Marosi Sándor (1929. máj. 16. Soltvadkert, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. – 2009. júl. 5. Szeged. Temetés: júl. 23. Rákoskeresztúr): geográfus.

• Sz: Marosi János, Somogyi Sára földművesek. Dolgozó paraszti család hetedik gyermekeként született. F: 1952-től Bakula Mária a bp.-i XIX. kerületi Vécsey úti általános iskola, majd a Madách Imre Gimnázium történelem–földrajz szakos tanára és fővárosi szakfelügyelő tanár. Fia: Marosi Sándor (1956–) vegyész üzemmérnök.
• A Kiskunhalasi Gimnáziumban éretts. (1947), az ELTE BTK-n földrajz–történelem szakos tanári okl. szerzett (1951), a földrajztudományok kandidátusa (1966), doktora (1980). Az MTA tagja (l.: 1995. dec. 18.; r.: 2001. máj. 7.).
• Életút: Még egyetemistaként részt vett a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) síkvidéki felvételező munkájában (1950–1951), majd az MTA Könyvtára tud. segédkutatója (1951). A Földrajzi Könyv- és Térképtár, majd az átszervezések után az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportja, ill. Földrajztudományi Kutatóintézete tud. munkatársa (1951–1966), tud. főmunkatársa (1966–1980), tud. tanácsadója (1980–1995), kutatóprofesszora (1996–2002); közben az Intézet tud. titkára (1968–1972), igazgatóhelyettese (1973– 1993). Az ELTE c. egy. tanára (1989-től). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1961–1964).
• Tudományos pályafutásának kezdetén geomorfológiai, hidrogeográfiai és klimatológiai vizsgálatokat végzett a Mezőföldön, a Somogyi-dombságon, Budapest tágabb környékén, a Csepel-szigeten. Később érdeklődése lösz- és homokgenetikai, majd alkalmazott földrajzi kutatások felé fordult, komplex természeti földrajzi vizsgálatokra törekedve kis területekre kiterjedő, mikroklímamérésekkel összekapcsolt típusvizsgálatokat végzett. Úttörő szerepet vállalt a gyakorlat igényeit is figyelembe vevő tájértékelés irányzatainak, elvi-módszertani koncepcióinak kimunkálásában és alkalmazásában; elsők között fogalmazta meg a ‘táj’ és a ‘környezet’ egymástól eltérő definícióját. A Balaton és környezete középtájszintű értékelését, tájtipizálását elvégezve olyan környezetvédelmet szolgáló javaslatokat dolgozott ki, amelyek többsége beépült a regionális rendezési tervekbe. Komplex nagytájszintű értékelést végzett továbbá a Dunántúlon, összekapcsolva azt a meg nem újítható és a megújítható természeti erőforrások ökonometikusabb hasznosítási javaslataival. Széles körű tematikus földrajzi térképezési eredményeivel, valamint agrárökológiai komplex feldolgozásaival jelentősen hozzájárult a magyarországi terület- és településfejlesztés, ill. a táj- és környezetvédelem megalapozásához.
• Emlékezet: A magyar földrajztudomány 75. és 80. születésnapját tanulmánykötettel ünnepelte. Budapesten és Szegeden élt és tevékenykedett; Szegeden hunyt el, a bp.-i Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik.
• Az MTA Földrajztudományi Bizottsága tagja, titkára (1966–1973), alelnöke (1973-tól), majd az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának tagja (1995–2000), az MTA Szociális Bizottsága, Tudományetikai Bizottsága tagja (2000-től). Az MTA–TMB Földrajzi és Meteorológiai Szakbizottsága (1984–1995), ill. a Doktori Tanács Földrajzi és Meteorológiai Szakbizottsága elnöke (1995–2000) és Földtudományi Szakbizottsága tagja (1996-tól). A Magyar Földrajzi Társaság elnöke (1993–2001), tb. elnöke (2003-tól). A TIT Országos Földtudományi Választmányának alelnöke (1987–1990). A Nemzetközi Földrajzi Unió Tájszintézis Munkacsoportjának l. tagja (1979-től).
• Elismerés: Lóczy Lajos-emlékérem (1982), Széchenyi-díj (1990), Akadémiai Díj (1991).
