Prohászka Ottokár (1858. okt. 10. Nyitra, Nyitra vm. – 1927. ápr. 2. Bp.): r. k. püspök, egyházi író.

• Sz: Prohászka Domokos (1817–1879) katonatiszt, majd a Pénzügyminisztérium (PM) tisztviselője; Morvaországból származott, ősei németországi iparosok voltak, Filberger Anna Mária, svájci eredetű család, Filberger András pékmester leánya. Testvére: Prohászka Irma és Prohászka Gusztáv. A család tagjai egymás között németül beszéltek, Prohászka is csak évekkel később tanult meg magyarul.
• Gyermekkorát Nyitrán, Pozsonyban és Rózsahegyen töltötte: apja áthelyezései miatt a család gyakran változtatott lakóhelyet. Elemi iskoláit Rózsahegyen (1865–1866) és Losoncon végezte (1866–1869), majd a nyitrai piarista gimnáziumban (1869–1871), a kalocsai jezsuita gimnáziumban (1871–1873), ill. az esztergomi papi kisszemináriumban tanult (1873–1875); Esztergomban éretts. (1875). A római Collegium Germanico–Hungaricum tagjaként (1875–1882) a Szent Gergely Egyetemen filozófiai (1878) és teológiai doktori okl. szerzett (1882); közben pappá szentelték (1881. okt. 30.) Az MTA tagja (l.: 1909. ápr. 29.; r.: 1920. máj. 5.).
• Életút: Az esztergomi líceumban a görög–latin nyelv r. tanára (1881–1884), a szemináriumban a teológia r. tanára (1883–1904) és a líceum ún. spirituálisa (1890–1904). A Katolikus Néppárt alapító tagja (1894), jelöltjeként a vágvecsei választókerület országgyűlési képviselőjelöltje (1896), a Regnum Marianum vezetője (1903-tól). A bp.-i tudományegyetem Hittudományi Karán a dogmatika ny. r. tanára és az egyetemi templom hitszónoka (1904. márc. 4.–1905. nov. 6.). Székesfehérvári megyéspüspök (1905–1927; kinevezték: 1905. okt. 17.; X. Pius pápa megerősítette: 1905. dec. 11.; Rómában felszentelték: 1905. dec. 21.; elfoglalta székét: 1906. jan. 21.), e tisztében a Főrendiház (1905–1918), majd a Felsőház tagja (1927). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési képviselő (Székesfehérvár, 1920–1922), rövid ideig a párt elnöke is (1920–1921).
• Legjelentősebb gyakorlati alkotása a Farkas Edit által megalapított Szociális Missziótársulat (megalakult: 1908. nov. 19-én). Tagjai Jézus Krisztus szociális királyságának megvalósulásáért dolgoztak, mint hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete. A társulat Prohászka kezdeményezésére árvaházakat tartott fenn, börtönpasztorációval foglalkozott, megszervezte a fővárosba került cselédlányok lelki vezetését, nővédelmi szervezeteket működtetett. A szervezet beltagjai szerzetesi fegyelemben éltek, kültagjai, általában arisztokrata hölgyek társadalmi befolyásukat állították a társulat szolgálatába. Prohászka hatásában Pázmány Péterrel összehasonlítható szónok, teoretikus és lelki író volt, az eucharisztia és Jézus Krisztus iránti mélységes áhítata a 20. sz. nagy misztikusai közé állítja.
