Balogh János (2) (1913. febr. 19. Nagybocskó, Máramaros vm. – 2002. aug. 15. Bp.): biológus, zoológus.

• Nagyapja: Balogh János, néhány holdon gazdálkodó parasztember volt. Sz: Balogh János falusi tanító, Szabadfi Etel. Apja az I. vh.- ban meghalt, anyja a spanyolnátha-járvány áldozata lett (†1920). Anyai rokona, Szabadfi Elek kántor és családja nevelte. F: 1942- től Csiszár Judit. Leánya: Balogh Judit (1943–); fia: Balogh János (1946–) és Balogh Péter (1950–) biológus.
• Gyermekéveit Túrkevén töltötte, 1923-tól élt Budapesten, a Szegényház téri (= Rózsák tere) protestáns árvaházban. A bp.-i Fasori Evangélikus Gimnáziumban éretts. (1931), a Pázmány Péter Tudományegyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári okl. (1935), bölcsészdoktori okl. (1938), Magyarország állatvilága tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1943), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 11.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Állatrendszertani Intézet tanársegéde (1935–1941), egy. adjunktusa (1941– 1950), tud. munkatársa (1951–1966), egy. tanára (1964. júl. 29.–1983) és az Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék vezetője (1968– 1973). Az MTA Talajzoológiai Kutatócsoport alapító vezetője (1970–1983), az MTA Botanikai és Ökológiai Kutatóintézet nyugdíjas tud. tanácsadója (1983-tól). Az UNESCO megbízásából a trópusi őserdők talajfaunáját és a talajokban lejátszódó biológiai folyamatokat kutatta Brazzaville-Kongóban (1963–1964), Új-Guineában (1965), Dél-Amerikában (1965–1966, 1966–1967), Óceániában (1968, 1969); összesen 32 tengerentúli zoológiai és filmexpedíciót vezetett (1963–1993).
• Állatrendszertannal, -ökológiával, talajzoológiával fogl., A Sashegy pókfaunája c. egyetemi doktori értekezése az első magyar zoocönológiai munka (1935). Nemzetközileg is alapvetőek zoocönológiai kutatásai: a világirodalomban első ízben hangsúlyozta az állati szintközösségek közösség-alaktani fontosságát, s elsők között állapította meg azt, hogy a szintközösségek felépítésében mindig néhány, magas konstanciájú domináns faj viszi a vezető szerepet, a többi fajok nagyrészt alárendelt jelentőségűek. Kiemelkedő jelentőségű eredményeket ért el a talajban lejátszódó biológiai folyamatok zoogén fázisainak feltárása terén, vizsgálta a talajban lévő életközösségek szerkezetét, a talaj anyagforgalmát és nitrogénforgalmának zoológiai vonatkozásait. Monográfiában dolgozta fel Magyarország páncélosatka faunáját. A Föld trópusi őserdeiben végzett kutatásai eredményeit nyolc kötetben tette közzé; az expedíciók eredményeképpen ma Magyarországon van a legteljesebb ilyen tárgyú tudományos gyűjtemény. Tudományos tevékenységéhez szorosan kötődött tudománynépszerűsítő munkássága: számos népszerű rádió- és tv-műsor szerzője, ill. szerkesztője (pl.: Muzsikáló természet, A napsugár nyomában, Megsebzett bolygó).
• Emlékezet: Hamvait gyermekkora legkedvesebb helyszínén, a Berettyó mentén meghúzódó Egrespusztán, a Putri-dűlőben kanyargó folyó gátjának tövében helyezték el. Itt állítottak emlékére kőobeliszket is. Túrkevén emléktáblát avattak és utcát neveztek el róla, ill. szobrot állítottak (portrédombormű, Györfi Sándor alkotása, 2003). A bp.-i Fasori Gimnáziumban emlékét mellszobra őrzi (felavatták: 2007. febr. 14.). Emlékét ápolja továbbá a 2004-től minden év februárjában megrendezett ökológiai tudományos konferencia Túrkevén.
