Vámbéry Ármin; Wamberger Hermann (1832. márc. 19. Dunaszerdahely, Pozsony vm. – 1913. szept. 15. Bp.): orientalista, nyelvész, utazó.

• Fia Vámbéry Rusztem (1872-1948) jogász, politikus.
• Az MTA tagja (l.: 1860. okt. 9.; r.: 1876. jún. 8.; t.: 1893. máj. 12.; ig.: 1894. máj. 4.).
• Életút: Vámbéry Ármin; Vamberger Herman; Wamberger Hermann; Bamberger, Resed efendi (1832. márc. 19. Szentgyörgy – 1913. szept. 15. Bp.): nyelvész, turkológus, Ázsia-kutató. – Fia Vámbéry Rusztem ügyvéd, büntetőjogász, publicista. – A szentgyörgyi piarista gimn.-ban hat oszt.-t végzett. Az MTA tagja (l.: 1860. okt. 9., r.: 1876. jún. 8., t.: 1893. máj. 12., az MTA ig.-ja: 1894. máj. 4.), a bp.-i tudományegyetem t. doktora (1881). – Középisk. tanulmányait megszakítva hat évig vidéken és Pesten házitanítóskodott. Nyelvtehetsége révén 25 éves korára közel 25 nyelven beszélt; elsősorban a K-i nyelvek (főleg a török) iránt érdeklődött. Br. Eötvös József anyagi támogatásával Töröko.-ba, Isztambulba utazott (1857), ahol tartózkodása idején a m. történet és művészettörténet írott és tárgyi emlékein kívül a h. élet-, ill. gondolkodásmódot is kutatta. Török és perzsa nyelvtudásának köszönhetően Hüszejn Dáim pasa házában tanítói álláshoz jutott. Itt-tartózkodása idején adta ki tizennégyezer szavas n.–török szótárát. Visszatért Pestre (1861), majd a m. őshaza keresése, ill. a m.-ok török népekkel való kapcsolata kutatásának céljából, az MTA anyagi támogatásával Közép-Ázsiába indult (1862). Dervisnek álcázva magát egy karavánnal Tebrizen, Teheránon és Hiván keresztül Buharába ért (első európaiként, 1863), majd Szamarkandon, Karsin, Heráton, Mesheden át jutott újra Teheránba, ahonnan 1864 máj.-ára tért vissza Pestre. – A pesti (1873-tól bp.-i) tudományegyetemen a K-i nyelvek ny. tanítója (1865-től), ny. rk. (1868-tól), ny. tanára (1870– 1905). – Különösen jelentős Közép-Ázsia földrajzával és néprajzával kapcsolatos, vmint a török filológia területén végzett munkássága. A m. nép és nyelv török eredetének híve. – A M. Földrajzi Társaság alapító tagja (1872). – Össz. több mint 300 írását tartják számon, ebből 79 önálló könyv. – Nevét Dunaszerdahelyen tér, a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó ~ Irodalmi Kávéháza, Bp.-en a Vámbéry Ármin Szabadegyetem őrzi.
• Főbb művei: Türkisch–deutsches Wörterbuch. (Konstantinápoly, 1858)
  A török történelmi irodalomról. Akad. székfoglaló is. (Akadémiai Értesítő, 1861– 1862)
  Vándorlásaim s élményeim Persiában. (Pest, 1864
  angolul és n.-ül is)
  Középázsiai utazás. (Pest, 1865
  angolul, dánul, franciául, hollandul, n.-ül, olaszul, svédül, törökül és urdu nyelven)
  Der Islam in XIX. Jahrhundert. (Leipzig, 1875
  franciául és lengyelül is)
  Die Scheibaniade. Özbegisches Heldengedicht in 76 Gesänggen von Prinz Salih Mohammed. Text, Übersetzung und Noten. (Wien, 1875)
  Sittenbilder aus dem Morgenlände. (Berlin, 1876)
  A török–tatár nyelvek szónyomozási szótáráról. Akad. székfoglaló is. (A török–tatár nyelvek etymologiai szótára. Nyelvtudományi Közlemények, 1877
  n.-ül Leipzig, 1878)
  Die primitive Kultur des turko–tatarischen Volkes. (Bp., 1879)
  A magyarok eredete. (Bp., 1882
  n.-ül Leipzig, 1882)
  A csuvasokról. (Bp., 1883)
  A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben. (Bp., 1885
  n.-ül is)
  Hungary in Ancient, Mediaeval and Modern Times. L. Heilprinnel. (London, 1887)
  A magyarság keletkezése és gyarapodása. (Bp., 1895
  reprint Bp., 1989
  angolul Baltimore, 1999)
  The travels of Sidi Ali Reis. (London, 1899)
  Altosmanische Sprachstudien. (Leiden, 1901)
  Küzdelmeim. (Bp., 1905, Dunaszerdahely, 2001
  angolul London, 1904)
  Nyugat kultúrája Keleten. (Bp., 1906
  n.-ül Berlin, 1906)
  A magyarság bölcsőjénél. (Bp., 1914)
  Dervisruhában Közép-Ázsián át. (Bp., 1966
  Dunaszerdahely, 2000).