• A 20. századi modern katolicizmus első és legnagyobb hatású magyarországi képviselője, a század első évtizedében kibontakozó magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik szellemi vezetője és egyházi pártfogója. Több mint húsz éven át tevékenykedett az esztergomi kisszemináriumban, amely munkássága nyomán a 19. sz. végi katolikus megújulás egyik központjává vált. A rideg, korszerűtlen jozefinista papnevelői hagyományokkal szemben igyekezett bensőséges lelkiségre nevelni növendékeit, pedagógiai elképzeléseivel a magyarországi papnevelés forradalmi megújítójává vált. Olyan papi generációk tekintették mesterüknek, akik sikerrel birkóztak meg a 20. sz. eleji magyar társadalmi katasztrófákkal: forradalmak, háborúk idején tudtak tartást és hitet adni hívő magyar embereknek. – Nagy hatású hitszónok volt, tudományos és publicisztikai munkássága egyaránt jelentős. Műveiben a magyar egyházi írók közül elsőként rendszeresen foglalkozott szociális kérdésekkel. Magyarra fordította XIII. Leó pápa szociális enciklikáját (Rerum Novarum, 1891), s valószínűleg a század eleji szociáldemokrata mozgalmak hatására a magyar katolikus írók közül elsőként olvasta végig, elemezte és ítélte el tudományosan Marx Tőkéjét. Keresztényszocialista elveket hirdető írásaiban felismerte az új évszázad elején a szociális feszültséget, ill. azt, hogyha az egyház vezetésével nem sikerül megoldást találni, akkor – véleménye szerint – teret nyer egy osztályharcos, ateista, erőszakos, a „magántulajdon szentségét” semmibe vevő ideológia, amely végső soron minden értéket elsöpörhet. Hogy többet tehessen nézetei terjesztéséért országgyűlési képviselőjelöltként elindult a Vágvecsei választókerületben (s csak durva választási csalás miatt nem szerzett mandátumot, 1896-ban). Az 1900-as évek elején rendszeressé váltak országjáró utazásai, ahol híveket felrázó lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartott; a legnagyobb figyelem a bp.-i Egyetemi Templomban rendezett ún. konferenciabeszédeit kísérte. – Írásai közül kiemelkedik a Föld és Ég (1902) c. tanulmánysorozat, amelyik természettudományos felkészültséggel bírálta az evolúcióelméletet, s azt nem tartotta összeegyeztethetőnek a keresztény világnézettel. Művei döntő része azonban az egyház megújítását, modernizálását vizsgálta. Modern katolicizmus (1907) c. kis könyvében és Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c. akadémiai székfoglalójában, bizonyos értelemben a modernizmus nézeteit vallotta (elsősorban Henri Bergson tanítványától, a modernista Édouard LeRoy-tól vett át bizonyos merész tételeket). Mivel X. Pius pápa az ún. modernizmust hivatalból üldözendőnek bélyegezte (1908-tól), Prohászkának e két írását és egy, az egyházi vagyonkezelés reformjának szükségességét hirdető karácsonyi hírlapi cikkét (Több békességet!, 1910) az illetékes kongregáció indexre tette (1911. jún.). Különösen fájdalmas volt számára a kongregációnak az a véleménye, hogy a Több békességet! cikk a szocialistákat támogatja, mivel egyfajta szellemi kommunizmust hirdetett meg. A történtek komoly önvizsgálatra késztették: nagy alázattal visszavonta megbírált írásait, azonban továbbra is hirdette az egyház megújulását és vállalta a párbeszédet a modern tudományokkal és a művészetekkel. (A II. Vatikáni Zsinat ötven évvel később hasonló nézeteket hirdetett meg!) Az I. világháborút Isten büntetésének fogta fel, amely az egyes ember és a társadalom erkölcsi megtisztulásának és újjászületésének ára; ezért kezdetben rokonszenvezett a forradalmakkal. A világháború által felszínre hozott társadalmi feszültségek megoldására a kommunistákhoz hasonlóan földreformot (a frontkatonák földhöz juttatása) és politikai reformokat (választójog) sürgetett. Később azonban felismerte az új rendszer erkölcstelenségét, ill. elhatárolódott antiklerikalizmusától. A „dicsőséges ellenforradalommal” hatalomra jutó Horthy Miklós kormányzóval rokonszenvezett, de a miniszterelnökségre való felkérését elutasította, ugyanakkor szembehelyezkedett a Habsburg-restaurációval, IV. Károly hazatérési kísérleteivel is. Tevőlegesen részt kívánt venni egy új keresztény magyar állam építésében, nemsokára azonban csalódott a magát keresztény kurzusnak nevező új rendből, amely szerinte csak nevében és jelszavaiban volt az. Politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatást gyakorolt. A zsidóságot és nézeteit nem faji vagy vallási, hanem szociális alapon ítélte el, a zsidóság nála a kereszténységet kiszorítani igyekvő, idegen hatalom. Írásaiban gyakran használt olyan metaforákat, amelyeket később szélsőjobboldali lapok szívesen átvettek (sőt bizonyos nemzetiszocialista körökben Prohászkára divatos lett hivatkozni, anélkül, hogy a nyilas újságírók értették volna a püspök szociális érzékenységét). Prohászka már az összeomlás után hirdette a numerus clausust (1918-tól), a magyarság harcát a zsidóság és a liberalizmus ellen nemzeti önvédelemnek tartotta, amelynek az a célja, hogy bizonyos hivatalok betöltésénél a keresztény nemzeti középrétegek előnyt élvezhessenek (nála szerepel először a hungarizmus fogalma: az általa megalkotott fogalom azonban a liberalizmus ellentéte, egyfajta pozitív nemzeti ideológia volt). Munkássága hozzájárult a liberális Magyarország és a keresztény nemzeti Magyarország közötti szakadék elmélyüléséhez, bizonyos nézetei pedig, gyakran összefüggéseikből egyoldalúan és erőszakosan kiragadva a szélsőjobboldal által napjainkig is állandó újrahasznosításra kerülnek.
• Emlékezet: A bp.-i Egyetemi Templom szószékén a nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszéd közben agyvérzést kapott (1927. ápr. 1-jén), másnap a pesti szeminárium betegszobájában hunyt el. Holttestét székvárosába, Székesfehérvárra szállították, ahol előbb a város északi részén lévő temető kápolnájában nyugodott, majd a Szent Jobb fehérvári látogatása idején (1938. jún. 1-jén) ünnepélyes külsőségek között átszállították a tiszteletére emelt vasútvidéki emléktemplomba (= Prohászka Ottokár-emléktemplom). Az 52 méter magas, kupolás templom a római Pantheon mintájára épült (a püspök emlékére, 1929–1933-ban; Fábián Gáspár tervei alapján). Prohászka Ottokár síremléke a templom belső terének jobb oldalán található (a carrarai márványból készült alkotás Orbán Antal munkája, 1936-ban), a templomkertben található még Kaszap István sírja és Prohászka Ottokár szobra is. A bronzszobrot (Fülöp Elemér többalakos emlékműve, 1934) eredetileg a bp.-i Károlyi-kertben állították fel, ám azt Faludy György író vezette szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték (1947. ápr. 26–27-én éjszaka). A megmaradt főalakot az egyház kikérte (1982-ben), és előbb a székesfehérvári plébánia kertjében (1984-ben), majd a templom előtti parkban helyezte el (1992-ben). Emléktábláját elhelyezték a bp.-i máriaremetei templomon (1924. okt. 5-én, a templom felszentelésének 25. évfordulóján), a bp.