Supka Géza (1883. ápr. 8. Bp. – 1956. máj. 25. Bp.): régész, művészettörténész, politikus.

• Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: Leánya Supka Magdolna (1914-2005) művészettörténész. - A bp.-i tudományegyetemen történelmet és német filológiát, a grazi egyetemen művészettörténetet és régészetet tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1904), az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.). - A M. Nemzeti Múz. (MNM) Érem- és Régiségtárának segédőre, őre (1904-1921); közben a bécsi egyetemen a régészet és a művészettörténet előadója (1916-1917), egyúttal előadásokat tartott a berlini, a kieli, a kölni, a lipcsei, a római és a stockholmi egyetemen is. A Károlyi-, majd a Berinkey-kormány idején Mo. prágai követe (1918. dec.-1919. márc.), a forr.-ak alatt tanúsított magatartása miatt a Tanácsköztársaság bukása után elvesztett állását (1921). Az MNM könyvtárosa (1934-1945), a II. vh. után, mint az MNM elnökét rehabilitálták (1945). - A Világ c. lap külső, majd belső munkatársa (1910-es évektől), az Új Világ c. ifj. lap (1919), a Magyar Hírlap és a Pester Lloyd munkatársa (1921-tôl), a Literatura c. folyóirat alapító szerkesztője (1921-1939, 1939: a lapot betiltották). Létrehozta a Szabadság, Emberség, Magyarság elnevezésű antifasiszta értelmiségiekből álló csoportot (1945). Az általa alapított Polg. Demokrata Párt (PDP) vezető személyisége (1945-1949), a PDP alelnöke (1947-1949), és lapjának a Világnak főszerkesztője. A mo.-i szabadkőművespáholyok nagymestere (1945-1949). Az Ideiglenes Ngy. tagja (1945), ngy.-i (1945-1947), ogy.-i képviselő (1947-1949).A század egyik jelentős polg. demokratikus gondolkodója, aki értékes publicisztikai munkásságán kívül irodalomtörténeti és szépírói munkásságot is kifejtett. A m. írók és a m. irodalom támogatására kezdeményezésére rendezték meg az első könyvnapot (1927-ben). Újságíróként az irodalmi igényű, népszerű tud. riport egyik mo.-i megteremtője. A kommunista hatalomátvétel után elsősorban régészként és művészettörténészként tevékenykedett. Régészként és művészettörténészként elsősorban a honfoglaláskorral, ill. a K-i népek történetével fogl. Páratlanul értékes, az 1920-as évektől 1948-ig terjedő lapkivágat-gyűjteményét leánya 1995-ben a székesfehérvári Vörösmarty Mihály M.-i Könyvtárnak adományozta.
• A budafelhévízi Szentháromság templom. Archaeologia Értesítõ h.n.,1907
  Lehel kürtje. Budapest,1910
  A százéves Régiségtár. Budapest,1913
  Motívumvándorlás a korábbi középkorban. Archaeologiai Értesítõ 1914
  A nagyszentmiklósi kincs revíziója.Archaeologiai Értesítõ 1915
  A nagy dráma. Az I. világháborús események háttere. Miskolc,1924
  1848. A márciusi forradalom elõzményei, lefolyása és társadalmi jelentõsége. Budapest,1938
  A béke és háború csodái. Budapest,1939
  Az átkozott asszzony. Báthory Erzsébet. Budapest,1941
  A futó évek margójára. Nagyvárad,1942
  Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek. Budapest,1942
  1848-1849. Budapest,1985
  Habsburg-krónika. Budapest,1986
  
  
• Rónai Mihály András:S. G. halálára. Irodalmi Ujság 1956
  Horváth Tibor:S. G.. Archaeologiai Értesítõ 1957
  Köves József:A könyvnapok ötven éve. In: Könyvnap - könyvhét. 50 esztendõ. 1929-1979 Budapest,1979
  Féja Endre:Emlékezés S. G.-ra. Tiszatáj 1983
  Lengyel András:Száz éve született. S. G.. Könyvtáros 1983
  Sós Aladár:Emlékezés S. G.-ra. Új Írás 1988
  L. Nagy Zsuzsa:Szabadkõmûvesség a XX. században. Budapest,1989
  Kéri Piroska:S. G. "Literaturá"-ja. Új Írás 1989
  Kiábrándult zarándokok. Tekintet h.n.,1992