Pekár Gyula, 1899-től rozsnyói (1867. nov. 8. Debrecen, Bihar vm. – 1937. aug. 20. Bp.): író, politikus.

• Apja Pekár Imre (1838-1923) közgazdász, mezõgazdasági író.
• Az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).
• Életút: Apja Pekár Imre (1838-1923) mezőgazdász. - A bécsi és a bp.-i tudományegyetemen tanult, Bp.-en jogtud. doktori okl. szerzett (1890), az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.). - A váltó- és pestvidéki törvényszék gyakornoka (1890-1893), hosszabb utazást tett Ny-Európában és eljutott Marokkóba is (1893-1896). Hazatérése után Justh Zsigmond tanácsára felhagyott a jogi pályával és csak irodalommal fogl. (1896-tól). A somlóvásárhelyi (1901-1910), a técsői választóker. kormánypárti ogy.-i képviselője (1910- 1920), majd Kecskemét ngy.-i (1920-1927), ogy.-i képviselője (1927-1931), ill. a derecskei választóker. ogy.-i képviselője (1931-1937). A Tanácsköztárdsaság bukása után, a Fehér Ház nevű szervezet elnökeként aktívan bekapcsolódott a politikai életbe (1919), a Vallás- és Közoktatásügyi Min. politikai államtitkára (1919. aug., 1919. nov.-1921. jan. és 1921. febr.-jún.); közben az antantmissziókkal folytatandó tárgyalások vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter (1919. aug. 27.-nov. 24.). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja társelnöke (1919-tôl). A Népszövetségi Ligák Uniójában Mo. állandó képviselője. M. kir. titkos tanácsos (1936-tól). Politikusként az ellenforr. rendszer érdekében igen aktív propagandatevékenységet fejtett ki.Íróként rendkívül termékeny szerző, a kor népszerű regényírója volt. Művei többnyire modern tárgyúak, de kedvelte a francia rokokó és a biedermeier világát is. Többnyire romantikus, misztikus, csodálatos elemekkel teli, szövevényes történeteket írt. Színműveit a Nemzeti Színház mutatta be (Mátyás és Beatrix, 1904; Drághy Éva esküje, 1911; A kölcsönkért kastély, 1914; Danton, 1920).
• Dodó fõhadnagy problémái. Budapest,1894
  Lavina. Budapest,1895
  Hatalom. Budapest,1897
  A jukkerleány és egyéb elbeszélések. Budapest,1899
  Don Juan. Budapest,1899
  Pasztellek. Budapest,1902
  A liliomos asszony. Budapest,1903
  Rokokó-idyllek. Budapest,1903
  A szultán árnyéka. Budapest,1905
  Vitézi románcok. Budapest,1907
  Tatárrabság. Budapest,1909
  Vénusz könnyei. Budapest,1912
  A troubadourok költészete. Akadémiai Értesítõ Budapest,1912
  A mezítlábas grófkisasszony. Budapest,1918
  Magyar költõk szerelmei. Budapest,1920
  Az amazon királynõ. Budapest,1920
  A bresztováci szent. Budapest,1922
  Lord Burlington arcképe. Budapest,1924
  Bizarr percek. Budapest,1926
  Az ezüsthomlokú vándor. Budapest,1926
  Tisza István végnapjai. Debrecen,1932
  A talizmán. Budapest,1937
  
  
• Halmi Bódog:P. Gy.. In: H. B.: Írói arcképek Budapest,1934
  Schöpflin Aladár:P. Gy.. Nyugat 1937
  Császár Elemér:P. Gy.. Koszorú 1938
  Lázár Béla:P. Gy.. Budapest,1939
  Kállay Miklós:P. Gy. emlékezete. Kisfaludy Társaság Évlapjai 1940
  Juhász Gyula:Csevegés P. Gy.-ról. In: Juhász Gyula: Örökség Budapest,1958
  "Engem elgáncsolhattak." Bajcsy-Zsilinszky Endre levelei P. Gy. elleni választási panasza ügyében. Napjaink h.n.,1987