Szekfű Gyula (1883. máj. 23. Székesfehérvár – 1955. jún. 28. Bp. Temetés: júl. 3. Farkasrét): történész.

• Sz: Szekfű Ignác, id. (1844–) ügyvéd, Vaigl Mária. Apja Móron született, Székesfehérvárott telepedett le. A Függetlenségi és ’48-as Párt tagjaként kezdett el politikával foglalkozni, majd 1894-ben a Katolikus Néppárt egyik megalapítója. Anyja Perkátáról származott, Vaigl Károly helyi uradalmi tiszt és Dám Alojzia leánya. Anyai nagyszülei családi birtoka Perkátán, Mélyvölgypusztán volt: később ezt a területet a család egyik tagjáról, Vaigl Györgyről, Györgymajornak nevezték el. Testvére: Szekfű Ignác, ifj. (1886–1937) r. k. pap.
• A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1900), a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – történelem–latin szakos tanári okl. (1904), bölcsészdoktori okl. (1905), a XVI–XVII. sz.-i magyar történet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1916). Az MTA tagja (l.: 1925. máj. 7.; r.: 1941. máj. 16.).
• Életút: A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kézirattári és Levéltári Osztályának könyvtári gyakornoka (1905–1906). A Magyar Országos Levéltár (MOL) tisztviselője (1906–1907), mint levéltári fogalmazó Bécsben levéltári kiküldött (1907–1908), a bécsi Kamarai Levéltár levéltárosa (1908–1913). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1916–1924), c. ny. rk. (1924–1925), ny. r. tanára (1925–1946); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1942–1943), az egyetem rektorhelyettese (1945). A Tanácsköztársaság idején a bp.-i tudományegyetemen kinevezték a Történelem Segédtudományai Tanszék élére, de nem fogadta el (1919).
• A Magyar Köztársaság moszkvai követe, ill. nagykövete (1945–1948; 1945. okt. 15-én nevezték ki, megbízólevelét 1946. márc. 21-én adta át Molotov szovjet külügyminiszternek. Épp aznap, amikor a Népbíróság tárgyalni kezdte Hóman Bálint ügyét, ahová Szekfű maga helyett Hóman mellett tanúskodó levelét küldte el!). Országgyűlési képviselő (1953–1955). Az Elnöki Tanács tagja (1954. jan. 21.–1955. jún. 28.).
• A 20. sz.-i magyar történettudomány egyik legjelentősebb személyisége. Korai műveit elsősorban Habsburg-barát szemlélet jellemzi. Első könyve, a magas színvonalú forráskritikán, a történeti tények és adatok alapos ismeretén alapuló A száműzött Rákóczi (1913) elsők között fordult szembe a Thaly Kálmán által képviselt romantikus-nacionalista történetfelfogással. A mű szokatlanul nagy vihart kavart, ellenfelei politikai szándékokat, a függetlenségi hagyományok érvénytelenítését és a Rákóczi- hagyományok tudatos lerombolását gyanították munkájában. Csupán a Huszadik Század köre állt ki Szekfű mellett, aki azonban elhatárolódott tőlük, a támadásra adott több válaszában szakmai alapon, tudományos alapossággal védte igazát (1914–1915). Későbbi művein Leopold Ranke és a németországi szellemtörténeti irányzat, főleg Friedrich Meinecke hatása érezhető. A forradalmak után, a szellemtörténeti módszert alkalmazva írta meg Három nemzedék (1920), c. művét, amely alapvetően befolyásolta több nemzedék