Toldy Ferenc; 1847-ig Schedel (1805. aug. 10. Buda – 1875. dec. 10. Bp.): irodalomtörténész, kritikus.

• A család német származású, 1807-ben költözött Pestre, ~ 1813/14-ben Cegléden tanult meg magyarul.
• A pesti tudományegyetem bölcsészeti (1819–1822), orvosi tanfolyamán tanult (1822–1827), szemészmesteri képesítést (1828), orvostudori okl. (1829), a jénai egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1842); hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában, ahol a berlini egyetemen – többek között – F. Hegel elôadásait is hallgatta (1829–1830), az esztétika és irodalomtörténet tárgykörében magántanári képesítést szerzett (1850). Az MTA tagja (r.: 1830. nov. 17.; ig.: 1871. máj. 17.).
• Életút: Pesten, ill. Bp.-en orvosi gyakorlatot folytatott (1830-tól). A pesti, ill. a bp.-i tudományegyetemen a diétetika rk. tanára (1833–1846), az esztétika és az irodalomtörténet magántanára (1850–1861), a m. nyelv és irodalom ny. r. tanára (1861–1875), egyúttal az Egyetemi Könyvtár igazgatója (1846–1875); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1863–1865), az egyetem rektora (1871–1872). Kir. tanácsos (1862-tôl). – Az MTA "titoknoka" (fôtitkára, 1835. szept. 12.–1861. dec. 21.). A Kisfaludy Társaság alapító tagja (1836-tól), igazgatója (1841–1860), másodelnöke (1860–1873), elnöke (1873–1875). A bp.-i Kir. Orvosegyesület alapító tagja (1837-tôl). – Vezetô szerepet játszott az 1830-as–1840-es évek mo.-i szellemi életében. Nevéhez fûzôdik a tudományos igényû m. irodalomtörténet-írás megteremtése, kidolgozta annak elveit és módszereit. Különösen értékes az MTA-val kapcsolatos tudományszervezôi tevékenysége: 1839-ben átvette az Akadémia részére Rohoncon a gr. Batthyány Gusztáv-, Kisbéren a gr. Batthyány Kázmér-, Lukán a Sándor István-féle könyvtárakat, ill. 1840-ben a gr. Teleki család könyvtárát (az így kialakult Akadémiai Könyvtárat maga rendezte és lajstromozta). Indítványozta az újonnan megalakult MTA-n tudományos elôadások tartását, és kezdeményezte az MTA hivatalos értesítôinek megindítását. 1841-tôl ugyancsak kezdeményezésére az MTA osztályonként mûködött és ülésezett. 1847-ben indítványára mo.-i hazafiak felhívást tettek közzé a mo.-i mûemlékek megismertetésére, tkp. ezzel indultak meg a mo.-i régészeti feltárások. Mint a pesti egyetemen az irodalomtörténet elsô ny. r. tanára, ô tekinthetô az elsô m. irodalomtörténésznek, aki a kor tudományfelfogása jegyében figyelmét a nyelvtudományra (sôt az orvostudományra) is kiterjesztette. Ô adta ki – egyebek között – Kisfaludy Károly minden munkáit, Dayka Gábor, Faludi Ferenc, Bajza József verseit, Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc munkáit. E kötetek bevezetôi kiváltképpen jelentôsek, nem egyszer monográfia-igényûek; nagyszabású szövegkiadásai a mo.-i textológiai kutatások megalapozásai. Szövegkiadások mellett személyes kortársi adatokat is gyûjtött, ezek forrásértéke felbecsülhetetlen. A szövegkiadások mellett az 1850-es évektôl elsôsorban irodalomtörténeti öszefoglaló munkákkal fogl., amelyekben a korábbi lexikográfiai összefoglalások mellett történelmi szemléletet is érvényesített: kijelölte a m. irodalomtörténet-írás fôbb korszakhatárait, elkezdte a terminológiai tisztázásokat. A m. irodalom csúcsának Vörösmarty munkásságát tekintette, és értetlenül tekintett Petôfi Sándor és Arany János munkásságára. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején politikailag óvatosan viselkedett: a forradalom valamennyi irányzatával szemben lojálisan viselkedett, elsôsorban az MTA-t és az Egyetemi Könyvtárat igyekezett megóvni a különbözô politikai mozgalmaktól. A m. nyelvújítás terén szorosan együttmûködött Kazinczyval, ill. Bugát Pállal együtt vezetô szerepet játszott a m. orvosi szaknyelv kialakításában. A Kisfaludy Társaság nagy ünnepségsorozattal ünnepelte meg ötvenéves írói jubileumát, a törvényhozás 1871-ben 4000 forint évi díjat rendelt el számára "nemzeti ajándékul", hogy "egész erejét" a m. irodalomtörténetnek szentelhesse. – Az MTA Nagyjutalma (1854, 1866). – A Magyar Orvosi Tár (Bugát Pállal, 1831–1832), a Tudománytár (1834–1835), a Figyelmezô (1837–1840), az Athenaeum (Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal, 1837–1843), a Szépirodalmi Szemle (Erdélyi Jánossal, 1847), az Uj Magyar Museum szerkesztôje (Pauler Tivadarral, 1850–1860).
