Ujfalussy József (1920. febr. 13. Debrecen – 2010. jan. 22. Bp. Temetés: febr. 19. Farkasrét): zenetudós.

• Sz: Ujfalussy Géza (†1944. dec.) jogász, ügyvéd, mándi Mándy Margit (1898–1982) énektanár, zenepedagógus. Szülei különváltan éltek, édesanyja és anyai nagyanyja nevelte fel.
• Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte, a Református Kollégium Gimnáziumában éretts. (1938), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen latin–görög szakos tanári okl. (1943), bölcsészdoktori okl. szerzett (1944), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán – Veress Sándor, Ferencsik János, Bartha Dénes és Szabolcsi Bence növendékeként – zeneszerzést és karmesterséget tanult (1946–1949). Egyetemi tanulmányai idején a MADISZ és az Egyetemi Kör tagja. A zenetudományok kandidátusa (1962), doktora (addigi tudományos tevékenysége tézisszerű összefoglalásáért, 1973), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1985. máj. 9.).
• Életút: A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma óraadó (1943–1944), r. tanára (1944–1946). Az Országos Szabadművelődési Tanács titkára (1946–1948), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Művészeti Főosztálya előadója (1948–1949), a Népművelési Minisztérium Művészeti, ill. Zene- és Táncművészeti Főosztálya csoport-, osztály-, ill. főosztályvezetője (1949–1955). Az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma tud. főmunkatársa (1961–1973), tud. tanácsadója (1973–1980) és az Intézet igazgatója (1973–1978), tud. tanácsadója és tud. osztályvezetője (1980–1987), kutatóprofesszora (1987-től). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főisk. tanára (1955. szept. 1.-jétől); közben a Főiskola rektora (1980–1988), egyúttal a Károli Gáspár Református Egyetem rektora (1995–1997). Az MTA–TMB-n Szabolcsi Bence aspiránsa (1953–1957). – A Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja (1945–1946).
• A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja (1995-től). A Magyar Esztétikai Társaság elnöke (1992-től). A Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségi tagja (1959-től). Az Ady Társaság tagja és titkára (1945-től).
• Klasszika-filológusnak készült, első írásai a homéroszi eposzok szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Később érdeklődése a zeneesztétika, a zeneelméleti és a zenetörténeti kutatások felé fordult. A valóság zenei képe (1962) című könyve a tudományok kombinációja révén új diszciplínát teremtett: eszközöket arra, hogy a zenét a többi művészettel együtt, a programzene és az abszolút zene szimplifikált szembeállítását meghaladva lehessen vizsgálni. Több nyelvre lefordított, többször átdolgozott és kibővített, kétkötetes Bartók Béla monográfiája (1965) az egyik első olyan életrajz, ami az életutat és az alkotói fejlődést komplex, szerves egységben vizsgálta. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a zenei közlő közeg jelentéstani szerkezetének és logikájának feltárása terén. Tipológiailag tanulmányozta a zenei klasszicizmus és a 20. sz.-i zene kapcsolatát, elsősorban Claude-Achille Debussy és Bartók Béla, ill. Liszt Ferenc zenei világában.
• Emlékezet: 80. születésnapja tiszteletére zenetudományi konferenciát rendeztek az MTA Zenetudományi Intézete Kodály-termében (2000. ápr. 29.-én). Debrecenben, majd Budapesten (Országút, II. kerület Fény utca 15.; majd Törökvész, II. kerület Csévi utca 19/b.) élt és alkotott. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
• Az MTA alelnöke (1985. máj. 10.–1993. máj. 13.), a Doktori Tanács tagja (1995-től) és első elnöke (1995–1996); az MTA Zenetudományi Bizottsága tagja. Az MTA–TMB Néprajzi, Folklór és Zenetudományi Szakbizottsága tagja (1963–1968), elnöke (1970-től). Az Országos Akkreditációs Bizottság tagja (1994–1997). A párizsi Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja (1991-től).