-i Egyetemi Templom szószéke alatt (Dabóczy Mihály alkotása) és Esztergomban (a belvárosi plébániaházon). Nevét vette fel – többek között – a felvidéki magyar egyetemi és főiskolai hallgatók katolikus hitbuzgalmi és kulturális szervezete (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége, 1929–1944), a Magyar Élet Kiadó szociográfiai tanulmányai (Prohászka-füzetek, 1937–1940). Nevét viseli– többek között – a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, a székesfehérvári egyházmegye Prohászka Ottokár Kölcsönkönyvtára, és a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda. Emlékét őrzi még a székesfehérvári Prohászka Baráti Kör. – Hatása a 20. sz. magyar szellemi fejlődésére igen jelentős. Ádáz ideológiai harcot vívott a Nyugattal, s elsősorban Ady Endrével; Ady viszont legjelentősebb publicisztikáit éppen Prohászka Ottokár ellen írta (Prohászka Ottokár Nagyváradon, 1903). Másfél évvel később szenvedélyes vitát folytatott a III. éves Balázs Bélával, Ady későbbi barátjával (a bp.-i egyetem Négyesy-szemináriumában, az incidenst – többek között Juhász Gyula is megemlítette). Szellemi kapcsolatban állt a katolikus misztikus Dienes Valériával, az ún. evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti irányzat megalapítójával (1910-es évek). Gárdonyi Géza elsősorban Prohászka hatására lett ismét hívő katolikussá (ő nevezte el a püspököt „a napba öltözött embernek”, 1912-ben). Nagy hatással volt Szerb Antalra (Prohászka keresztelte meg!) és Sík Sándorra. Haláláról Reményik Sándor verssel emlékezett meg (Szószékről, 1927). Összes műveit a Szent István Társulat adta ki (1928–1929-ben, 25 kötetben, Schütz Antal szerkesztésében); naplóját külön, legutóbb Barlay Ö. Szabolcs tette közzé (1997- ben). Az 1940-es években a székesfehérvári egyházmegye kezdeményezte boldoggá avatását ám ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem a Vatikán nem támogatta (ez utóbbi elsősorban az index miatt). A rendszerváltás után sorra adják ki újra a műveit, tiszteletére először Székesfehérvárott rendeztek emlékkonferenciát (Prohászka ébresztése címmel, 1995. okt. 10- én), ill. azóta minden évben, halálának évfordulóján konferenciával és misével emlékeznek meg. Székesfehérvárott újra kiadják írásait (2004-től). Püspökké avatásának 100. évfordulójáról az egyház Prohászka-emlékévvel emlékezett meg (2006-ban), életéről Szabó Ferenc írt monográfiát (2007-ben). Születésének 150. évfordulóján a lakiteleki népfőiskola panteonjában Bábel Balázs avatta fel legújabb mellszobrát (Kligl Sándor alkotása, 2008. okt. 10-én).
• A Szent István Akadémia alapító tagja (t.: 1915). A Kisfaludy Társaság tagja (t.: 1926), a Petőfi Társaság t. tagja.
• Elismerés: Székesfehérvár Díszpolgára (1912), Magyar Örökség Díj (2009).
• A Magyar Sion (1887–1904) és az Esztergom c. politikai hetilap szerkesztője (1895–1904) és kiadója (1898–1910).
• Főbb művei: Isten és a világ, különös tekintettel a természettudományokra. (Esztergom, 1891
  3. kiad. 1908)
  Harc a félszegségek ellen. (Bp., 1892)
  Szent beszéd a polgári házasságról. (Pozsony, 1893)
  A keresztény bűnbánat és a bűnbocsánat (Bp., 1894
  3. kiad. 1908)
  Az egyház demokráciája. (Magyar Sion, 1897)
  Produktív-e a pénz? Nemzetgazdasági tanulmány. (Bp., 1898)
  Keresztény-szocializmus. (Magyar Sion, 1900)
  Gondolatok a századvégi hódolatnak és a magyar katholicizmusnak 900. jubileumának ünnepére. (Bp., 1900)
  Új elmélkedések. Díszkiad. (Bp., 1900)
  Föld és ég. Kutatások a geológia érintkező pontjai körül. (Esztergom, 1902
  3. kiad. 1906)
  A diadalmas világnézet. (Esztergom, 1903
  2. kiad. 1906
  4. kiad. 1925
  6. kiad. 1935
  új kiad. Cleveland, 1975)
  Modern katholicizmus. (Bp., 1907)
  Elmélkedések az evangéliumról. I–III. köt. (Bp., 1908
  4. kiad. 1924
  5. kiad. 1930
  6. kiad. 1938
  9. kiad. 2000
  11. kiad. 2002–2005
  németül: Kempten München, 1919)
  A katholikus patronázs. (Katholikus Szemle, 1909)
  Az intellectualismus túlhajtásai. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1910. ápr. 11.
