Tompa Mihály (1817. szept. 28. Rimaszombat, Gömör vm. – 1868. júl. 30. Hanva, Gömör vm.): költő, református lelkész.

• Családja a Székelyföldről származott Igiricibe (Borsod vm.), majd Rimaszombatba költöztek. Sz: Tompa Mihály csizmadiamester, Bárdos Zsuzsanna. Anyját kisgyermekkorában elvesztette, nagyszülei nevelték. F: 1849-től Zsoldos Julianna.
• Igriciben járt elemi iskolába, a sárospataki református kollégiumban tanult, majd uo. bölcseletet és teológiát hallgatott (1832–1845), Miskolcon református lelkészi vizsgát tett (1846). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).
• Életút: Diákkorában sokat nélkülözött, ezért tanulmányai mellett gazdag családoknál nevelői, ill. házitanítói állást is vállalt. A bejei (Gömör vm., 1847–1849), a keleméri (Borsod vm., 1849–1851), a hanvai (Gömör vm.) gyülekezet lelkipásztora (1851–1868). A forradalom és szabadságharc idején a rimaszombati nemzetőrszázad lelkészeként részt vett a schwechati csatában (1848. okt. 30.), a Bach- korszakban házkutatást tartottak nála, és Kassán heteket töltött vizsgálati fogságban (1852. júl. 6.–1853. ápr. 3.).
• Kezdetben az almanachlíra ízlését követő, finomkodó, választékos költeményeket írt. A népmondákkal való megismerkedése, valamint Petőfi Sándor költészete változtatta meg verseinek alaphangját; népdalszerű versei rendkívül népszerűek voltak. A forradalom és szabadságharc idején hangja radikálisabbá vált; a bukás mélyen megrendítette az amúgyis sokat betegeskedő, melankóliára hajló költőt. Költészete a maga teljességében és hatásában az önkényuralom idején bontakozott ki. Az ekkor írt versei (A gólyához; Pusztán; A madár, fiaihoz) és híres allegóriái a hazafias líra megrendítően szép alkotásai. Költeményei a nemzet gyászát öntötték szavakba, egyben bizakodást, erőt és reményt is sugalltak hazájának. Versei az 1850-es években zömmel kéziratban terjedtek, s országszerte ismertté tették a nevét. Utolsó éveiben verseinek központjába az otthon és szűkebb világa került előtérbe, ill. hazafias verseiben hangot adott a „kiegyenlítést” (= kiegyezés) megelőző nemzeti felbuzdulás hangulatának is. Halála után leánya, 8000 koronát adott az MTA-nak (1880-ban).
• A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1847).
• Elismerés: A Kisfaludy Társaság jutalma (Szuhay Miklós c. elbeszélő költeményéért, 1846), az MTA Nagyjutalma (1866).