Varga József (1891. febr. 8. Bp. – 1956. dec. 28. Bp.): vegyészmérnök.

• A József Mûegyetemen vegyészmérnöki okl. (1912), mûsz. doktori okl. (1916), az elektromos kisülések kémiai hatása tárgykörben magántanár képesítést szerzett (1919), az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; r.: 1946. dec. 19.).
• Életút: A József Mûegyetem, ill. a József Nádor Mûsz. és Gazdaságtud. Egyetem Kémiai Tanszék tanársegéde (1913–1915), egy. adjunktusa (1915–1923) és magántanára (1919–1923), a kémiai technológia ny. r. tanára (1923–1939, 1943–1944); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Oszt. dékánja (1930–1933). Az Iparügyi Min. államtitkára (1939. máj. 9.-júl. 25.), iparügyi (1939. júl. 25.–1943. márc. 29.), egyúttal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter (1939. okt. 27.–1943. márc. 29.); 1941-ben Mo. hadba lépése ellen szavazott a Minisztertanácsban. A M. Élet Pártjának programjával Szeged ogy.-i képviselôje (1939–1944). A M. Áll. Kôszénbánya Rt. elnöke (1943–1945). M. kir. titkos tanácsos (1940-tôl). A Nagynyomású Kísérleti Int. ig.-ja (1951), a Veszprémi Nehézvegyip. Egyetem Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszék tanszékvezetô egy. tanára (1952–1956). – Kémiai, vegyip. technológiai alapkutatásokkal fogl. Az I. vh. idején üzembe helyezte a nagysármási gázmezôkön létesített földgázhôbontót, majd a mo.-i bauxitoknak a cementgyártásban való hasznosítását vizsgálta. Nemzetközileg is jelentôs eredményeket ért el mûbenzinek és motorhajtó anyagok elôállítása, ill. kôszenek nagynyomású hidrogénezése terén. Legismertebb felfedezése az ún. kénhidrogén-effektus (Varga-effektus) megállapítása. A II. vh. után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére kidolgozta az ún. hidrokrakk-eljárást, amelynek továbbfejlesztésére hozták létre az NDK-val együttmûködô M.–Német Varga Tanulmányi Társaságot. Emlékére az MTA Kémiai Tudományok Osztálya, a Veszprémi Egyetem és a M. Kémikusok Egyesülete Varga József-díjat alapított (a m. mûsz. kémiai kutatások fejlesztéséért, 1990-ben). – A M. Ásványolaj Biz. elnöke. A Hazafias Népfront (HNF) orsz. elnökségének tagja (1954–1956). Az Orsz. M. Iparmûvészeti Tanács t. tagja. – Corvin-koszorú (1942), Kossuth-díj (1950, 1952), Szoc. Munkáért Érdemérem (1953), Wartha Vince-emlékérem (posztumusz, 1957).
• Főbb művei: A chemiai technológia múltja, jelene és jövô feladatai. (Bp., 1926)
  Szekunder-benzinek magyar barnaszenek kátrányolajaiból és petróleumgázokból. Erdély Sándorral. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményei, 1927)
  Eocén-szén hidrogénezése. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1928)
  Über die Druckhydrierung einer Eozän-Braunkohle. (Brenstoff-Chemie, 1928)
  Katalytische Druckhydrierung eines Braunkohlenteer-Crackbenzins. Makray Imrével. (Brenstoff-Chemie, 1931)
  Hidrogénezés nagy nyomáson jódkatalizátor felhasználásával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1932)
  Szénolajok hidrogénezése nagy nyomáson. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1933. febr. 13.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1934)
  A kátrány és hidrogénezése. (Bp., 1937)
  A kôolaj és a földgáz feldolgozása. Főbb művei: A chemiai technológia múltja, jelene és jövô feladatai. (Bp., 1926)
  Szekunder-benzinek magyar barnaszenek kátrányolajaiból és petróleumgázokból. Erdély Sándorral. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményei, 1927)
  Eocén-szén hidrogénezése. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1928)
  Über die Druckhydrierung einer Eozän-Braunkohle. (Brenstoff-Chemie, 1928)
  Katalytische Druckhydrierung eines Braunkohlenteer-Crackbenzins. Makray Imrével. (Brenstoff-Chemie, 1931)
  Hidrogénezés nagy nyomáson jódkatalizátor felhasználásával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1932)
  Szénolajok hidrogénezése nagy nyomáson. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1933. febr. 13.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1934)
  A kátrány és hidrogénezése. (Bp., (Nauwelaerts, L.: Harc a petróleumért. Bp., 1937)
  Benzingyártás szénbôl. (Természettudományi Közlöny, 1937)
  Németország és a nyersanyaggazdálkodás. (Bp., 1939)
  A földgáz és a petróleum hasznosítása. (A természet világa. VI. A kémia és vívmányai. Bp., 1940)
  A kémia és a nyersanyaggazdálkodás. (A mai világ képe. IV. Bp., 1942)
  Kátrányok és ásványolaj-maradványok hidrogénezése. (Bp., 1948
  új kiad.: Tallózás a mérnöktovábbképzés klasszikus kiadványaiból. Bp., 1982)
  Bután katalitikus dehidrogénezése. Freund Mihállyal. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1950)
  A dunántúli kôolaj benzinpárlatainak dehidrogénezése. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1951)
  Kémiai technológia. I–II. Egy. tankönyv. Polinszky Károllyal. (Bp., 1953–1959
  2. átd. kiad. 1961)
  Aszfaltos kôolaj hôbontása higítószer és hidrogén jelenlétében. (MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1955).
  
• Irodalom: Polinszky Károly: V. J. (Magyar Tudomány, 1957)
  Polinszky Károly: Emlékezés V. J.-re. (Magyar Tudomány, 1966)
  Móra László: V. J. élete és munkássága. Mûvei bibliográfiájával. (Bp., 1969)
  Móra László: V. J. (Bp., 1981)
  Kovács Gy. István: V. J.-re emlékezve. (Veszprém, 1984)
  Károlyi József: A mûbenzingyártás története. (Várpalota, 1985)
  Kovács Gy. István: V. J. (Magyar Olajipari Múzeum Közleményei, 1987)
  Fábián Éva: V. J. (Évfordulóink a mûszaki és természettudományokban, 1991)
  V. J.-emlékszám. (Magyar Kémikusok Lapja, 1991)
  Végh Ferenc: V. J., a tudós technológus. (Természet Világa, 1992)
  Schulteisz Zoltán: In memoriam V. J. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kôolaj és Földgáz, 1992)
  Fábián Éva: V. L. (Vegyipari Magazin, 2002).