történelemszemléletét. Művében három generáció lelki képét örökítette meg pontos árnyékolással, gr. Széchenyi Istvántól gr. Tisza Istvánig, rámutatva a reformnemzedék tárgyi és eszmei eltévelyedéseire és irrealitásának következményeire. Véleménye szerint a magyar reformpolitika és nevelési rendszer csúcspontjának a Széchenyi-féle gondolatrendszer számított, amelyet a francia radikalizmus és a német liberalizmus söpört félre. Hóman Bálinttal közösen írt nyolckötetes Magyar Története (1928–1934) a magyar történettudomány kimagasló teljesítménye. Már 1935-ben rámutatott a Magyarországot fenyegető németországi fasizmus veszélyeire, konzervatív katolikus oldalról bírálva a hitlerizmust. Tanulmánykötetet szerkesztett Mi a magyar? (1939) címmel, amelybe – többek között – Babits Mihály, Kodály Zoltán, Eckhardt Sándor fejtették ki nézeteiket a magyarságról. A II. vh. kitörése után széleskörű összefogást kezdeményezett a nácizmus ellen, a Népszava híres karácsonyi számának egyik szerzője. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában (1942-től), majd a Magyar Nemzetben folytatólagosan közölte figyelmeztetésül a reformkor haladó polgári demokratikus eszményeit felidéző Valahol utat vesztettünk c. tanulmányát (1943–1944). Élete utolsó éveiben írta meg a Forradalom után (1947) és Az öreg Kossuth (1952) c. műveit. A 20. sz. egyik legnagyobb hatású, legismertebb történésze volt, akinek legtöbb műve közéleti vihart kavart. Szinte valamennyi művét újra kiadták, megállapításait, történetszemléletét ma is vitatják, és újra értelmezik.
• Emlékezet: Székesfehérvárott született, a család az 1880-as években költözött a Megye tér 3. sz. alatti épületbe (lakóhelyét emléktáblával jelölték meg). Budapesten (Törökvész, II. kerület Endrődi Sándor utca 32.) élt és alkotott, Budapesten hunyt el; a Farkasréti Temetőben nyugszik, síremléke Pátzay Pál szobrászművész alkotása. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Születésének 100. (1983-ban) és 125. évfordulóján (2008-ban) emlékülést rendeztek tiszteletére (mindkettőt Székesfehérvárott), ill. a bp.-i Eötvös Kollégiumban is konferenciát tartottak (Szekfű Gyula és nemzedéke a magyar történetírásban címmel, 2005. okt. 23-án). Róla nevezték el – többek között – a Fejér megyei Szekfű Gyula Középiskolai Tanulmányi Versenyt és a Szekfű Gyula-alapítványt. Budapesten (Újpesten) nevét vette fel a Szekfű Gyula utca (1991-ben, korábban, 1949-től Lipták utca). Emléktábláját a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Információs Központban avatták fel (2011. márc. 23-án). Ez alkalomból megjelent a Forradalom után c. műve orosz nyelven, ill. kerekasztal-beszélgetést is rendeztek tiszteletére.
• A Szent István Akadémia tagja (1930-tól). A Kisfaludy Társaság r. tagja (1938-tól).
• Elismerés: Corvin-koszorú (1930), az MTA Nagyjutalma (1942), Demény Pál-emlékérem (posztumusz, 2003), Magyar Örökség Díj (Hóman Bálinttal, a Magyar történet c. művéért, 2008).
• A Magyar Szemle c. folyóirat (1927–1938) és a Magyar Életrajzok c. könyvsorozat szerkesztője (1941–1943).