  megjelent: Értekezések a bölcseleti tudományok köréből. 3. köt. Bp., 1911
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1910)
  Farkas Edith: A Szociális Missziótársulat rövid ismertetése. Irányzat és gyakorlat. A bevezetőt írta. (Bp., 1911
  2. jav. és bőv. kiad. 1913)
  Magasságok felé. Kisebb dolgozatok. (Bp., 1911)
  Új kozmogónia. – A modernizmus. (Katholikus Szemle, 1912)
  A túlvilág tornácaiban. November havi elmélkedések. (Bp., 1913)
  A pünkösdi lélek. Elmélkedések. (Bp., 1914)
  Világosság a sötétségben. (Bibliotheca vitae. Az élet könyvei. 1. Bp., 1914)
  Franciaország erkölcsi újjászületése. (Katholikus Szemle, 1914)
  Rorate coeli. Ádventi elmélkedések. (Bp., 1915
  új kiad. 1942)
  Gloria in excelsis. Elmélkedések. (Bp., 1915)
  Bethániától a Golgotáig. Elmélkedések. (Bp., 1915)
  A Jordán partjától Tábor hegyig. Elmélkedések. (Bp., 1915)
  Az objektív idealismus. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1915)
  Die Quelle lebendingen Wassers. Gedanken über das göttliche Herz Jesu. (Kempten München, 1915)
  A vallásosság jelentkezései a világháborúban. (Budapesti Szemle, 1915)
  A hívőnek magatartása a háborúval szemben. – A háború erkölcsi kihatásai. (Katholikus Szemle, 1915)
  A háború lelke. (Bp., 1915)
  A szép szeretet anyja. Elmélkedések. (Bp., 1916
  új kiad. 1942 és 1947
  németül: Kempten München, 1919)
  A keresztfa alatt. Elmélkedések. (Bp., 1916)
  A feltámadott nyomaiban. Elmélkedések. (Bp., 1916)
  Hervadt tulipán, örök árvalányhaj. (Szombathely, 1917)
  A latin s germán kultúra a világháborúban. (Katholikus Szemle, 1917)
  Geist und Feuer. Pfingstgedanken. (Kempten München, 1918)
  Kultúra és terror. (Bp., 1918
  új kiad. 1997)
  Die Liebe bis an’s Ende. Gedanken über die Eucharistie. (Kempten München, 1919)
  Der König dem alle Leben. Allerseelengedanken. (Kempten München, 1919)
  Iránytű a magyar diákok számára. (A Zászlónk diákkönyvtára. 1. Bp., 1920
  új kiad. 1940
  4. jav. kiad. Székesfehérvár, 2006)
  P. O. konferenciabeszédei. (Bp., 1920)
  Dante. Előadás az MTA ünnepi közgyűlésén, egyúttal akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1921. máj. 8.
  megjelent kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1921)
  Elbeszélések és útirajzok. (Szent István Könyvek. 12. 1–2. kiad. Bp., 1923)
  „Az ember tragédiája” és a pesszimizmus. (Katholikus Szemle, 1923)
  A bűnbocsánat szentsége. (Bp., 1924)
  Szentlélek hárfája. Prohászka-imakönyv. (Bp., 1927
  3. kiad. 1928
  10. átd. kiad. 2008)
  Tanulmányok. Összegyűjtötte Brisits Frigyes. (Bp., 1927)
  Élő vizek forrása. Elmélkedések Jézus szentséges szívéről. (Bp., 1927
  3. kiad. 1932
  5. kiad. 1944)
  P. O. missziós körlevelei. Sajtó alá rend. Farkas Edith. (Bp., 1927)
  P. O. összegyűjtött munkái. I–XXV. köt. Gyűjteményes díszkiad. Sajtó alá rend. Schütz Antal. (Bp., 1928–1929)
  Soliloquia. Napló. I–II. köt. Sajtó alá rend. Schütz Antal. (P. O. összegyűjtött munkái. 23–24. Bp., 1929)
  Élet kenyere. Az Oltáriszentség imádása. Összeáll. Schütz Antal. (Bp., 1930
  németül: 1938
  hasonmás kiad. 1991)
  Meditations on the Gospels. I–III. köt. (London, 1931
  új kiad. 1979)
  P. O. kiadatlan írásaiból. 1–8. (Katholikus Szemle, 1934–1935)
