Surányi János (1886. febr. 12. Győr – 1965. nov. 8. Bp.): mezőgazdasági mérnök.

• A magyaróvári gazdasági akadémián gazda okl. szerzett (1906). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; ismét l.: 1954. jún. 19.; r.: 1960. ápr. 14.).
• Életút: Az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás asszisztense (1906–1916), kísérletügyi adjunktusa (1918–1933); közben az állomás aradi kirendeltségének vezetője (1916–1918), majd az állomás igazgatója (1933–1937). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán a növénytermesztéstan ny. r. tanára (1936–1945); közben a Mezőgazdasági és Állatorvostani Kar dékánja (1943–1944), ill. a Mezőgazdasági Osztály elnöke (1944–1949). A Magyar Agrártudományi Egyetemen a növénytermesztéstan ny. r. tanára (1945–1949); közben a Mezőgazdasági Kar dékánja (1945–1946), majd az Egyetem bp.-i osztályának elnöke (1948–1949), nyugdíjazták (1949). Reaktiválása után a martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet osztályvezetője (1952–1956).
• Tudományos pályafutásának kezdetén a talajművelés, a műtrágyázás és a takarmánytermesztés kérdéseivel foglalkozott, majd érdeklődése a kultúrnövény-honosítás felé fordult. A takarmánycirok magyarországi meghonosítója, takarmányozási értékének és agrotechnikájának kidolgozója, de kimagasló eredményeket ért el a szudáni cirokfű magyarországi meghonosításában, és sokat fáradozott a szójatermesztés agrotechnikai fejlesztésén is. Az 1930-as évektől nagy érdemeket szerzett a búzanemesítésben és a kukoricatermesztés fejlesztésében. 1945 után a többtermelés érdekében elsősorban az ún. kettős termesztés lehetőségeit vizsgálta. A talajvédelemmel kapcsolatos tevékenysége is értékes.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére az MTA Növénytermesztési Bizottsága Surányi János-emlékérmet alapított (a növénytermesztéstan területén végzett kiemelkedő tudományos teljesítmény elismeréséért, a 2005. jún.-i elnökségi ülésén; először 2005-ben adták át, első díjazottja Antal József volt.).
• A Darányi Ignác Agrártudományi Társaság r. tagja. A Magyar Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályának elnöke (1940–1946).
• Elismerés: Szocialista Munkáért Érdemérem (1954). Kossuth-díj (1957).
• Az Acta Agronomica főszerkesztője (1955–1965).
• Főbb művei: A csongrád-mindszenti öntözött rét feljavítására irányuló 12 évi kísérletezés eredményei. (Kísérletügyi Közlemények, 1919)
  A kásaköles és termesztése. (Bp., 1921)
  Gyepeink és szálas takarmánynövényeink trágyázása, különös tekintettel a műtrágyák alkalmazására. (Bp., 1926
  2. kiad. 1930)
  Rétek és legelők termőképességének fokozása, különös tekintettel a trágyázásra. Villax Ödönnel. (Magyar Kir. Földmívelésügyi Miniszter kiadványai. 3. Magyaróvár, 1930)
  Újabb termesztési kísérletek szudánifűvel az 1917–1929. években. (Kísérletügyi Közlemények, 1930)
  Kukoricafajták és termesztésük. Villax Ödönnel. (Magyaróvár, 1932
  németül is)
  Búzaműtrágyázási tapasztalatok a rozsdaévről. (Köztelek, 1933)
  A szójababtermelés legújabb eredményei. Zajtay Andorral. (Bp., 1934)
  A békéscsabai öntözött szikes rét legújabb üzemi eredményei. (Köztelek, 1936)
  Fajtakísérletek búzatermesztésünk egységesítésének szolgálatában. I–II. köt. (Bp., 1936)
  A mezőgazdasági növénytermesztés. (Természettudomány és technika. Bp., 1936)
  A szójatermesztés fontosabb kérdései. (Bp., 1937)
  A magyar búzatermesztés átszervezése. 1931–1937. Hankóczy Jenővel, K. Takách Gyulával. (Bp., 1938)
  Három évi kísérletek kukoricafajtákkal. 1934–1936. (Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás jelentései. Magyaróvár, 1938)
  A sáfrányszeklice és termesztése. (Köztelek, 1939)
  Kukoricatermesztésünk fejlesztésének körülményei. (Köztelek, 1940)
  Repcetermesztési útmutató. (Bp., 1940)
  Rövid útmutató a szójabab termesztésére. (Bp., 1941)
  Jegyzetek a kettős termesztésről. – A vetőmagszántás helyes alapjai. (Köztelek, 1941)
  A mezőgazdasági növénytermesztés. (A mai világ képe. IV. köt. Bp., 1942)
  A tavaszi olajlen, a napraforgó és a ricinus sikeres termesztésének főbb irányelvei. (Bp., 1942)
  Új növények és honosítások mezőgazdaságunkban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1947. ápr. 28.
  megjelent: Természettudomány, 1947)
  Talajvédelem – nemzetvédelem. (Bp., 1948)
  A kettőstermesztés jelentősége és alkalmazásának helyes módja. Előadások és hozzászólások. (Bp., 1951)
  A szántóföldi kettőstermesztés módszerei és növényei. (Bp., 1952)
  Kísérletek somkórós és szudáni cirokfüves szántóföldi legelőkkel. (Növénytermelés, 1952)
  Megfigyelések a takarmánycirokról, különös tekintettel a kettőstermesztésre. (MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1952)
  A kukorica származása és hazai agrotechnikájának néhány fontos kérdése. (MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1954)
  A kukorica. Monográfia, 57 ábrával illusztrálva. Mándy Györggyel. (Magyarország kultúrflórája. Bp., 1955)
  Szemestakarmány-termesztésünk időszerű kérdései. (MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1955)
  Mezőgazdasági növénytermesztésünk, különösen takarmánytermesztésünk fejlesztése honosításokkal. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. ápr. 25.
  megjelent: MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1956)
  A kukorica és termesztése. Monográfia. (Bp., 1957)
  Német–magyar és magyar–német mezőgazdasági szótár. I–II. köt. Szerk. Kunffy Zoltánnal. (Kisszótár-sorozat. Bp., 1959–1960
  2. kiad. 1965–1966).
  
• Irodalom: Láng Géza: S. J. (Magyar Tudomány, 1966)
  Bajai Jenő: 100 éve született S. J. (Növénytermelés, 1986).
  
• Megjegyzés: Megjegyzés: I. Mivel kétszer tartott levelezői tagsági székfoglalót, rendes tagsága után újabb székfoglalót már nem tartott! II. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egy mosonmagyaróvári sírt védett le. Tóth Vilmos és a bp.-i Farkasréti Temető adatai szerint Surányi János a Farkasréten nyugszik (49-es parcella, ún. körönd, Tóth V. úgy tudja, hogy az MTA vette meg és alakította ki a sírhelyet). Valószínű, hogy ez esetben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tévedésből Surányi (Schaub) János győri kanonok sírját védette le – Mosonmagyaróvárott!