• Főbb művei: Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1904)
  Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban. (Magyar Könyvszemle, 1906)
  Szamosközy műve az 1594. év eseményeiről. (Századok, 1908)
  Anatole France (Budapesti Szemle, 1910)
  Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához. (Történelmi Tár, 1911)
  Gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellár útinaplója. (Erdélyi Múzeum, 1911)
  Az osztrák központi kormányszervek történetének irodalma. (Történeti Szemle, 1912)
  Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatástörténet köréből. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 23. köt. 3. Bp., 1912)
  A száműzött Rákóczi. 1715–1735. (Bp., 1913)
  Két historiographus Castaldo erdélyi seregében. (Századok, 1914)
  Felelet „A száműzött Rákóczi” dolgában. (Bp., 1914)
  Újabb válasz bírálóimnak. (Történeti Szemle, 1914)
  Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? (Bp., 1915)
  A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1553–1589. Sajtó alá rend. Eckhart Ferenccel, Takáts Sándorral. (Bp., 1915)
  A hódoltságkorabeli török történetírók. Kútfőkritikai tanulmány. 1–2. (Történeti Szemle, 1916)
  A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. (Bp., 1917
  2. kiad. 1923
  németül: Der Staat Ungarn, eine Geschichtsstudie. Stuttgart–Berlin, 1918)
  Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. (Bp., 1920
  2. kiad. 1922)
  Széchenyi igéi. Összeáll., az előszót írta. (Bp., 1921)
  A magyar bortermelő lelki alkata. Történelmi tanulmány. (Bp., 1922)
  A házi, udvari és állami levéltár Bécsben. (Levéltári Közlemények, 1924)
  Történetpolitikai tanulmányok. (A Napkelet Könyvtára. 3. Bp., 1924)
  Világtörténet és magyar történet. (Klebelsberg-emlékkönyv. Bp., 1925)
  Iratok a magyar államnyelv kérdésének történtéhez. 1790–1848. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Bp., 1926)
  Magyar történet. I–VIII. köt. Hóman Bálinttal. (Bp., 1928–1933
  2. bőv. kiad. I–V. köt. 1935–1937
  új kiad. 1941–1943)
  Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. (A Magyar Szemle Könyvei. 1. Bp., 1929)
  Kritika és terror. (Magyar Kultúra, 1929)
  A politikai történetírás. (A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp., 1931)
  Az erdélyi tolerancia körül. (Katholikus Szemle, 1934)
  Három nemzedék és ami utána következik. (3. bőv. kiad. 1934
  5. kiad. 1938
  6. kiad. 1940)
  A mai Széchenyi. Eredeti szövegek Széchenyi István munkáiból. Vál., a bevezető tanulmányt írta. (KESZ Könyvek. Bp., 1935
  2. kiad. 1948)
  A vallási türelem és a hazai puritanizmus. (Theologia, 1935)
  Egyetemes történet négy kötetben. A Magyar Szemle Társaság megbízásából szerk. Hóman Bálinttal és Kerényi Károllyal. (Bp., 1935–1937
  2. kiad. 1942
  hasonmás kiad. 1988)
  Válaszom a Magyar Történet dolgában. (Budapesti Szemle, 1936)
  Szent István a magyar történet századaiban. (Szent István Emlékkönyv. Szerk. Serédi Jusztinián. III. köt. Bp., 1938)
  A magyar jellem történetünkben. (Mi a magyar? Szerk. is. Bp., 1939)
  Bercsényi és Károlyi a szatmári békekötés előtt. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1940. ápr. 22.)
  Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. (A Magyar Szemle Könyvei. 17. Bp., 1942
  franciául: État et nation. Paris, 1945)
  A magyarság és a szlávok. Tanulmányok. Szerk. (Bp., 1942)
  Az erdélyi szász történetírás. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1943. márc. 8.)