  Le pain de la vie. Adoration du Saint Sacrement. (Bp., 1938)
  Keresztény morál és modern kultúra. Népfelvilágosítás. Németből ford. Bacsák Zsigmondné. (Bp., 1940)
  Naplójegyzetek. Soliloquia-szemelvények. (Bécs, 1960)
  Modern katolicizmus. Válogatás P. O. műveiből. Szerk. Koncz Lajos. Az előszót Szakos Gyula írta. (Bp., 1990)
  Harmatozzatok…! Rorate coeli. Adventi elmélkedések. (Bp., 1991)
  Szentlélek hárfája. A nagyböjt is tavasz. Elmélkedések, keresztúti ájtatosság. (Új ember füzetek. Bp., 1994)
  Naplójegyzetek. I–III. köt. Sajtó alá rend. Barlay Ö. Szabolcs. (Szeged, 1997
  2. jav. kiad. 1997)
  Élő kereszténység. Vál. írások. Vál., szerk. Frenyó Zoltán (Szentendre, 1998)
  Krisztus királyi útja: keresztúti ájtatosság Prohászka püspök elmélkedéseiből. Összeáll., a kísérő tanulmányt írta Süle András. (Bp., 1998)
  Gondolatok mindennapra. Összeáll. György Attila (Bp., 1999)
  Soliloquia. Napló. Sajtó alá rend., szerk. Barlay Ö. Szabolcs. (Székesfehérvár, 2002
  2. kiad. 2004)
  Az én antiszemitizmusom. P. O. összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei. Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával. A kötetet összeáll. Ifj. Tompó László. (Bp., 2003)
  Az ondavai vámos. P. O. elbeszélése. Az előszót Barlay Ö. Szabolcs, a kísérő tanulmányt Kiss Antal írta. (Székesfehérvár, 2005)
  Kultúra és terror. Az előszót Kajetán Endre, az utószót Szíj Rezső írta. (2. bőv. kiad. Bp., 2005)
  Modern pünkösd. Vál. írások. Vál., szerk. Frenyó Zoltán. (Bp., 2005)
  Legyetek világító emberek! Prédikáció. (Székesfehérvár, 2006)
  P. O. parlamenti beszédei. Barlay Ö. Szabolcs tájékoztatójával és Kiss Antal előszavával. (Székesfehérvár, 2006)
  P. O. utolsó szentbeszédei. Pápa, 1927. márc. (Székesfehérvár, 2006)
  Elmélkedések az evangéliumról. I–II. köt. Hasonmás kiad. Szerk. Felsővályi Ákos. (Székesfehérvár, 2009–2010) ford.: Szentséges Atyánknak, XIII. Leó pápának levelei és beszédei. (Bp., 1891)
  XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetéről. Rerum novarum. (Bp., 1932
  2. kiad. 1943
  hasonmás kiad. 1991).
  
• Irodalom: Schöpflin Aladár: P. O. (Nyugat, 1915)
  Magyarország gyásza P. O. püspök halálakor. Sajtó alá rend. Farkas Edith. (Bp., 1927)
  Tanulmányok P. O.-ról. Szerk. Brisits Frigyes. (Bp., 1927)
  Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában. (Bp., 1928)
  Farkas Zoltán: A Prohászka-legenda (Nyugat, 1929)
  Schütz Antal: Prohászka pályája. (Bp., 1929)
  Jámbor Mike: P. O. természetszemlélete. Teológiai doktori értek. (Pannonhalmi füzetek. 32. Pannonhalma, 1932)
  Zulawsky Andor: A diadalmas világnézet. Tanulmányok P. O.-ról. (Bp., 1932)
  Tamás József: P. O. társadalomszemlélete. (A magyar fiatalság könyvei. Bp., 1934)
  Lugasi György: A filozófus Prohászka. (Philosophia. 3. Szeged, 1941)
  Rezek Román: Prohászka intuiciója és átélése. (Bp., 1942)
  Rezek Román: Prohászka esztétikája. (Pannonhalma, 1942)
  Rezek Román: P. O. és Bergson. (Athenaeum, 1943)
  Prohászka, a napbaöltözött forradalmár. P. O. eszmevilága, értékelése. Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből. 1–3. köt. Szerk. Maróthy-Meizler Károly. (Buenos Aires, 1960–1962)
