Went István (1899. márc. 30. Arad, Arad vm. – 1963. máj. 13. Debrecen, Hajdú-Bihar m.): orvos, fiziológus.

• Sz: Emánuel mozdonyvezető, Dózsa Ida. F: Wagner Mária.
• Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1954. jún. 19.).
• Életút: A temesvári piarista főgimn.-ban éretts. (1917), a Pázmány Péter Tudományegyetemen ált. orvosi okl. (1923), a vál. fejezetek a kórélettan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1930), az orvostudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1954. jún. 9.). - Az I. vh. végén a 28. sz. tábori vadászzászlóaljnál szolgált (1917-1918). A Pázmány Péter Tudományegyetem Bakteriológiai és Ált. Kórtani Int. gyakornoka (1921-1923), egy. tanársegéde (1923-1932) és magántanára (1930-1932); közben m. áll. ösztöndíjjal a párizsi egyetem Kórélettani Int.-ében kutatott és a Párizsi M. Egyesület orvosa (1926-1927), majd a Harvard School of Public Health Élettani Int.-ének Rockefeller-ösztöndíjasa (1927-1929), ill. Nagy-Britanniában és a dániai Carlsberg Int. újabb Rockefeller-ösztöndíjat nyert (1930-1931). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen az élettan és az ált. kórtan ny. r. tanára és az Élettani és Kórtani Int. ig.-ja (1932-1949); közben az Orvostud. Kar dékánja (1942-1943). Az egyetem átszervezése után a DOTE Kórélettani Int. ny. r. tanára (1949-1952), egy. tanára (1952-1963) és az int.-ig.-ja (1949-1963); közben az egyetem tud. rektorh.-e (1957-1960).Tud. pályafutásának kezdetén a szérumfehérjék és a lipoid-anyagcsere vizsgálatával fogl., ill. keringés- és légzésfiziológiai kutatásokat folytatott, később érdeklődése egyéb fehérje-biokémiai és neurohisztológiai kérdések felé fordult. Biológiailag aktív gyököt tartalmazó mesterséges kojugált fehérjék előállításával a kísérleti és gyakorlati terápia új lehetőségeire mutatott rá. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a vérkeringés neurológiai szabályozása, ill. az ún. neurohumorális kompenzáló mechanizmusok működésének feltárása terén. Elsők között tisztázta az ún. anaphylaxiás sokk patomechanizmusát, vizsgálta még a szintetikus hormon antigéneket és a koronária-reflex jelentőségét. Emlékére a DOTE ~-emlékérmet alapított (a kísérletes orvostudomány területén elért eredményekért, 1978?).
• The Viscosity of Gum-acacia Solutions Together with a Determination of the Viscosity Constant of Such Solutions According to the Formula of Arrhenius. American Journal of Physiology h.n.,1928
  Blood-Volume of the Guinea during Anaphylatic Shock. American Journal of Physiology 1929
  Molecularmovement, Visocity and Agglutination. Journal of Immunology 1930
  A serumbetegség és kezelése. Orvosi Hetilap melléklete 1932
  Cholin és histamin szerepe az anaphylaxiás jelenségek keletkezési mechanizmusában. Magyar Orvosi Archivum 1938
  A neurochemia psychiatriai és neurológiai vonatkozásai. Orvosképzés 1938
  Általános kórtan. Debrecen,1939
  Az általános kórtan vázlata. Budapest,
  A peripheriás vérkeringés idegrendszeri szabályozása. Magyar Belorvosok Egyesületének Munkái 1941
  Histamin-antigen. Orvostudományi Közlemények 1944
  Élettan. Debrecen,1946
  Élettan. Budapest,1962
  A histaminazofehérje-therápia elméleti alapjai. MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közelményei 1951
  A magasabb rendû idegmûködés élettana. Budapest,1953
  Pavlov tanításának biolgógiai és orvosi jelentõsége. Budapest,1954
  Vérvételek, injekciók, punkciók, katéterezés és szondázás. In: A kísérleti orvostudomány vizsgáló módszerei Budapest,1954
  Immunokémia.In: Allergia Budapest,1959
  
  
• Kesztyûs Loránd:W. I.. Orvosi Hetilap 1963
  Varga Emil:W. I.. Kísérletes Orvostudomány 1963
  Lissák Kálmán:W. I.. Magyar Tudomány 1963
  Szállási Árpád:W. I.. Orvosi Hetilap 1974
  Varga Emil:W. I., az iskolateremtõ mester. Debrecen,1995