  Lenin. (Bp., 1946)
  Forradalom után. (Bp., 1947
  oroszul: Moszkva, 2011)
  Az öreg Kossuth. (Kossuth-emlékkönyv. Szerk. I. Tóth Zoltán. II. köt. Bp., 1952)
  Az értelmiség átállása a felszabadulás után. (Csillag, 1955)
  Forradalom után. Hasonmás kiad. Sz. Gy. műveinek bibliográfiájával. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Glatz Ferenc. (Történetírók Tára. Bp., 1983)
  Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. A bevezető tanulmányt és a Bethlen-irodalom c. kiegészítő fejezetet Pamlényi Ervin írta. (2. kiad. Bp., 1983)
  „Valahol utat vesztettünk.” Az előszót és a jegyzeteket Szigethy Gábor írta. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1987
  2. jav. kiad. 2000)
  A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Hasonmás kiad. Az utószót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1988)
  Három nemzedék és ami utána következik. Hasonmás kiad. Az előszót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1989)
  Magyar történet. Hóman Bálinttal. A 2. bőv. kiad. hasonmás kiadása. Közös tokban. A mellékletben, az előszót Glatz Ferenc írta. (Bp., 1990
  CD-Rom 2003)
  A magyar jellem történetünkben. (Mi a magyar? Szerk. is. Hasonmás kiad. Bp., 1992)
  A száműzött Rákóczi. 1715–1735. Hasonmás kiad. (Bp., 1993)
  Népiség, nemzet és állam. (Magyar Szemle, 1997)
  A magyarság és a szlávok. Tanulmányok. Szerk. Az utószót Niederhauser Emil írta. (Kisebbségkutatás Könyvek. 2. kiad. Bp., 2000)
  Művek. Vál., sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta Dénes Iván Zoltán. Sz. Gy. műveinek bibliográfiájával. (Magyar panteon. Bp., 2001)
  Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. Az utószót Fónagy Zoltán írta. (Kisebbségkutatás Könyvek. 2. kiad. Bp., 2001)
  Nép, nemzet, állam. Vál. tanulmányok. Szerk. Erős Vilmos. Sz. Gy. műveinek bibliográfiájával. (Millenniumi magyar történelem. Bp., 2002)
  Rövid magyar történet. 1606–1939. Szerk., sajtó alá rend. Pótó János és Soós István. Az előszót Varsányi Erika, az utószót Soós István írta. (Millenniumi magyar történelem. Bp., 2002)
  A magyar bortermelő lelki alkata. Történelmi tanulmány. Szerk., az utószót írta Kupa László. (2. kiad. Bp., 2002)
  Az új nagybirtok kifejlődése és nemzeti szerepe. (Rubicon, 2003)
  Három nemzedék és ami utána következik. Szerk., az előszót írta Czigány Lóránt. (Új kiad. Bp., 2007)
  A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Szerk., az előszót írta Richly Gábor. (Új kiad. Bp., 2008)
  A szabadság fogalma. (Magyar Szemle, 2008)
  A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. köt. 1553–1589. Sajtó alá rend. Eckhart Ferenccel, Takáts Sándorral. Hasonmás kiad. (Bp., 2011).
  
• Irodalom: Munkácsi Kálmán: Sz. Gy.: A magyar állam életrajza. (Történeti Szemle, 1918)
  Domanovszky Sándor: Hóman Bálint–Szekfű Gyula: Magyar történet. (Századok, 1929)
  Gárdonyi Albert: Hóman Bálint–Szekfű Gyula: Magyar történet. (Történeti Szemle, 1929)
  Kiss István, R[ugonfalvi].: Az átértékelt Bethlen. Válaszul Sz. Gy.-nak. (Debrecen, 1929)
  Pethő Sándor: Sz. Gy. történetírása. (Bp., 1933)
  Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
  Zoványi Jenő: Szekfű és társai történetírása. (Bp., 1938)
  Németh László: Sz. Gy. (Bolyai Könyvek. Bp., 1940)
  Sz. Gy., a történetíró és nemzetnevelő 60. születésnapjára. (Magyar Szemle, 1943)
  Sz. Gy. 60 éves. (Századok, 1943)
  Mátrai László: Sz. Gy.: Állam és nemzet. (Századok, 1943)
  Révai József: Sz. Gy. útja. (Szabad Nép, 1945. ápr. 19.)
  A mosolygó Moszkva. Beszélgetés a Moszkvából hazaérkezett Sz. Gy.-val. (Új Magyarország, 1945. júl. 10.)
  Mérei Gyula: Sz. Gy. történetszemléletének bírálatához. Kézirat. (Szeged, 1950?)
  Sz. Gy. temetése. (Szabad Nép, 1955. júl. 4.)
