Schafarzik Ferenc (1854. márc. 20. Debrecen, Bihar vm. – 1927. szept. 5. Bp.): geológus.

• A bp.-i tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári okl. (1877), bölcsészdoktori (1883), a technológiai geológia tárgykörben magántanári képesítést okl. szerzett (1891), az MTA tagja (l.: 1902. máj. 9.; r.: 1916. máj. 4.).
• Életút: A bp.-i tudományegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén Szabó József tanársegéde (1876–1882), a M. Földtani Int. osztály-, majd fôgeológusa (1882–1904). A József Mûegyetem magántanára (1891–1904), az ásvány- és földtan ny. r. tanára (1904–1927); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Oszt. dékánja (1912–1914). M. kir. bányatanácsos (1902-tôl). – A földrengéstani, hidrogeológiai és mûsz. geológiai kutatások egyik mo.-i megalapítója. Tud. pályafutásának kezdetén a Cserhát vulkanikus képzôdményeit tanulmányozta, majd Déchy Mór kaukázusi expedíciója szakértôjeként a Kubán hegyvidéki, a dagesztáni és a bakui olajmezôket vizsgálta, amelynek során fontos vulkanológiai, morfológiai és kôzettani megállapításokat tett. Alapvetôen új eredményeket ért el Erdély kôolaj- és földgázkészleteinek feltárása terén, majd az 1910-es években feltérképezte a D-Kárpátok Berzászka és Hátszeg közötti szakaszát és behatóan elemezte Bp. és környéke geológiai viszonyait. Hidrológiai kutatásai során elsôsorban a budai hévizek és a budai Duna-part hidrogeológiai helyzetét tanulmányozta. A zágrábi földrengés után nevéhez fûzôdik a mo.-i földrengések tud. megfigyelésének a megszervezése (1880-as évek). Tiszteletére a M. Hidrológiai Társaság ~-emlékérmet alapított (1942). – A Szt. István Akad. tagja (r.: 1917; t.: 1927) és a IV. Oszt. elnöke (1917-tôl). A Magyarhoni Földtani Társulat másodelnöke (1904–1910), elnöke (1910–1916), t. tagja (1918-tól); egyúttal a Hidrológiai Szakoszt. társelnöke (1917–1920), elnöke (1920–1922). – A Földtani Közlöny (Pethô Gyulával, 1884–1888), a lipcsei Mathematische und naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn társszerkesztôje (Kürschák Józseffel, 1902-tôl).
• Főbb művei: A Cserhát délnyugati részének eruptív kôzetei. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1881)
  A Pilis hegység geológiai viszonyai. (Földtani Intézet Évi Jelentése, 1883)
  A magyarországi földrengésekrôl. (Bp., 1884)
  A Cserhát piroxén andezitjei. (Földtani Intézet Évkönyve, 1892)
  Az aldunai Vaskapu hegység geológiai viszonyainak és történetének rövid vázlata. (Földtani Közlöny, 1903)
  Budapest harmadik fôgyûjtô csatornájának földtani szelvénye. (Földtani Közlöny, 1903)
  Adatok a Szepes-Gömöri Érchegység pontosabb geológiai ismeretéhez. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1904. jún. 20.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1904)
  A magyar korona országai területén levô kôbányák ismertetése. (Bp., 1904
  németül is)
  A Szepes-Gömöri Érchegység geológiai viszonyai. (Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1904)
  Ruszkabánya környékének geológiai viszonyai. (Bp., 1906)
  Budapest székesfôváros legújabb geológiai térképezésérôl. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1921. dec. 19.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1922)
  Visszapillantás a budai hévforrások fejlôdéstörténetére. (Hidrológiai Közlöny, 1928)
  Geológiai kirándulások Budapest környékén. Vendl Aladárral. (Bp., 1929
  3. átd. és bôv. kiad. Papp Ferenccel, Vendl Aladárral, 1964).
  
• Irodalom: Papp Károly: Sch. F. emlékezete. (Földrajzi Közlemények, 1927)
  Telegdi Roth Károly: Sch. F. t. tag emlékezete. (Földtani Közlöny, 1928)
  Rozlozsnik Pál: Sch. F. r. tag emlékezete. (Bp., 1935)
  Vendl Aladár: Sch. F., a hazai mûszaki földtan megalapítója. (Bp., 1954)
  Tokody László: Megemlékezés Sch. F.-rôl születése 100. évfordulóján. (Földtani Közlöny, 1954)
  Bidló Gábor: Megemlékezés Sch. F.-rôl, a hazai mûszaki földtan megalapítójáról. (Földtani Közlöny, 1974)
  Bidló Gábor: Sch. F. munkássága a Kaukázus kutatásában. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1992).