  Kéri Elemér: Régi eszmék “modern” köpenyben. P. O. társadalomszemléletről. (Világosság, 1963)
  Szabó Miklós: P. O. és a katolikus egyházi reformtörekvések. 1896–1914. (Történelmi Szemle, 1973)
  Gergely Jenő: P. O., a “napbaöltözött ember”. (Bp., 1994)
  Prohászka ébresztése. A székesfehérvári Prohászka-konferencia előadásai. 1–2. köt. Szerk. Szabó Ferenc. (Bp., 1996)
  Szabó Péter: Az evangélium és a munka. P. O. társadalomfilozófiai munkássága. (Székesfehérvár, 1998)
  Prohászka-interjú. I–III. Vál. Barlay Ö. Szabolcs, Horváth Kálmán. (Bp.–Székesfehérvár, 1998–2000
  5. kiad. 2005)
  Katus László: P. O. (Rubicon, 1999)
  S. Szabó Péter: P. O. betiltott írásai. (Iskolakultúra, 2000)
  Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka, az alkotó. Életrajz és bibl. (Székesfehérvár, 2000)
  S. Szabó Péter: A szacellum rózsája. Prohászka-esszék (Solymár, 2000)
  Tauber Gizella: P. O. közírói működése az Esztergom című hetilapban 1896–1905 között. – Gergely Jenő: Adalékok P. O. székesfehérvári püspök indexre tételének történetéhez. Forrásközlemény. (Limes, 2001)
  P. O. Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról. Szerk. Szabó Ferenc, Mózessy Gergely. (Szeged, 2002)
  Gergely Jenő: P. O. (Századformáló magyarok. Bp., 2002)
  Adriányi Gábor: Prohászka és a római index. (Bp., 2002)
  Barlay Ö. Szabolcs: P. O., a székesfehérváriak szent püspöke. (Székesfehérvár, 2003)
  Frenyó Zoltán: Kortársunk, P. O. (Valóság, 2004)
  Pápai Lajos: A Napba öltözött ember. (Bp., 2006)
  P. O. időszerűsége. Újabb Prohászka-tanulmányok. Szerk. Szabó Ferenc. (Bp., 2006)
  Pap Sándor: P. O. szociális és földreform elképzelései. (Székesfehérvár, 2006)
  P. O. – Püspök az emberért. Válogatás a Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka Évének tanulmányaiból. Szerk. Mózessy Gergely. (Székesfehérvár– Bp., 2006)
  Katus László: P. O. (K. L.: Ecclesia semper reformanda et renovanda. K. L. egyháztörténeti tanulmányai és cikkei. Szerk. Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár. Pécs, 2007)
  Szathmári Tamás: P. O. Magyarország apostola és tanítója. (Bp., 2007)
  Szabó Ferenc: P. O. élete és műve. Monográfia. (Bp., 2007
  2. kiad. 2010
  angolul: 2007)
  Prohászka, a költő. Tanulmányok és szöveggyűjtemény a püspök születésének 150. évfordulójára. Szerk. W. Balassa Zsuzsa. (Bp., 2008)
  Lőrinc László: P. O. és a forradalom. Püspök a vérzivatarban. (Heti VG, 2008. 41.)
  Mózessy Gergely: P. O. zsidóellenességéről. – Fazekas Csaba: P. O. zsidóellenességéről. (Egyháztörténeti Szemle, 2008)
  Barlay Ö. Szabolcs: P. O. életének titka. (Székesfehérvár, 2009)
  Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka a szívekben. Magyar Fioretti. 1–2. köt. (Székesfehérvár, 2009)
  Juhász Annamária: P. O. kora szociális problémáiról. (Valóság, 2009)
  Korbuly Dezső: P. O. ellenségei. Tőkések, szakszervezetek és a zsidók: ellenük harcolt a püspök. (Hetek, 2010. 9.)
  P. O. naplóbejegyzése. (Budapesti negyed, 2010)
  Kozák Péter: Két világnézet. Balázs Béla és P. O. összecsapása az elmúlt századelőn. („Alattad a föld, fölötted az ég…“ Források, módszerek és útkeresések a történetírásban. Szerk. Balogh Margit. Bp., 2010).