Seidner Mihály (1875. febr. 1. Rimóc, Nógrád vm. – 1968. júl. 12. Bp.): mérnök.

• A berlin-charlottenburgi mûsz. egyetemen mérnöki okl. (1899), mûsz. doktori okl. szerzett (1909), a mûsz. tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1953), az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.).
• Életút: A berlini Union Elektrizitäts Gesellschaft (1900–1901), az amerikai General Electric Company (Schenecktandy. N, Y., USA, 1901–1902), a Fort Wayne Electric Works (Indiana, USA) mérnöke (1902–1903). Hazatérése után a bp.-i Ganz Villamossági Rt. kísérleti laboratóriumának, majd erômûtervezési oszt.-ának mérnöke (1903–1919); közben a Ganz-gyár üzemi tanácsának ig.-ja (1918), majd a Tanácsköztársaság idején a gyár termelési biztosa (1919). A proletárdiktatúra bukása után a Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján telepedett le, ahol Beregszász, Munkács, Nagyszôllôs, Tôketerebes és Ungvár mûsz. vezetôje (1920–1928), majd Bp.-en magánmérnökként tevékenykedett (1929-tôl). – Energetikai kutatásokkal, villamos gépek hûtésével fogl. Új, széles körben elterjedt szerkezetet dolgozott ki folyadékhûtéses rendszernek turbógenerátorokon való alkalmazására. A diósgyôri gépgyár energiaellátására tervezett vízierômûvet, továbbá ô tervezte a tiszaluci vízierômûvet, majd az ô szabadalmai szerint oldották meg a Ganz–Kandó-mozdonyok fázisváltóinak folyadékhûtését. – Az Alkalmazott Mérnökök Orsz. Szövetségének alelnöke (1918–1919). – Munka Érdemrend (1955; arany, 1965). – Az I. középisk. matematikai verseny I. díjazottja (1894), Kossuth-díj (1959).
• Főbb művei: Az általános transzformátorkör és feszültségdiagramja közötti kapcsolat. (Bp., 1904)
  Energiewirtschaft. (Berlin–Wien, 1930)
  Folyadékhûtéses turbógenerátorok kifejlesztése. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1960. okt. 6.
  MTA Mûszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1961).
  
• Irodalom: A magyar mûszaki értelmiség és a Mûegyetem a Tanácsköztársaság idején. (Bp., 1960)
  Hevesi Gyula: S. M. (Magyar Tudomány, 1969)
  Mihály Seidner. (Acta Technica, 1969).