Schaffer Károly (1864. szept. 7. Bécs, Ausztria – 1939. okt. 15. Bp.): orvos, ideg- és elmegyógyász.

• A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1888), az idegkór- és gyógytan tárgykörbôl magántanári képesítést szerzett (1893), az MTA tagja (l.: 1914. máj. 7.; r.: 1926. máj. 6.; t.: 1938. máj. 6.).
• Életút: A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Elmekórtani Klinika gyakornoka (1888–1889), egy. tanársegéde és a klinikai laboratórium, ill. az Idegkórtani Oszt. vezetôje (1889–1895), egyúttal magántanára (1893–1912), az elme- és idegkórtan ny. r. (1912–1925), ny. r. tanára és a klinika ig.-ja (1925–1934). A bp.-i Erzsébet Szegényház Kórháza Elme- és Idegoszt. rendelôorvosa (1895–1910) és a bp.-i Szövetség u.-i Poliklinika Idegoszt. fôorvosa (1895–1912). Frankfurt am Mainban (1890), Franciao.-ban és Svájcban tett hosszabb tanulmányutat (1894). – Az elme- és ideggyógyászat nemzetközileg is elismert kutatóprofesszora, a mo.-i neurohisztológiai isk. egyik megteremtôje. Elsôként észlelte a nagyagyi kéregben található ún. rövid axonú sejteket, elsôként írta le a nyúltvelôn látható fasciculus arcuatus bulbit, kimutatta a Tay–Sachs-féle betegség (az idegrendszer egy súlyos anyagcsere-betegsége) kórtani lényegét. Kiemelkedô jelentôségûek az idegsejtek morfológiájára, az agykéreg barázdálódására, az Ammon-szarvra, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyára, a veszettség, a tabes kórtanára, a hipnózisra vonatkozó kutatásai. Az átöröklôdô ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett ~-triast. – A M. Természettud. Társulat Élettani Szakoszt.-ának alelnöke (1910–1912). A M. Elmeorvosok Egyesülete t., az Igazságügyi Orvosi Tanács r. tagja. – A Leopoldina Német Természettud. Akad., a Madridi Nemzeti Orvosi Akad. tagja. A Gesellschaft Deutscher Nervenärzte t., a Philadelphia Neurological Society l., az American Neurological Association t., a bécsi Verein für Psychiatrie und Neurologie t. tagja. – A szegedi Ferenc József Tudományegyetem tb. doktora (1934). – A berlini Hirnpathologie Beiträge sorozatszerkesztôje (I–XIX, 1913–1940).
• Főbb művei: A suggestio behatása a hypnosis alatti reflexjelenségekre. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1892)
  Suggestion und Reflex. (Jena, 1895)
  A hypnotismus élettani, gyógytani és törvényszéki szempontból. (Bp., 1895)
  Anatomisch-klinische Vorträge aus dem Gebiete der Nervenpathologie. Über Tabes und Paralyse. (Jena, 1901)
  Über ein Fall von Tay–Sachsser amaurotischer Idiotie mit Befund. (Wiener Klinische Rundschau, 1902)
  Az átöröklôdô idegbajok kórszövettani jellemzése. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1914. jún. 8.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1914)
  Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban. (Bp., 1923)
  Über das morphologische Wesen und die Histopathologie der hereditär-systematischen Nervenkrankheiten. (Berlin, 1926)
  Az öröklôdô idegbajok anatómiai lényegérôl és az átöröklôdés jelentôségérôl. (Elhangzott: 1926. máj. 17.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1926)
  Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana. (Bp., 1927)
  Zum Problem "Psychopathie und Genie". (Archiv für Psychiatrie, 1931)
  Amyotropische Lateralsklerose. – Spastische Spinalparalyse. (Handbuch der Neurologie. Berlin, 1936)
  Anatomische Wesenbestimmung der hereditär-organischen Nerven-Geisteskrankheiten. Miskolczy Dezsôvel. (Acta Medica Scandinavica. Supplementum, 1936)
  A lángész. (Bp., 1938)
  Histopathologie des Neurons. Miskolczy Dezsôvel. (Jena, 1938).
  
• Irodalom: Ranschburg Pál: Sch. K. (Budapesti Orvosi Ujság, 1939)
  Richter Hugó: Sch. K. (Gyógyászat, 1939)
  Környey István: Sch. K. (Magyar Szemle, 1939)
  Környey István: Karl Schaffer. (Archiv für Psychiatrie, 1939)
  Sántha Kálmán: Karl Schaffer. (Psychiatrisch-neurologische Wochenschrift, 1940)
  Horányi Béla: Sch. K. neuroanatómiai munkássága. (Ideggyógyászati Szemle, 1965)
  Miskolczy Dezsô: Sch. K. (Magyar Tudomány, 1965)
  Károly Schaffer. (The Founders of Neurology. Springfield, 1970)
  Miskolczy Dezsô: Sch. K. (Bp., 1973)
  Környey István: Sch. K. és kora. (Ideggyógyászati Szemle, 1983).