Zilahy Lajos, literáti (1891. márc. 27. Nagyszalonta, Bihar vm. – 1974. dec. 1. Újvidék, Jugoszlávia): író.

• A nagyszalontai, erzsébetvárosi és máramarosi gimn.-ban tanult. Bp.-en jogot végzett. Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tagsága külföldre távozása miatt megszûnt: 1949. ?; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: Nagyszalontán egy ügyvédi iroda munkatársa. Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, Lembergnél megsebesült (1916). A Magyar Figyelő és a Déli Hírlap haditudósítója. Rövid bécsi tartózkodás (1919) után elsősorban az irodalomnak élt, színdarabokat, regényeket írt. A Budapesti Hírlap (1927-től), az Est-lapok munkatársa (1929-től), a Magyarország (1934– 1936), a Híd (1940– 1944). Az 1930-as években a Horthy-rendszer politikájával szimpatizált, de kapcsolatban állt az ellenzéki értelmiséggel is. Közvetíteni próbált a népi írók és Gömbös Gyula között (1935; ®Új Szellemi Front). Pegazus néven filmváll.-ot alapított (1939), maga is rendezett, többek között saját műveit is (A szűz és a gödölye, 1941; Tűzmadár, 1941; Valamit visz a víz, 1943). A II. vh. kitörésekor szembefordult a kormányzattal, tiltakozott a nemzetiszocalizmus ellen, társ. reformokat sürgetett. A II. vh. után a M.–Szovjet Műv. Társaság elnöke (Szent-Györgyi Alberttel, 1945-től), az Irodalom és Tudomány c. lap főszerkesztője (1945– 1946). 1947-ben az USA-ba emigrált. 1950-től gyakran látogatott Újvidékre, hazatelepülési szándékát azonban halála meghiúsította (1973). – Első kötete (Versek, 1916) főként háborús verseit tartalmazta. Bécsből való hazatérése (1919 vége) után Az ökör és más komédiák címmel adta ki egyfelvonásos darabjait. Ismertté regényeivel vált. Az ifjúkori élményeiből született Halálos tavaszt (1922) több nyelvre lefordították, film is készült belőle (1939). Két fogoly (1926) c. regényének témája a háború okozta érzelmi válság, a Valamit visz a víz (1928) a szenvedélyek hatalmát jeleníti meg. Prózai alkotásai közül kiemelkedik még az emigráns létet bemutató A lélek kialszik (1932). A II. vh. után írt regényei közül az Ararát (1947), vmint Krisztina és a király c., Londonban megjelent regényében is az arisztokrácia válságával fogl. Utolsó, nagyobb lélegzetvételű művében, A Dukay család c. trilógiájában az Ararát c. regényt írta tovább, a m. arisztokrácia másfél száz esztendejét átfogó társadalomrajzot adva. Az 1920-as évektől drámákkal is jelentkezett. Süt a nap c. darabjában egy falu háború utáni életét ábrázolta, a polgárság és a középoszt. válságát mutatta be A fehér szarvas (1927), a Tűzmadár (1932) c. drámáiban. Számos vígjátékot is írt: Zenebohócok (1925); A világbajnok (1927). A disszimilációt ábrázoló Fatornyok (1943) c. színművét Mo. n. megszállásakor (1944) betiltották. Tábornok c. drámája nyomán készült az egyik első amerikai hangosfilm (The Virtuous Sin, 1930, rend.: George Cukor), de írt m. némafilmet is (Rongyosok, 1925). – A Kisfaludy Társaság tagja (1925). – Corvin-koszorú (1930).
• F. m: Versek. (Bp., 1916)
  Az ökör és más komédiák. (Bp., 1920)
  Szépapám szerelme. Reg. (Bp., 1922)
  Jégcsap. Dráma. (Bp., 1923)
  Az ezüstszárnyú szélmalom. Elb.-ek. (Bp., 1924)
  Csillagok. Dráma. (Bp., 1925)
  Zenebohócok. Dráma. (Bp., 1925)
  Két fogoly. Reg. (Bp., 1926)
  Valamit visz a víz. Reg. (Bp., 1928)
  A tábornok. Dráma. (Bp., 1928)
  Versek. (Bp., 1929)
  Z. L. munkái. I–X. (Bp., 1929)
  A lélek kialszik. Reg. (Bp., 1932)
  Úrilány. Dráma. (Bp., 1932)
  A tésasszony. Dráma. (Bp., 1932)
  Tűzmadár. Dráma. (Bp., 1932)
  A tizenkettedik óra. Dráma. (Bp., 1933)
  Az utolsó szerep. Dráma. (Bp., 1935)
  A fegyverek visszanéznek. Reg. (Bp., 1936)
  Szűz és gödölye. Dráma. (Bp., 1937)
  Gyümölcs a fán. Dráma. (Bp., 1939)
  Kisebb elbeszélések. (Bp., 1939)
  A földönfutó város. Reg. (Bp., 1939)
  Csöndes élet. Elb.-ek. (Bp., 1941)
  Szépanyám. Dráma. (Bp., 1943)
  Ararát. Reg. (Bp., 1947)
  Krisztina és a király. Reg. (London, 1953)
  Az imbroszi boszorkány. Dráma. (Szabadka, 1970).
  
• Irodalom: Ruzitska Mária: Z. L. (Bp., 1927)
  Várkonyi Nándor: Z. L. (Pannónia, 1940)
  Féja Géza: Z. L. (Forrás, 1943)
  Kovács N. József: Z. L.-nál New Yorkban. (Kritika, 1975)
  Karsai Kulcsár István: Z. L. szerepe a magyar film történetében. (Filmtudományi Szemle, 1976)
  Siklós János: Z. L. utolsó évei. (Bp., 1986)
  A lélek nem aludt ki. Tisztelgés Z. L. születésének 100 évfordulójára. Tanulmányok. (Szentendre, 1991).