Széchy Károly (2) (1903. dec. 27. Bp. – 1972. máj. 22. Bp.): mérnök.

• Az MTA tagja (l.: 1951. dec. 15.; r.: 1970. febr. 4.).
• Életút: A József Műegyetemen mérnöki okl. (1926), a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtud. doktori okl. (1933), a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetemen műsz. doktori okl. (1944), magántanári képesítést szerzett (1948); közben ösztöndíjjal a London University College-on tanult (1927-1928). Az MTA tagja (l.: 1951. dec. 15.; r.: 1970. febr. 4.). - A József Műegyetem Mérnöki Oszt. Vízépítéstan Tanszék tanársegéde, egyúttal a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-i Dunavíz Lecsapoló és Ármentesítő Társulat elnöke (1926-1928), Széchy Endre mérnök-vállalkozónál építésvezető mérnök (1928-1932). A Keresk. és Közlekedésügyi Min. Hídoszt. mérnöke (1932-1935), főmérnöke (1935-1940), műsz. tanácsosa (1940-1943), miniszteri osztálytanácsosa (1943-1946), szakosztályvezető főmérnöke (1945-1951); miniszteri tanácsosi (1946-1947), majd miniszteri osztályfőnöki rangban (1947-1949). A Földalatti Vasúti Beruházó Váll. vezérig.-ja (1950-1953), a Földalatti Vasútépítő Váll. ig.-ja (1953-1954), a Közlekedés- és Postaügyi Min. (KPM) Műsz. Tanácsának vezető titkára (1954-1957). A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem, ill. az ÉME magántanára (1948-1952), egy. tanára (1952-1953), az ÉKME, ill. a BME Építőmérnöki Kar Alagútépítés, Földművek és Talajmechanikai Tanszék (1957-1967), a Geotechnikai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1967-1972). A Kairói Egyetem (1964), a Western Ontario Egyetem vendégprofesszora (1968). Mérnök-geológiai, talajmechanikai kutatásokkal fogl., elsősorban az építmény és az altalaj kapcsolatát, a sík és a mély alapok, vmint a föld alatti műtárgyak tud. kérdéseit vizsgálta. Újszerű építési módszereket, eredeti szerkezeti megoldásokat és számítási eljárásokat dolgozott ki. A II. vh. után jelentős szerepet vállalt az elpusztult mo.-i hidak (pl. a bp.-i Kossuth-híd, ill. egyéb, a Dunán és a Tiszán átívelô hidak) újjáépítésében. Emlékére a M. Mérnök Kamara Geotechnikai Tagozata Széchy Károly-emlékplakettet alapított (2000).
• Főbb művei: Közúti vasúti hidak újszerû könnyû pályaszerkezete. Egy. doktori értek. (Bp., 1943)
  Fabetétes vasbetonszerkezetek alkalmazása mélyépítésben. (Bp., 1945)
  Újszerû hídszerkezetek. (Bp., 1950)
  Alapozás. I–II. Egy. tankönyv. (Bp., 1952
  2. átd. és bôv. kiad. 1957–1963)
  Különféle talajszilárdítások alapozások részére. (Bp., 1952)
  Hidak ellenfalainak újszerû szerkezeti megoldásai. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1952. nov. 4.
  MTA Mûszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
  Hídfôk mögötti töltéscsatlakozások. (Bp., 1955)
  Alapozási hibák. (Bp., 1958
  2. bôv. kiad. 1963
  orozul: Moszkva, 1960
  angolul: London, 1962
  németül: Wiesbaden, 1963
  spanyolul: Montevideo, 1964
  franciául: Paris, 1966)
  Alagútépítéstan. Egy. tankönyv. (Bp., 1961
  angolul: 1966
  2. átd. és bôv. kiad. 1973
  németül: Wien, 1969)
  Grundbau. I–II. (Wien, 1962–1965)
  Alapozási tapasztalatok. (Bp., 1965)
  Föld alatti mûtárgyak. Rózsa Lászlóval. (Bp., 1966)
  Cölöpök teherbírása. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1972. márc. 22.).