• Az MTA VIII. Osztály elnökhelyettese (1970–1973), elnöke (1974–1980). Az MTA–TMB Általános Biológiai és Zoológiai Szakbizottságának elnöke. Az Osztrák Tudományos Akadémia t. tagja. A Szovjet Entomológiai Társaság t. tagja (1968-tól).
• Elismerés: Munka Érdemrend (arany, 1973, 1983), a Magyar Köztársaság Középkeresztje csillagokkal (2000). Akadémiai Jutalom (1962), Kossuth-díj (1963), Frivaldszky Imre-emlékérem (1966), Széchenyi-díj (1993), Pro Natura Díj (1993), Akadémiai Aranyérem (1995), Magyar Örökség Díj (1999), Corvin-lánc (2001).
• A Magyarország állatvilága c. sorozat szerkesztője (Baros Zoltánnal, Kaszab Zoltánnal, 1955-től). Az Acta Zoologica c. folyóirat főszerkesztője (1972–1993).
• Főbb művei: Adatok a Balaton környékének pókfaunájához. (Bp., 1933)
  A Sashegy pókfaunája. Faunisztikai, rendszertani és környezettani tanulmány. Egy. doktori értek. Balogh János Iván néven. (Bp., 1935)
  Magyarország hangyabolyban élő atkáiról. (Folia Entomologica, 1938)
  Magyarország páncélosatkái. Conspectus Oribateorum Hungariae. Monográfia. (Bp., 1943)
  A zoocönológia alapjai. Doktori értek. is. (Bp., 1953)
  A talajzoológiai kutatások eredményei és feladatai hazánkban. (MTA Biológiai Csoport Közleményei, 1958)
  On Some Problems of Production Biology. (Acta Zoologica, 1958)
  Lebensgemeinschaft der Landtiere. (Bp., 1958)
  A talajzoológiai kutatások eredményei és feladatai hazánkban. (Bp., 1958)
  Állatközösségek vizsgálatának fontossága Magyarországon. (Rovartani Közlemények, 1963)
  A talajzoológia feladatai. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1967. ápr. 19.
  MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1967)
  The Oribatid Genera of the World. (Bp., 1972)
  Data to the Oribatid Fauna of Australia. Mahunka Sándorral. (Bp., 1978)
  A Gondwana-elemek és az óceániai fauna kialakulása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1978. máj. 2.)
  Bioszféra expedíció. (Bp., 1980)
  Érdekes szigetek. (Bp., 1982)
  Primitive Oribatids of the Palaeoarctic Region. Mahunka Sándorral. (Bp.–Amsterdam, 1983)
  Haldokló őserdők nyomában. (Bp., 1984)
  Oribatid Mites of the Neotropical Region. 1–2. Balogh Péterrel. (Bp.–Amsterdam, 1988–1990)
  Talajzoológiai kutatásaim a trópusokon. (Magyar Tudomány, 1991)
  The Oribatid Mite Genera of the World. 1–2. Balogh Péterrel. (Bp., 1992)
  The Oribatid Mites of the Extraholarctic Regions. 1–3. Balogh Péterrel. (Bp.–Amsterdam, 2000)
  Túrkevétől Óceániáig. Vál. írások. Sajtó alá rend. Fábián Gyula. (Bp., 2003)
  Pusztuló őserdők, virágzó sivatagok. (Bp., 2005).
  
• Irodalom: Kerényi Mária: Kutatóexpedíciók után, itthoni alkotások előtt. (Búvár, 1973)
  Nádor Tamás: A tudomány-népszerűsítő. (Rádió TV Szemle, 1977)
  Nádor Tamás: Ex libris B. J. (Új Írás, 1981)
  Lehotay-Horváth György: Nyugdíjban – mégsem nyugalomban. (Búvár, 1988)
  Túrkeve kislexikona. Írta és összeáll. Talpalló Piroska. (Túrkeve, 1996)
  Mahunka Sándor: B. J. (Magyar Tudomány, 2002).