Király Béla (1912. ápr. 14. Kaposvár, Somogy vm. – 2009. júl. 4. Bp.): történész, politikus.

• Sz: József, Lutz Etelka.
• A kaposvári Somssich Pál Reálgimn.-ban éretts. (1930), a Ludovika Akad.-n végzett, hadnaggyá avatták a kaposvári gyalogezredhez (1935), Hadiakad.-t végzett (1942), a Columbia Egyetemen történelemből bölcsészdoktori okl. szerzett (1963). Az MTA tagja (külső: 2004. máj. 3.).
• Életút: A kaposvári Somssich Pál Reálgimn.-ban éretts. (1930), a Ludovika Akad.-n végzett, hadnaggyá avatták a kaposvári gyalogezredhez (1935), Hadiakad.-t végzett (1942), a Columbia Egyetemen történelemből bölcsészdoktori okl. szerzett (1963). Az MTA tagja (külső: 2004. máj. 3.). – A kaposvári gyalog-, ill. tüzérezrednél szolgált (1935–1940), a 10. könnyűhadoszt. törzsével részt vett az É-erdélyi bevonulásban (1940), a Honvédelmi Min. (HM) 1/a. (Szervezési) Oszt. alosztályvezetője (1942. dec.–1944); közben három ízben is frontszolgálatot teljesített. A nyilas hatalomátvétel után a frontról visszahelyeztette magát a HM-be, a min. 1/a. Oszt. Elvi Aloszt.-ának vezetője (1944. dec.–1945. márc.). Részt vett a dunántúli harcokban (1945 eleje), Kőszegnél dandárjával átállt a szovjet csapatokhoz (1945. márc.), hadifogságba esett, a SZU-ba tartó vonatról megszökött és visszatért Bp.-re. – A II. vh. után az MKP tagja (1945), hamarosan igazolták és átvették az új m. hadseregbe (1946). A pápai 1. lövész hadoszt. vezérkari főnöke (1946–1947), a Honvédelmi Min. kiképzési osztályvezetője (1947–1948), a honvéd gyalogság parancsnokh.-e (1948–1949), parancsnoka (1949–1950), az ún. magasabb parancsnoki tanf. vezetője (1950. ápr.–szept.), a Honvédakad., ill. a Zrínyi Miklós Katonai Akad. alapító parancsnoka (1950–1951); közben vezérőrnaggyá léptették elő (1950. ápr.). Letartóztatták, államellenes összeesküvés koholt vádjával elsőfokon halálra (1952. jan. 29.), másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték (1952. jan. 29.; rehabilitáció nélkül szabadult: 1956. szept.). – Szabadulása (1956. szept. 5.) után felvette a kapcsolatot Nagy Imrével, a forr. és szabadságharc alatt a forr. egyik katonai vezetője. A Forr. Karhatalmi Biz. elnöke (1956. okt. 31.), a Honvédelmi Bizottmány tagja, majd Nagy Imre a Nemzetőrség főparancsnokává és a főv. katonai parancsnokává nevezte ki (1956. nov.). Az invázió megindulásakor (nov. 4.) megpróbálta felvenni a harcot a szovjet megszállókkal, majd a hónap végén elmenekült az országból. A strasbourgi M. Forr. Tanács alelnöke (1957–1958), a M. Biz. tagja (1958–1966), a M. Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség alapító tagja, de hamarosan valamennyi hasonló szervezetből kilépett (1966). Az USA-ban telepedett le (1958), a Brooklyn College-ban és a New York-i városi egyetemen a hadtörténet tanára (1963–1983). Először Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére érkezett haza Mo.-ra (1989), majd végleg hazatelepedett (1990). Az 1952-es ítélet alól felmentették (1956. okt. 31.) később a felmentés visszavonták (1957. ápr. 23.), végül az ítéleteket hatályon kívül helyezték (1989. okt. 27.), nyugállományú altábornaggyá (1990. júl.), majd vezérezredessé léptették elő (1990. aug. 3.). – Az ellenzéki pártok által támogatott független jelöltként ogy.-i képviselő (Kaposvár, [Somogy m. 1. sz. választóker.], 1990–1991; az SZDSZ-frakcióhoz csatlakozott: 1991–1994), az SZDSZ honvédelmi szóvivője (1992–1994); az Ogy. Honvédelmi Biz.-ának alelnöke (1990–1991, 1992–1993). Orbán Viktor miniszterelnök katonai tanácsadója (2000–2002). A Nemzetőrök Szövetsége történeti főparancsnoka (1994-től), a M. Történészek Nemzetk. Társulatának tb. elnöke (1996-tól). – Márton Áron-díj (1989), Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem t. doktora (1991), Brooklyn College díszdoktora (1994), Demény Pál-emlékérem (1996), Pro Cultura Hungarica-díj (1997). – Az Atlani Kutató és Kiadó Társulat vezetője és az Atlantic Studies on Society in Change c. könyvsorozat szerkesztője (1990-től).
• Főbb művei: Hungary in the Late Eighteenth Century. The Decline of Enlightened Depotism. (New York, 1969)
  Ferenc Deak (Boston, 1975
  m. nyelven Bp., 1993)
  Az első háború szocialista országok között. (Párizs, 1981
  mo.-i kiad. Bp., 1986)
  Honvédségből néphadsereg. Visszaemlékezés. (Párizs–New Brunswick, 1986
  mo.-i kiad. Bp., 1989)
  Forradalomtól forradalomig. (Bp., 1990)
  Die ungarische Streitkräfte 1944 bis 1956. (Wien, 1990)
  Lawful Revolution in Hungary. 1989–1994. Szerk. Bozóki Andrással. (New York, 1995)
  Geopolitics in the Danube Region. Hungarian Reconciliation Efforts. 1848–1948. Romsics Ignáccal. (Bp.–New York, 1999)
  Basic History of Modern Hungary. 1867–1999. (Malabar, 2001)
  A magyar forradalom eszméi. Eltiprásuk és győzelmük. 1956–1999. Szerk. Longdon, L. W.-vel. (Bp., 2001).
  
• Irodalom: Bokor Péter: Ahogy a Tábornok látta. (Mozgó Világ, 1989)
  Kopácsi Sándor–Farkas Sándor: K. B. a világháborúban. (Magyar Hírlap, 1990. 258.)
  Kurcz Béla: Akinek Rákosi is, Kádár is a halálát akarta. Történelmi számvetés K. B.-val. (Magyar Nemzet, 1993. 253.).