  Révész Imre: Sz. Gy. (Akadémiai Értesítő, 1955)
  Sz. Gy. (Levéltári Közlemények, 1955)
  Sz. Gy. (Századok, 1955)
  Ortutay Gyula: Sz. Gy. (Csillag, 1955)
  Mérei Gyula: Sz. Gy. történetírásának kérdései. (Társadalmi Szemle, 1959)
  Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre történetpolitikai vitája Sz. Gy.-val. (Valóság, 1959)
  Mérei Gyula: Sz. Gy. történetszemléletének bírálatához. (Századok, 1960)
  Pach Zsigmond Pál: Az ellenforradalmi történetszemlélet kialakulása Sz. Gy. Három nemzedékében. (Történelmi Szemle, 1962)
  Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Bp., 1964)
  Glatz Ferenc: Szaktudományos kérdésfeltevések és történetpolitikai koncepció. A fiatal Sz. Gy. bécsi éveinek történetéből. (Történelmi Szemle, 1974)
  Szőke Domonkos: Sz. Gy. politikai gondolkodásának kérdéséhez a „Történetpolitikai tanulmányok” alapján. (Magyar történeti tanulmányok, 1974)
  Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója. A historikus Sz. Gy. pályafordulója. (Bp., 1976)
  Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. magántanári képesítésének ügye. (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből. 2. Bp., 1976)
  Glatz Ferenc: Történetíró, jelenkor, interpretáció. Történetpolitikai koncepció és történetfilozófiai irányzat Sz. Gy.: Der Staat Ungarn c. művében. (Századok, 1976)
  Szőke Domonkos: Középosztály-bírálat és középosztály-ideál a ’30-as évek első felében Sz. Gy. és Németh László munkásságában. (Magyar történeti tanulmányok, 1976)
  Ember Győző: Sz. Gy. 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról. (Levéltári Közlemények, 1979)
  Gáll Ernő: Németh László, Sz. Gy. és Bibó István. – Mátrai László: Műhelyeim története. A Magyar Szemle és Sz. Gy. (Korunk, 1979)
  Történetíró és politika. Sz. Gy., Steier Lajos, Thim József és Miskolczy Gyula nemzetről és államról. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Glatz Ferenc. (Bp., 1980)
  Somkúti Éva: Sz. Gy. genealógiája. (Levéltári Szemle, 1982)
  Nemeskürty István: Et nos mutamur in illis. Sz. Gy. írói arcképéhez. (Kortárs, 1983)
  Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. és a magyar konzervatív hagyomány. (Magyar Tudomány, 1983)
  Mérei Gyula: Sz. Gy., a nemzetben gondolkodó történész. (Tiszatáj, 1984)
  Ki volt hát Sz. Gy.? Major Ottó interjúja Keresztury Dezsővel. (Valóság, 1984)
  Lackó Miklós: Gyula Szekfű and the Encyclopaedia Britannica. (The New Hungarian Quaterly, 1985)
  Varga István: Egykorú hírlapi tudósítások Sz. Gy. 1945. áprilisi előadásáról. (Történelmi Szemle, 1985)
  Epstein-Raab, Irene: Gyula Szekfű. A Study in the Political Basis of Hungarian Historiography. (Modern European History. New York, 1987)
  Glatz Ferenc: Sz. Gy. Nemzeti történetíró a forradalmak után. (Nemzeti kultúra – kulturált nemzet. (Bp., 1988)
  Lackó Miklós: Szekfű-problémák. (L. M.: Korszellem és tudomány. Bp., 1988)
  Szőke Domonkos: Sz. Gy. és a Magyar Szemle irányváltása a ’30-as évek elején. (Magyar történeti tanulmányok, 1988)
  Nagy Péter Tibor: Sz. Gy. levelei Balogh Józsefhez. (Történelmi Szemle, 1992)
  Szőke Domonkos: Kossuth Lajos Sz. Gy. történetírásában. (Debreceni Szemle, 1994)
  Lázár György: Sz. Gy. és a moszkvai magyar követség jelentései. (Regio, 1995)
  Erős Vilmos: Adalékok Sz. Gy. és Mályusz Elemér vitáihoz. (Történeti tanulmányok. Debrecen, 1995)
  Erős Vilmos: Historia regum – historia populorum. A Szekfű–Mályusz-vita kialakulása. (Századok, 1995)
  Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről. (Századok, 1997)
  Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
  Sz. Gy. követ és a moszkvai magyar követség jelentései. 1946–1948. Összeáll. Lázár György. (Bp., 1998)
  Murányi Gábor: Egy ismeretlen Sz. Gy.-levél. (Kritika, 1999. 9.)