• Elismerés: A Debreceni Református Teológiai Akadémia (1990), a KLTE tb. doktora (1993). Szocialista Munkáért Érdemérem (1953), Szocialista Kultúráért (1965), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1971 és 1980). Erkel Ferenc-díj (1961), Akadémiai Díj (1963), Kossuth-díj (1966), a Művészeti Alap Zenei Díja (1972), SZOT Díj (1972), Apáczai Csere János-díj (1985), Herder-díj (1987), Lajtha László-emlékérem (1996), Eötvös József-díj (1998), Kodály Zoltán-díj (2000), Földes Andor-emlékérem (2001), Széchenyi-díj (2006), Hazám Díj (2006), a Pro Renovanda Cultura Hungariae különdíja (a Kodály-évfordulóra, 2008), Lukács György-díj (2009).
• A Studia Musicologica főszerkesztője és a Magyar Zene szerkesztőbizottságának tagja.
• Főbb művei: Tanulmányok a homerosi eposzok szerkezetéről. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1944)
  Vidéki városaink zenei élete a kiegyezés után. (Új Szántás, 1947)
  A „Hunyadi László” és irodalmi előzményei. (Zenetudományi tanulmányok. II. Bp., 1954)
  B. B. táncai. (Táncművészet, 1955)
  Mozart. (Alföld, 1956)
  Intonáció, jellemformálás és típusalkotás Mozart egyes műveiben. (Zenetudományi Tanulmányok. V. Bp., 1957
  németül: Studia Musicologica, 1961)
  Claude-Achille Debussy. Kismonográfia. (Kis zenei könyvtár. 7. Bp., 1959)
  Hogyan kerülnek a magyarok Beethoven III. szimfóniájának utolsó tételébe? Adalék a szimfonikus finálé tartalmi kérdéséhez. (Magyar Zene, 1960)
  Egy különös formacsoport Haydn zongoraműveiben. (Zenetudományi Tanulmányok. VIII. Bp., 1960)
  Erkel műveinek sorsa. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, 1961)
  A híd-szerkezetek néhány tartalmi kérdése Bartók művészetében. (Magyar Zene, 1961)
  A valóság tükrözésének néhány problémája a zeneművészetben. Kand. értek. (Bp., 1961
  megjelent: A valóság zenei képe. A zene művészi jelentésének logikája címmel, Bp., 1962
  cseh nyelven: Praha, 1967)
  Megjegyzések a valóság zenei képének dialektikájához. (Magyar Zene, 1963)
  Bartók Béla. I–II. köt. Kismonográfia. (Kis zenei könyvtár. 29–30. Bp., 1965
  2. kiad. egy kötetben 1970
  3. kiad. 1976
  oroszul: 1971
  angolul: 1971
  németül: 1973
  litvánul: Vilnius, 1976)
  A realizmus – még „konkrétebben”. (Társadalmi Szemle, 1965)
  Bartók: Kontrasztok. Keletkezésének történetéhez. – Utak és válaszutak a mai marxista zenetudományban. Maróthy Jánossal, Zoltai Dénessel. – Az esztétikai és ideológiai kategóriák viszonya, különös tekintettel a mai zenére. Maróthy Jánossal, Zoltai Dénessel. (Magyar Zene, 1965)
  A modern zene útjai Zoltai Dénessel. (Valóság, 1966)
  A zeneművészet esztétikai alapkérdései. (Magyar Filozófiai Szemle, 1967)
  Mit adhat a Bartók tradíció a világnak? (Muzsika, 1967)
  Bartók Béla: Kontrasztok – hegedűre, klarinétra és zongorára. 1938. (Magyar Zene, 1968)
  Farkas Ferenc. A műjegyzéket összeáll. Tóth Margit. (Bp., 1969)
  A Magyar Tanácsköztársaság zenei életéről. 1–2. (Muzsika, 1969)
  Második-e Bartók hegedűversenye? (Magyar Zene, 1970)
  Bartók Béla emlékezete. Kovács Dénessel, Szabolcsi Bencével. – Drámai építkezés és filozófia Beethoven VI. szimfóniájában. (Muzsika, 1970)
  Közös réteg Bartók és Kodály művészetében. (Magyar Zene, 1971)
  Bartók zenéjének esztétikai haszna a zenei nevelésben. (Parlando, 1971)
  A magyar lírai költészet hagyományai Kodály művészetében. (Alföld, 1971)
  Kodály és Debussy. (Muzsika, 1972)
  Szocialista kultúra és marxista zeneszociológia. Maróthy Jánossal, Zoltai Dénessel. (Magyar Zene, 1973)
  A műfaj-kategória sorsa és jelentősége a zeneesztétikában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1974. nov. 11.)
