Zambó János (1916. máj. 2. Hegykő, Sopron vm. – 2000. dec. 3. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.): bányamérnök.

• A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán bányamérnöki okl. (1942), műsz. doktori okl. szerzett (1946), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1955), az MTA tagja (l.: 1961. ápr. 14.; r.: 1973. máj. 11.).
• Életút: A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar tanársegéde (1942. márc.–aug.), az Áll. Ércbányászat recski (1942. aug.–1943. febr.), csucsomi (1943. febr.–szept.), aranyidai üzemének bányamérnöke (1943. szept.–1944. dec.), a II. vh. végén katonai szolgálatot teljesített, amerikai hadifogságban volt (1944. dec.–1946). Ismét a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék tanársegéde (1946), egy. adjunktusa (1946– 1947). A M. Áll. Szénbányák Ajkai Bányái padragi üzemének főmérnöke (1947– 1948), az Ajkai Szénbányák Nemzeti Váll. igh.-e (1948– 1951), a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, mb. ig.-ja (1951– 1953). A miskolci NME soproni Bányamérnöki Kar, ill. a Miskolci Egyetem Bányaműveléstan Tanszék egy. tanára (1953– 1995), emeritusz professzora (1995– 2000); közben a Bányamérnöki Kar dékánja (1955– 1959), az NME rektorh.-e (1959– 1961), rektora (1961– 1971). A Bányászati Kut. Int. ig.-ja (1953– 1954). – Bányaműveléstannal, elsősorban vastag telepek fejtési technológiáinak korszerűsítésével, a természeti és a bányászati veszélyek elleni védekezés fejlesztésével fogl. Kezdeményezte a dunaújvárosi Kohó- és Fémip., ill. a kazincbarcikai Vegyip. Automatizálási Főisk. Kar létrejöttét. – A Miskolci Akad.-i Biz. alapító elnöke (1979– 1990). Az MTA Bányászati Tud. Biz. elnöke. – Kossuth-díj (1952), Wahlner Aladár-emlékérem (1954, 1959), Állami Díj (1965), Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Jubileumi Emlékérme (1967), Cristoph Traugott Delius-emlékérem (1976), Pro Universitate Miskolc-díj (1979), a Miskolci Akad.-i Biz. Emlékérme (1996), Eötvös Loránd-díj (1998), Borbála-emlékérem (1998). – Az NME Közleményei. Bányászat szerkesztőbiz.-ának elnöke (1959– 1985).
• Főbb művei: Fedő- és feküvízveszélyes vastag telepek fejtése. (Bp., 1953)
  Feszültségeloszlás a föld alatt. Doktori értek. (Miskolc, 1955)
  Bányaművelés. Feltárás és fejtés. (Bp., 1957)
  Bányászati telepítések analitikája. (Bp., 1960)
  Bányaüzemek telepítésének legfőbb paraméterei. Akad.-i székfoglaló is. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1962)
  Művelési eljárások erősen tagolt telepekben. (Bp., 1965)
  Telepítéselmélet a bányászatban. (Bp., 1966)
  Az ásványelőfordulások műrevalóságának elvi alapjai. Akad.-i székfoglaló. (Bp., 1973)
  Bányatelepítés és építés. (Bp., 1989).