• A Földrajzi Értesítő alapító szerkesztője (1952–1972), főszerkesztője (1973–2001), tb. főszerkesztője (2002-től). A Földrajzi Tanulmányok (1964-től) és a Magyarország tájföldrajza c. sorozatok szerkesztője (1967-től). A Studies in Geography in Hungary (1964-től), a Földrajzi Közlemények (1981-től) és a Magyarország Nemzeti Atlasza szerkesztőbizottságának tagja (1984-től).
• Főbb művei: Morfológiai megfigyelések a Mezőföld déli részén. (Földrajzi Értesítő, 1953)
  Adatok a kőzetminőség, az erózió és a tektonikus mozgások jelenleg ható felszínformáló szerepéhez, valamint a talajerózióhoz. Góczán Lászlóval, Szilárd Jenővel. – A paksi löszfeltárás. Ádám Lászlóval, Szilárd Jenővel. (Földrajzi Közlemények, 1954)
  Geomorfológiai megfigyelések a Mezőföld Balatontól északkeletre elterülő részén. (Földrajzi Értesítő, 1954)
  A Csepel-sziget geomorfológiai problémái. (Földrajzi Értesítő, 1955)
  Budapest és környéke futóhomok-területeinek morfológiája. – A Rákos-pataktól délre levő terület geomorfológiája. Szilárd Jenővel. (Budapest természeti képe. Bp., 1958)
  A Balaton somogyi partvidékének geomorfológiai képe. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Közlemények, 1958)
  Barlangok és felszínes karsztos formák a Budai-hegységben. – Budapest éghajlata. Szilárd Jenővel. (Budapest természeti földrajza. Szerk. Pécsi Márton. Bp., 1959)
  A Mezőföld természeti földrajza. Szerk. Ádám Lászlóval, Szilárd Jenővel. Az előszót Bulla Béla írta, fotó: Vajda Ernő. (Földrajzi monográfiák. 2. Bp., 1959)
  Felszínfejlődési problémák Belső-Somogyban. (A Magyar Földrajzi Társaság zalaegerszegi vándorgyűlésének kiadványa. Bp., 1960)
  Belső-Somogy. (Földrajzi Értesítő, 1962)
  A természeti földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről. – Mikroklímamérések a Jaba-völgyben, Külső- Somogy. Jakucs Pállal, Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1963)
  Mikroklímamérések és természeti földrajzi megfigyelések az Osztopáni meridionális völgyben, Buzsák–Lengyeltóti között. Jakucs Pállal, Szilárd Jenővel. 2 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1964)
  A deráziós völgyekről. (Földrajzi Értesítő, 1965)
  Belső-Somogy felszínalaktana és gazdasági életének természeti földrajzi feltételei. Kand. értek. (Bp., 1965)
  Kovárványrétegek és periglaciális jelenségek összefüggésének kérdései a belső-somogyi futóhomokban. 4 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1966)
  Mikroklímamérések és komplex természeti földrajzi típusvizsgálatok a belső-somogyi futóhomokon. Jakucs Pállal, Szilárd Jenővel. 2 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1967)
  Új irányzatok az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete természeti földrajzi kutatásaihoz. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Közlemények, 1967)
  A dunai Alföld. Szerk. Szilárd Jenővel. A bevezetést Pécsi Márton írta. 12 táblával, 2 térképmelléklettel. (Magyarország tájföldrajza. 1. Bp., 1967)
  Megjegyzések a magyarországi futóhomok-területek genetikájához és morfológiájához. 2 táblával. (Földrajzi Közlemények, 1967)
  Európa. I–II. köt. Fűzött keménykötésben, kihajtható mellékletekkel. Szerk. Sárfalvi Bélával. (Világrészek földrajza. Bp., 1967–1968
  2. átd. kiad. 1970
  3. átd. kiad. 1975)
  A Marcali-hát geomorfológiája. 2 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1968)
  Bulla Béla: Válogatott természeti földrajzi tanulmányok. Vál., szerk. A bevezetést is írta Láng Sándorral. (Bp., 1968)
  A lejtőfejlődés néhány kérdése a talajképződés és a talajpusztulás tükrében. Szilárd Jenővel. – Adatok Belső-Somogy és a Balaton hidrogeográfiájához. 2 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1969)
  A magyarországi dombságok negyedkori felszínfejlődésének főbb vonásai. Ádám Lászlóval, Szilárd Jenővel. 4 táblával. (Földrajzi Közlemények, 1969)
  A tiszai Alföld. Szerk. Szilárd Jenővel. Az előszót Pécsi Márton írta. 6 táblával, 7 térképpel. (Magyarország tájföldrajza. 2. Bp., 1969)