  Zenetudományunk akadémiai kutatóhelyeinek egyesítése. (Magyar Tudomány, 1974)
  Kulturális hagyományaink Bartók Béla és Kodály Zoltán életművében. (Magyar Tudomány, 1975)
  Kodály Zoltán és a Zeneművészeti Főiskola. – A műfaj-kategória sorsa és jelentősége a zeneesztétikában. (Magyar Zene, 1975)
  Megjegyzések Lajtha László utolsó és XX. századi zenetörténetünk korábbi éveihez. (Magyar Zene, 1976)
  Zenepedagógia és zenetudomány. (Parlando, 1978)
  Iskolai énektanításunk jelenéről és jövőjéről. Feuer Máriával. – Egy műfaj és egy zeneszerző közös útja. (Muzsika, 1980)
  Zenéről, esztétikáról. Cikkek, tanulmányok. (Bp., 1980)
  Kérdőjelek zenei művelődésünkben. (Magyar Tudomány, 1980)
  Bartók Béla századik születésnapján. (Magyar Tudomány, 1981)
  Premisszák a Bartók zene megértéséhez. (Magyar Zene, 1981)
  Ismét „Medvetánc”. József Attila „scherzói”. (Literatura, 1981)
  Bartók Béla szintézise. (Nagyvilág, 1981)
  Alkotás és életrajz. Tanulságok Bartók biográfiájából. (Korunk, 1981)
  Kodály Zoltán öröksége. (Társadalmi Szemle, 1982)
  A magyar nemzeti zenestílus forrásai és létrejötte a XVIII–XIX. században. (Helikon, 1982)
  Zeneoktatás és nemzeti hagyomány. (Parlando, 1984)
  A magyar zenepedagógia 40 éve. (Parlando, 1985)
  Meghatározatlan tárgyszerűség – meghatározott viszonylatok. (Világosság, 1985)
  Tamino válaszúton. Drámai párbeszéd és zenei cselekvény. (Bp., 1986)
  Haláltánc. Variáció, építkezés, modális transzformáció Liszt Ferenc zenéjében. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1986. márc. 17. Megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1990)
  Debussy és Liszt. (Magyar Zene, 1987)
  Egy faun délutánja. Mallarmé és Debussy. Vers és zene. (Magyar Zene, 1988)
  Lajtha László neve jelzi, jellemzi ezt az intézményt. (Parlando, 1990)
  Emlékek Lajtha Lászlóról. – Lajtha László. (Muzsika, 1992)
  Claude Debussy: Children’s Corner. Gyermekkuckó. (Parlando, 1992)
  „Járdányi-ügy” a Magyar Zeneművészek Szövetségében. (Magyar Zene, 1992)
  Ernő Dohnányi. (Hungarian Studies, 1993)
  A képek kora Debussy alkotásaiban. 1–2. – Bartók Béla „romantikus korszaka.” (Muzsika, 1995)
  Az európai esztétika és Lukács György. (Társadalmi Szemle, 1995)
  Művészet a mindennapokban. (Magyar Iparművészet, 1997)
  Varró Margit jelentősége, Varró és Bartók kora. (Parlando, 1998)
  A művészet az emberi értelem határán innen és túl. (Debreceni Szemle, 1999 és Confessio, 1999)
  Az intendáns: gr. Bánffy Miklós. – Enciklopédia 1930-ból: A Szabolcsi–Tóth zenei lexikon. (Muzsika, 2000)
  Emlékek a Bartók-recepció hazai történetéből. (Magyar Zene, 2000)
  Debrecen zenei hagyományai. (Debreceni Szemle, 2005)
  A Kollégiumi Kántus és a Debreceni Református Kollégium zenei hagyományai. (Református Tiszántúl, 2010)
  szerk.: Bartók-breviárium. Levelek, írások, dokumentumok. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1958
  Orfeusz Könyvek. 2. jav. és bőv. kiad. Bp., 1974
  3. kiad. 1980
  svédül: Göteborg, 1981)
  Honegger, Arthur: Zeneszerző vagyok. Ford. Oltványi Imre. Az előszót írta. (Bp., 1960)
  Az esztétika alapjai és a zene. Főisk. jegyz. Összeáll. (Bp., 1968
  2. kiad. 1974
  3. kiad. 1979
  4. kiad. 1983)
  Molnár Antal: Gyakorlati zeneesztétika. Az előszót írta. (Bp., 1971)
  Jiránek, Jaroslav: A XX. századi cseh zenéről. A bevezetést írta. (Bp., 1972)
  Dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaság zenei életéből. Szerk. (Bp., 1973).