  R. Lőrincz Anita: Félreértett hagyomány. A Kemény Zsigmond-i örökség továbbélése Halász Gábor, Sz. Gy. és Szerb Antal munkásságában. (Bp.?, 1999)
  Hegedűs Gyula: Sz. Gy. és a magyar történelem. (Ezredvég, 2000)
  Miskolczy Ambrus: Szellem és nemzet. Babits Mihály, Sz. Gy., Eckhardt Sándor és Zolnai Béla világáról. (Bp., 2000)
  Szőke Domonkos: A Magyar Szemle története Sz. Gy. szerkesztésében 1927–1938 között. PhD-értek. (Debrecen, 2001)
  Erős Vilmos: A Szekfű–Mályusz-vita. (Debrecen, 2000)
  Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. (Bp., 2001)
  Balogh Tamás: „…a fojtó állapotból kedves levele mentett meg.” Schöpflin Aladár és Sz. Gy. levelezése. (Irodalomtörténet, 2002)
  Dénes Iván Zoltán: Egy igazságtalanság két értelmezése. Sz. Gy. és Bibó István a párizsi békeszerződésről. (Magyar Tudomány, 2003)
  Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
  Dénes Iván Zoltán: Sz. Gy. Rákóczi-képe. (Rubicon, 2004)
  Dénes Iván Zoltán: A magyar politikai skizofrénia feloldási kísérletei. Ötven éve halt meg Sz. Gy. (Magyar Tudomány, 2005)
  Sz. Gy. és nemzedéke a magyar történetírásban. Az Eötvös József Kollégiumban 2005. okt. 23-án azonos címmel rendezett konferencia előadásai. Szerk. Paksa Rudolf. (Eötvös Műhely. Bp., 2007)
  Szilágyi Ágnes Judit: Sz. Gy. és A száműzött Rákóczi kapcsán kialakult vita. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007)
  Jeszenszky Géza: A nemzetnevelő történetíró. 125 éve született Sz. Gy. (Magyar Szemle, 2008)
  Standeisky Éva: „Morális nyugtalanság és féltő gond.” A demokrata Sz. Gy. – Szakolczai György: Sz. Gy. és Jánosi József 1945. áprilisi levelei a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. (Múltunk, 2008)
  Kiss István, R[ugonfalvi].: Az átértékelt Bethlen. Válaszul Sz. Gy.-nak. (Historia incognita. Máriabesnyő– Gödöllő, 2008)
  Monostori Imre: A „szekfűológia” újabb (kis)állomása. Sz. Gy. és nemzedéke a magyar történetírásban. (Kortárs, 2009)
  Hatos Pál: Sz. Gy. és a „történelem terhe.” (Helikon, 2009)
  Glatz Ferenc: Hóman Bálint és Sz. Gy. párhuzamos életrajzai. Történetírás, forradalom, rendszerváltások. (Történelmi Szemle, 2010)
  Erős Vilmos: A Szent István-i államtól Kárpát-Európáig. Sz. Gy. történetpolitikai gondolkodása az 1940-es évek első felében. (Limes, 2010)
  Dénes Iván Zoltán: Hóman Bálint és Sz. Gy. kapcsolata. (2000 [folyóirat], 2011)
  Hatos Pál: Szekfű katolicizmusa. (Múltunk, 2010)
  Hatos Pál: Az öreg Sz. Gy. (Kommentár, 2011).