Bálint Gábor (1), szentkatolnai (1844. márc. 13. Szentkatolna, Háromszék vm. – 1913. máj. 26. Temesvár): nyelvész, orientalista.

• Testvére: Bálint Benedek (1860–1920) fametsző, grafikus, iparművész.
• Iskoláit Kézdivásárhelyen (1856–1857), Csíksomlyón (1857–1862), Marosvásárhelyen (1862–1863) és Székelyudvarhelyen végezte (1863–1865), majd a nagyváradi gimnáziumban éretts. (1867). Ekkorra már a latin és a görög nyelvek mellett tíz európai és keleti nyelvet ismert. A bécsi egyetemen jogot hallgatott, a Keleti Akadémián török és arab nyelvet tanult (1867–1868), a bp.-i tudományegyetemen jogi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1868–1871), a bp.-i tudományegyetemen a mandzsu, a mongol és a tatár nyelvekből magántanári képesítést szerzett (1875).
• Életút: Megismerkedett Vámbéry Árminnal, akinek hatására érdekődése végleg az altájisztika, ill. a török és mongol nyelvek felé fordult. Vámbéry javaslatára elnyerte az MTA megbízását, hogy a magyar és a mongol nyelvek vélt rokonságának kérdését a helyszínen tisztázza. Először a Kazáni Tanítóképzőben a tatár nyelvet tanulmányozta. Összehasonlító vizsgálatokat folytatott a kazáni tatár és a török nyelvek között (1871. jún.–okt.). Asztrahánban a kalmük nyelvet vizsgálta, orosz–kalmük szótárt szerkesztett, átdolgozta a kalmük ábécéskönyvet. Igen jelentős kalmük néprajzi és népzenei gyűjtése, a világon először vizsgálta a kalmük népnyelvet (1871. okt.–1872. máj.). Szentpétervárott a mongol, a tunguz és a mandzsu nyelvek tanulmányozásával készült fel mongóliai útjára. Véleménye szerint a mongol nép a történeti hiungnu néppel megegyezik. (1872. jún.–1873. febr.). Szentpétervár után indult Mongóliába, ahol 155 napot töltött. A keleti mongol népnyelv és a mandzsu nyelv összehasonlító tanulmányozását végezte el, majd összevetette a magyar nyelvvel. Összegyűjtötte a mongolok születési, halálozási és házasodási szokásait. Tapasztalatai alapján élesen elutasította a magyar–finnugor nyelvrokonságot. (1873. ápr.–1874. febr.). Hazatérése után az MTA alkönyvtárnoka (1874–1879), a bp.-i tudományegyetem magántanára (1875–1877). Feldolgozta az észak-burját–mongol nyelvjárást és összevetette a khalkha, a csakhar és a kalmük nyelvekkel. Gr. Széchenyi Bélával újabb expedícióra indult: az indiai Bangalorban a dravida (tamil) nyelvet vizsgálta és megtanult japánul (1877). Szerinte jóval szorosabb az összefüggés a magyar és a tamil nyelvek között, mint a magyar és a finnugor nyelvek között. Hazatérése után a kirobbanó ugor-török háborúban durva, személyeskedő vitába keveredett a finnugor elméletet képviselő Budenz Józseffel és Hunfalvy Pállal. Miután nem nevezték ki a bp.-i tudományegyetemen ny. rk. tanárrá (1878), leplezetlenül kifejtette véleményét az MTA-ban található állapotokról (1879), majd elhagyta az országot. Kelet- és Ny-Európában, majd az arab gyarmatokon tolmácsként dolgozott (1879–1892), hazatérése után Szentkatolnán telepedett le (1892). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ural-Altáji Tanszékének ny. rk. tanára (1893–1897), ny. r. tanára (1897–1912). Utolsó expedícióján Zichy Jenőt kísérte el a Kaukázusban (1895).
• Az eszperantó nyelv magyarországi úttörője, az első tanfolyam szervezője (Kolozsvár, 1897), továbbá az ido nyelv (= az eszperantó megreformálásával létrejött új mesterséges nyelv) első magyar népszerűsítője is (1907). Részt vett a római (1898) és a hamburgi (1902) nemzetközi orientalista kongresszuson. Élete végén több mint harminc nyelven beszélt. Számos altáji nyelvet ő ismertetett meg Nyugat-Európával, legtöbb összehasonlító nyelvészeti dolgozata ma is alapmű.
• Emlékezet: Síremléke a kézdivásárhelyi ref. temetőben látható. Születésének 150. évfordulóján szentkatolnai megújított szülőházán emléktáblát helyeztek el (Vetró András alkotása, 1994) és emlékülést is rendeztek tiszteletére. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen is emléktáblát állítottak fel (szintén Vetró András alkotása, 1994).
• Elismerés: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tb. doktora (1896).
• Főbb művei: A magyarországi török hódoltságról. (Századok, 1870)
  Jelentése Oroszországban és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. (Bp., 1874)
  Török nyelvtan. (Bp., 1875)
  A mandsuk szertartásos könyve. (Bp., 1876)
  Az éjszaki burját–mongol nyelvjárás rövid ismertetése. (Nyelvtudományi Közlemények, 1877)
  Kazáni-tatár nyelvtanulmányok. 1–3. füzet. (Bp., 1877)
  Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. (Bp., 1877)
  Egy távozó számadása. (Pesti Napló, 1879. máj. 2.)
  A tamil nyelv a turáni nyelvek szanszkritja. (Erdélyi Muzeum, 1888)
  Tamulische – dravidische – Studien. 1. Grammatische Teil. 2. Lexikalische Teil. (H. n., 1898)
  A honfoglalás revíziója, vagyis a hun, székely, magyar, besenye, kun kérdés tisztázása. (Kolozsvár, 1901)
  Kabard nyelvtan. (Kolozsvár, 1901)
  Lexicon cabardico–hungarico–latinum. (Kolozsvár, 1904)
  B. G. keleti levelei, jelentése. Értekezése a mandsuk szertartásos könyvéről. Hasonmás kiad. Bev. Kara György. (Bp., 1973)
  Wolgatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von Gábor Bálint. Szerk. Berta Árpád. (Bp., 1988).
  
• Irodalom: Barabás Ábel: B. G. (Vasárnapi Ujság, 1913)
  György Lajos: B. G. emlékezete. (Kolozsvár, 1945)
  Nagy Louis: Gábor Bálint's Journey to the Mongols and His Medited Kalmuck Texts. (Acta Orientalica, 1959)
  Hazai György: B. G. (Türk Dili, 1963)
  Senga Toru: B. G., Pröhle Vilmos és a japán–magyar nyelvhasonlítás története. (Magyar Nyelv, 1994)
  Péntek János: Koreszmék és rögeszmék. (Magyar Szemle, 1994)
  Szentkatolnai B. G. Borcsa János tanulmányai. (Erdélyi tudományos füzetek. 220. Kolozsvár, 1994)
  Kozma Dezső: Erdélyi utakon. (Kolozsvár, 1997).