  
• Irodalom: Zoltai Dénes: U. J.: A valóság zenei képe. (Társadalmi Szemle, 1963 és Magyar Zene, 1963)
  Fábián Imre: U. J.: A valóság zenei képe. (Muzsika, 1963)
  Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. I–III. köt. Átd. új kiad. Főszerk. Bartha Dénes. Szerk. Tóth Margit. (Bp., 1965)
  Kárpáti János: U. J.: Bartók Béla. I–II. (Magyar Zene, 1966)
  Zoltai Dénes: U. J. köszöntése. (Muzsika, 1970)
  Mi azon munkálkodunk, hogy “a zene legyen mindenkié”. Beszélgetés U. J. akadémikussal. Kardos István tv-interjúja. (Világosság, 1977)
  Kardos István: József Ujfalussy on the Social Impact of Music. (The New Hungarian Quaterly, 1979)
  Ki kicsoda a magyar zenei életben? Szerk. Székely András. (Bp., 1979
  2. bőv. kiad. 1988)
  Zoltai Dénes: U. J. hatvan éves. (Magyar Zene, 1980)
  Breuer János: U. J.: Zenéről esztétikáról. (Társadalmi Szemle, 1980)
  Bartha Dénes–Szabolcsi Miklós: U. J. köszöntése. (Muzsika, 1980)
  SZOT-díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. (Bp., 1981)
  Emlékeim. (Alföld, 1982)
  Brockhaus–Riemann zenei lexikon. I–III. köt. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. (Bp., 1983–1985)
  Maróthy János: U. J.: Tamino válaszúton. Drámai párbeszéd és zenei cselekvény. (Magyar Zene, 1987)
  Breuer János: Ahogyan nem ismerjük… Köszöntő helyett. U. J. 70. születésnapjára. – Borgó András: Amikor én pályakezdő voltam… U. J. (Muzsika, 1990)
  Hommage. U. J. 70. születésnapjára. (Magyar Zene, 1990)
  Kosáry Domokos–Somfai László: U. J. köszöntése. – Breuer János: Részekben egész. U. J. köszöntése. (Muzsika, 1995)
  Tóth Endre: Beszélgetés U. J. zenetudóssal. A kiváló zeneesztéta önéletrajzszerű nyilatkozata. (Confessio, 2000)
  Richter Pál: A Dunántúltól Japánig. Zenetudományi konferencia U. J. 80. születésnapja tiszteletére. (Muzsika, 2000)
  Kárpáti János: U. J. köszöntése 80. születésnapján. (Magyar Zene, 2000)
  Berlász Melinda: U. J., a Zenetudományi Intézet osztályvezetője. (Magyar Zene, 2001)
  Kárpáti János: Az örökifjú tudós-tanár. U. J. 85 éves. (Muzsika, 2005)
  Kárpáti János: Új tudományágat teremtett. U. J. 85 éves. (Népszabadság, 2005. febr. 11.)
  Halálhír. (Magyar Nemzet, 2010. jan. 23.)
  Maróth Miklós: U. J. (Magyar Tudomány, 2010)
  Tallián Tibor: U. J. (Muzsika, 2010)
  Vonzódások. Albert Zsuzsa beszélgetése kilencvenedik U. J. muzikológussal. (Nagyvilág, 2010)
  Berkesi Sándor: U. J. (Református Tiszántúl, 2010)
  József Ujfalussy. (Studia Musicologica, 2010)
  Rozgonyi Éva: U. J. (Zeneszó, 2010).