Vitális István (1871. márc. 14. Pusztaszenttornya, Békés vm. – 1947. nov. 9. Bp.): geológus.
- A bp.-i tudományegyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári okl. (1895), bölcsészdoktori okl. szerzett (1906), az MTA tagja (l.: 1920. máj. 5.; r.: 1945. máj. 30.).
- Életút: Bp.-en gimn. h. tanár (1894), a selmecbányai ev. fôgimn. r. tanára (1895–1912). A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Fôisk. Ásvány-Földtani Tanszék adjunktusa (1903–1912), az ásvány-földtan r. tanára (1912–1918), a Sopronba menekített fôisk.-n az ásvány-földtan ny. r. tanára (1918–1947) és a földtan-telepismerettan ny. rk. tanára (1923–1947); közben a fôisk. rektora (1919–1920). A M. Földtani Int. külsô munkatársa (1907-tôl). – A 20. sz.-i m. geológia egyik kiemelkedô személyiségeként legfontosabb eredményeit a szénkutatásban ért el. Részt vett a Balaton környékének vizsgálatában, az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogén-kutatás földtani felvételezéseiben. Javaslatára indult meg a zirci-jásdi medence barnakôszénkészletének kutatása, jelentôs szerepet vállalt az esztergom-vidéki barnakôszénvagyon kutatásában. Nevéhez fûzôdik a nagyegyházi barnakôszén-medence és a mátraaljai lignitelôfordulás felfedezése. Paleontológiával is fogl., több új fajt írt le elôször (pl.: Congeria soproniensis, Limnocardonium soproniense stb.). A bányákat fenyegetô veszélyek ellen kezdeményezte a bányák és barlangok geofizikai mérésének bevezetését. – A Magyarhoni Földtani Társulat t. tagja (1943–1947) és elnöke (1945–1947). Az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) t. tagja.
- Főbb művei: A balatonvidéki bazaltok. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1907)
Magyarországi magnezit elôfordulások. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1914)
A recens notidanusok és a fosszilis Notidanus primigenius fokozata, fô tekintettel a mátraszôllôsi miocénkorú fogakra. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1923. dec. 10.)
Új eocén szénkincs Németegyházán, Bicske határában. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1927)
Halimbavidéki bauxitok és hasznosításuk. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1932)
Congeria soproniensis. – Limnocardonium soproniense. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1934)
Orygocerasok a sopronvidéki alsópontusi üledékekben és elterjedésük hazánkban és a környezô országokban. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1936)
Magyarország szénelôfordulásai. (Sopron, 1939)
Die Kohlenvorkommen der rückgegliederten ostungarischen und siebenbürgischen Landesteile. (Sopron, 1940)
Szén- és bauxitgazdálkodásunk. (Közgazdasági Szemle, 1941)
Über ungarische Braunkohlen von auffalend hohem Heizwert. (Sopron, 1942)
Kátrányos barnaszén a Mátra-hegységben. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1946)
Szénkészletünk, a vízveszély és a védekezés. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
Oligocén, eocén és paleocén fényes barnaszén felkutatása a Magyar Középhegység dunántúli részében. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1947. dec. 22.).
- Irodalom: Jakóby László: V. I. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
Vendel Miklós: V. I. emlékezete. Mûvei bibliográfiájával. (Földtani Közlöny, 1948)
V. I. Összeáll. Gerber Pál, Jáki Rezsô, Sóki Imre. (Bp., 1981)
Dobos Irma: V. I., a nagy felfedezô. (Természet Világa, 1986)
Fejér Leontin: A szénkutató V. I. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1991)
Jármai Ervin: A zirci bakonyi Panteon. I. (Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 1993)
Csáky Károly: Jeles elôdeink. (Dunaszerdahely, 2002)
Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok. (Dunaszerdahely, 2003).