  Mikroklímamérések és komplex természeti földrajzi típusvizsgálatok a belső-somogyi futóhomokon. Belső-Somogy kialakulása és felszínalaktana. Monográfia. (Földrajzi tanulmányok. 11. Bp., 1970)
  Adatok a Balaton déli partvidékének mikroklimatikus sajátosságaihoz. Jakucs Pállal, Szilárd Jenővel. 3 táblával. – A Külső- somogyi-dombság észak-nyugati részéről szerkesztett 1:100 000-es méretarányú geomorfológiai térkép és magyarázója. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1971)
  Some Questions of Anthropogenetic Slope Development. (Acta Geographica Debrecina, 1971)
  A mezőgazdaság természeti erőforrásainak agroökológiai elemzése kelet-kisalföldi típusterület példáján. Góczán Lászlóval, Szilárd Jenővel. – Kiegészítések a magyarországi genetikai talajrendszerhez. Góczán Lászlóval, Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1972)
  Mikroökológiai adatok Duna menti ártéri felszíntípusok elkülönítéséhez. Papp Sándorral, Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1973)
  Talajföldrajzi adatok a paleoklimatológiai viszonyok rekonstruálásához. Góczán Lászlóval, Szilárd Jenővel. – Újabb adatok a Balaton koráról. A Balatonszabadi-Sóstónál levő feltárás vizsgálata. Szilárd Jenővel. 1 táblával. (Földrajzi Értesítő, 1974)
  Domborzati hatások a gazdálkodásra és a településekre. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Közlemények, 1974)
  Balaton menti tájtípusok ökológiai jellemzése és értékelése. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1975)
  A Kisalföld és a nyugat- magyarországi peremvidék. Szerk. Ádám Lászlóval. Az előszót Pécsi Márton írta. 16 táblával. (Magyarország tájföldrajza. 3. Bp., 1975)
  Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete negyedszázados tájföldrajzi kutatásai. (Földrajzi Értesítő, 1976)
  A Balaton pleisztocén végi kialakulásának és fejlődésének pontos meghatározása parti üledékösszletek elemzése tükrében. (Földrajzi Értesítő, 1977)
  Somogyi tájtípusok jellemzése és értékelése. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1979)
  Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények különböző nagyságú és adottságú hazai típusterületeken. Monográfia és doktori értek. is. (Elmélet – módszer – gyakorlat. Bp., 1980
  2. kiad., a megvédett doktori értek. változatlan szövege. Bp., 1986)
  A Balaton kialakulása. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Közlemények, 1981)
  A Dunántúli-dombság. Dél-Dunántúl. Az előszót Pécsi Márton írta. (Magyarország tájföldrajza. 4. Bp., 1981)
  Táj és környezet. (Földrajzi Értesítő, 1981)
  A Balatoni Riviéra tájtipológiai jellemzése és értékelése. Szilárd Jenővel. (Földrajzi Értesítő, 1983)
  A Balaton környéki erózióveszélyességi térképezés elvei és módszerei. (Földrajzi Értesítő, 1984)
  A Balaton-kutatás újabb eredményei. III. Szerk. (A VEAB kiadványa. Veszprém, 1984)
  A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete. 1951–1986. Összeáll. (Bp., 1986
  1951–1991. 2. bőv. kiad. 1991)
  Szántódpuszta és környéke természetföldrajza. Szilárd Jenővel. (Szántódi füzetek. 13. Bp., 1986)
  Antropogén hatások geotopológiai elemzése. (Acta Geographica Debrecina, 1987)
  A Dunántúli-középhegység. I–II. köt. A. Természeti adottságok és erőforrások. B. Regionális tájföldrajz. Szerk. Ádám Lászlóval, Szilárd Jenővel. Az előszót Pécsi Márton írta. (Magyarország tájföldrajza. 5–6. Bp., 1987–1988)
  Magyarország új Nemzeti Atlasza. Pécsi Mártonnal. (Geodézia és Kartográfia, 1990)
  Magyarország kistájainak katasztere. I–II. köt. Szerk. Somogyi Sándorral. (Bp., 1990)
  Természetföldrajzi kutatásirányzatok az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete négy évtizedes működése során. (Földrajzi Értesítő, 1992)
  A Paksi Erőmű földrengéskockázatával kapcsolatos szerkezeti és geomorfológiai vizsgálatok. Többekkel. (Földrajzi Értesítő, 1993)
  Mikroklímamérések a komplex tájékoztatásban. (Földrajzi tanulmányok Frisnyák Sándor hatvanadik születésnapja tiszteletére. Szerk. Boros László, Simon István. Miskolc–Nyíregyháza, 1994)
  A földrajzi tájkutatások összetettsége és alkalmazhatósága. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1996. febr. 13.
