: Hajnóczi Ágost járásbíró, majd tsz-jogtanácsos, Bihari Irma. Testvére: Hajnóczi Zsigmond hajóskapitány. F: Gergely Katalin etnográfus. Fia: Hajnóczi Gergely (1977–); leánya: Hajnóczi Eszter (1980–).
• A bajai III. Béla Gimnáziumban éretts. (1961), a JATE BTK-n olasz–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1967), doktorált (1972), a történelemtudomány kandidátusa (1992), habilitált (2000). Az MLEE-n filozófia szakon végzett (1974).
• Életút: A Zirci Gimnázium tanára (1967–1973). A BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Elméleti Intézet könyvtárosa (1974–1985), a JATE BTK Történeti Segédtudományok Tanszék egy. adjunktusa (1985–1992), a Római Magyar Akadémia igazgatóhelyettese (1992– 1995), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének alapító egy. docense (1995–2003), egy. tanára (2003. júl. 1.–2005. jan. 18.). Vicenzában vendégkutató (1971 és 1973), Rómában állami ösztöndíjas (1978 és 1982). Az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánszkutató Csoportjának külső munkatársa (1978 és 1982).
• 15–17. sz.-i építészettörténettel, elsősorban az itáliai és a magyarországi érett reneszánsz építészetével, Andrea Palladio építész munkásságával, építészeti szemiotikával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a 15–17. sz.-i itáliai építészet forrásainak (= olasz építészeti traktátusok) feltárása, a korszak építészei (Palladio, Giovanantonio Rusconi, Leon Battista Alberti, Vitruvius stb.) elméleti tevékenységének tisztázása terén. A Római Magyar Akadémia igazgatóhelyetteseként több nagy nemzetközi építészettörténeti konferenciát szervezett és kezdeményezte az intézmény évkönyveinek (Annuario) újraindítását. Hazatérése után vezető szerepet játszott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének megalapításában, ahol kezdeményezésére nemzetközi Dante- (2000) és Petrarca- (2004), ill. szintén az ő javaslatára Budapesten Alberti-konferenciát (2004) is rendeztek.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, tiszteletére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszéke Hajnóczi Gábor-emlékülést rendezett (2006. febr. 17-én és 2008. okt. 6-án).
• Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága tagja (1981-től). A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagja (1982- től). A Professzorok Batthyány Körének tagja.
• Elismerés: Az Olasz Köztársaság lovagja (2003). Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998–2001).
• Főbb művei: Az emberközpontúság Vitruvius, Alberti és Palladio építészetelméletében. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1968)
  Andrea Palladio építészet és építészetelméleti nézetei. Egy. doktori értek. (Szeged, 1972)
  Palladio „Rotondájának” jelölői és jelöltjei. Kísérlet egy építészeti alkotás szemiotikai analízisére. (Építés–Építészettudomány, 1974)
  Urbanisztika és utópia. (Világosság, 1975)
  Építészetszemiotikai vizsgálódások. – Válogatás építészetszemiotikai tanulmányokból. (Építés– Építészettudomány, 1977)
  Adalékok a zirci apátsági könyvtár és műgyűjtemény történetéhez. (Művészet és felvilágosodás. Szerk. Szabolcsi Hedvig, Zádor Anna. Bp., 1978)
  Építészetszemiotikai vizsgálódások. (Építés- Építészettudomány, 1978)
  City Model and Society in the Theory of Architecture of the Italian Renaissance. (Periodica Polytechnica, 1978)
  Andrea Palladio. Monográfia. Ill. Tóvári László, fotó: Klaniczay Péter, Merényi Katalin, Pogány Frigyes. 48 táblával. (Bp., 1979
  németül: Hanau, 1979 és Leipzig, 1980)