• Főbb művei: Handbuch der ungarischen Poesie. I–II. Sajtó alá rend., a bevezetô tanulmányt és az életrajzokat írta. (Pest–Wien, 1827–1828)
  Magyar–deák és deák–magyar orvosi szókönyv. (Pest, 1833)
  A dietetica elemei. (Pest, 1839)
  A magyar nemzeti irodalom története. I–II. (Pest, 1851
  2. kiad. 1855
  új kiad., összeáll. Szalai Anna. Bp., 1987)
  A magyar költészet története. I–II. (Pest, 1854
  2. kiad. 1867)
  A magyar nyelv és irodalom kézikönyve. I–II. (Pest, 1855–1857)
  Kazinczy Ferenc és kora. I–II. (Pest, 1859–1860
  új kiad., összeáll. Szalai Anna. Bp., 1987)
  T. F. összergyûjtött mûvei. I–VIII. (Pest, 1868–1874)
  Irodalomtörténeti olvasókönyv. I–II. (Pest, 1868–1869)
  Bajza József és T. F. levelezése. Sajtó alá rend. Oltványi Ambrus. (Bp., 1969)
  Irodalmi arcképek. Sajtó alá rend. Lôkös István. (Bp., 1985)
  Analecta monumentorum Hungariae historicorum literariorum maximum ineditae. Sajtó alá rend., a kísérô tanulmányt írta Érszegi Géza. (Bp., 1986).
  
• Irodalom: Greguss Ágost: T. F. félszázados irodalmi munkássága. 1821–1871. (Pest, 1871)
  Gyulai Pál: Emlékbeszéd T. F. fölött. (MTA Évkönyvei. Bp., 1877
  Gy. P.: Emlékbeszédek. Bp., 1879)
  Emléklapok T. F.születése századik évfordulójának emlékére. (Bp., 1906)
  Kuncz Aladár: T. F. (Bp., 1907)
  Schuschnyi Henrik: T. F., mint orvosi író. (Beöthy Zsolt Emlékkönyv. Bp., 1908)
  Császár Elemér: T. F. kritikai munkássága. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1917)
  Tóth András: A pesti egyetemi könyvtár a modern fejlôdés útján. T. F. igazgatásának elsô évei. 1843–1849. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1956)
  Antall József–Kapronczay Károly: T. F., az orvos. (Orvostörténeti Közlemények, 1979)
  Fenyô István: T. F. irodalomtörténeti szintézisei. – T. F., a hgyományôrzô és tudományszervezô. (Irodalomtörténet, 1980)
  Wéber Antal: T. F. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1986)
  Korompay H. János: T. F. kritikai munkássága az 1840-es években. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
  Dávidházi Péter: "Iszonyodnám enmagam elôtt." Egy írói Oidipusz-komplexus drámája. (Holmi, 1995)
  Dávidházi Péter: Az apai név öröksége. Toldy és a nemzeti tudomány önmeghatározása. (2000 [folyóirat], 1996)
  Dávidházi Péter: Egy szerzôi név kiválasztása a reformkorban. Franz karl Joseph Schedeltôl Toldy Ferencig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1997)
  Kapronczay Károly: T. F. emlékezete. (Orvosi Hetilap, 2001).