  megjelent: Székfoglalók. 1995–1998. Bp., 1999)
  A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága. Szerk. Meskó Attilával. (Bp., 1997
  angolul: Seismic Safety of the Paks Nuclear Power Plant. Bp., 1997)
  A talaj, mint a földrajzi környezet eleme. Az őstalajok pleisztocén kori kronológiai szerepe. (Magyar Tudomány, 1998)
  A Magyar Tudományos Akadémia Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Kutatóintézete, Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete, Geokémiai Kutatólaboratóriuma. Összeáll. Póka Terézzel, Verő Józseffel. (Az MTA kutatóintézetei. 5. Bp., 2000)
  Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének 50 éve. 16 táblával. (Bp., 2001)
  Geomorfológiai típusterületi vizsgálatok a Tolnai Hegyháton nagyberuházások telephely-kiválasztásának szempontjából. Balogh Jánossal. (Földrajzi Értesítő, 2001)
  Jakucs Pál életművének földrajzi vonatkozásai. (Kitaibelia, 2001)
  Jakucs László tudományos életútja. (Jakucs László, a tudós, az ismeretterjesztő és a művész. Tanulmányok Jakucs László professzor emlékére. Bp.–Pécs–Szeged, 2002)
  Lóczy Lajos-emlékkötet. A Lóczy Lajos születésének 150. évfordulójára rendezett akadémiai emlékülés előadásai. Szerk. (Bp., 2002)
  Geomorfológia– geoökológia–tájelemzés. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 2002. febr. 12.)
  Bacsák György, a negyedidőszak-kutatás és - kronológia nemzetközi tudósának emlékezete. (Földrajzi Közlemények, 2003)
  Prinz Gyula munkássága. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2004)
  Bulla Béla természetföldrajzi életműve. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2006)
  Bulla Béla emlékezete. (Földrajzi Közlemények, 2006)
  Peja Győző tudományos munkássága. (Peja Győző-emlékkönyv. A Szerencsen, 2007. nov. 16-án megtartott emlékkonferencia előadásai. Szerk. Frisnyák Sándor, Gál András. Nyíregyháza–Szerencs, 2007).
  
• Irodalom: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
  Somogyi Sándor: Köszöntjük a 60 éves M. S.-t. (Földrajzi Értesítő, 1989)
  Schweitzer Ferenc: M. S., a földrajztudomány új akadémikusa. (Földrajzi Értesítő, 1996)
  Schweitzer Ferenc: Köszöntjük a 70 éves M. S. akadémikust. (Nyíregyháza, 1999)
  Nemerkényi Antal: M. S. 70 éves. (Földrajzi Közlemények, 1999)
  Lóczy Dénes: Főszerkesztőnk, M. S. 70 éves. (Földrajzi Értesítő, 1999)
  Tóth József– Trócsányi András: Ki kicsoda a magyar geográfiában? (Pécs, 2001)
  Táj és környezet. Tiszteletkötet a 75 éves M. S.-nak. Szerk. Dövényi Zoltán, Schweitzer Ferenc. (Bp., 2004)
  Papp Sándor: A 75 éves M. S. akadémikus köszöntése. (Földrajzi Közlemények, 2004)
  Tiner Tibor: In Memoriam Academician Sándor Marosi. (Földrajzi Értesítő, 2009)
  Schweitzer Ferenc: M. S. 80 éves. – Papp-Váry Árpád–Horváth Gergely: M. S. (Földrajzi Közlemények, 2009)
  M. S. köszöntése. Szerk. Kis Éva, Tiner Tibor. (Portré és pályakép. Bp., 2009)
  A Kárpát-medence környezetgazdálkodása. Az V. Tájföldi Konferencia előadásai. Szerencs, 2009. ápr. 3–4. Dolgozatok M. S. akadémikus 80. születésnapjára. Szerk. Frisnyák Sándor, Gál András. (Nyíregyháza–Szerencs, 2009)
  Kocsis Károly: M. S. (Magyar Tudomány, 2009)
  Dávid Lóránt: M. S. akadémikus. (Tájökológiai Lapok, 2010).