  Szemiotikai perspektívák az építészetelméletben. (Kultúra és szemiotika. Szerk. Gráfik Imre, Voigt Vilmos. Bp., 1981)
  Ellenreformáció és építészet. A tridenti zsinat és a késői reneszánsz építészetelmélet. (Világosság, 1981)
  Eszmei és valóságos az olasz reneszánsz templomépítészetben. (Építés–Építészettudomány, 1982)
  Egy Peruzzinak tulajdonított kéziratos traktátus. (Építés–Építészettudomány, 1985)
  Giovanantonio Rusconi „Della Architettura” című műve az OSZK-ban. (Ars Hungarica, 1986)
  A nemzeti építészeti stílus kérdése az Akadémia palota körüli vitában. (Forradalom után – kiegyezés előtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában. Szerk. Németh G. Béla. Bp., 1988)
  Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Ford. Gulyás Dénes. Az előszót írta. (Képzőművészeti Zsebkönyvtár. Bp., 1988
  új kiad. 2009)
  Le renouveau architectural. (L’Époque de la Renaissance. 1400–1600. I. köt. Bp., 1988)
  Un traité vitruvien: le Della Architettura de Giovan Antonio Rusconi. (Les traites d’architecture de la Renaissance. Paris, 1988)
  Építészeti és urbanisztikai elvek a manierizmus korában. 1560–1600. (Építés–Építészettudomány, 1989)
  Vitruvius De architectura c. műve a Budapesti Egyetemi Könyvtár cod. lat. 32. kéziratában. (Collectanea tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szeged, 1990)
  Az ideális és az utópisztikus város problémája. Filarete: Sforzinda. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1990)
  A XV. századi itáliai építészeti traktátusok a korabeli Magyarországon. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1991)
  Az ideális város a reneszánszban. Monográfia és kand. értek. is. (Szeged, 1991
  megjelent: Bp., 1994)
  Centrum és periféria. Társadalomkép és városalaprajz a XV–XVI. századi itáliai építészetelméletben. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1992)
  Filippo Brunelleschinek szóló ajánlás Leon Battista Alberti festészetről szóló traktátusában. (Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995)
  Le redazione volgare del De pictura di Leon Battista Alberti. (Italianistica Debreceniensis, 1997)
  Il carattere aulico della cultura architettonica dell’Umanismo. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Romanica, 1999)
  A ‘symmetria’ és a művészetelméleti terminológia kezdetei a reneszánszban. (Magyar Tudomány, 1999)
  Vitruvius öröksége. Tanulmányok a „De architectura” utóéletéről a XV. és a XVI. században. (Bp., 2002)
  A reneszánsz művészet történetének olvasókönyve. Összeáll. (Bp., 2004)
  Petrarca és a képzőművészet. (Helikon, 2004)
  ford.: Palladio, Andrea: Négy könyv az építészetről. Szerk. Hajdú István, Szentkirályi Zoltán. Az utószót Zádor Anna írta. Ford. (Képzőművészeti Zsebkönyvtár. Bp., 1982
  új kiad. 2008)
  Raffaello festői életműve. Az előszót írta Prisco, Michele, a dokumentációt készítette De Vecchi, Pierluigi. Ford. (A művészet klasszikusai. Bp., 1984)
  Tolnay Károly: Teremtő géniuszok. Van Eycktől Cézanne-ig. Szerk. Tímár Árpád. Ford. Beke Lászlóval. (Bp., 1987)
  Vamba [Bertelli, Luigi]: Ebadta kölyke! Szélvész Jancsi naplója. Sajtó alá rend., átd. Majtényi Zoltán. Ill. Sajdik Ferenc. Ford. (Bp., 1989)
  Alberti, Leon Battista: A festészetről. Della pittura. 1436. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1997).
  
• Irodalom: Halálhír. (Magyar Nemzet, 2005. jan. 21.)
  In memoriam H. G. A H. G.-emlékülés tanulmányai. Szerk. Nuzzo, Armando és W. Somogyi Judit. (Piliscsaba, 2008).