Paúr Iván; Paur (1806. jún. 21. Kismarton, Sopron vm. – 1888. dec. 17. Sopron): történetíró, régész, levéltáros.

• Sz: Paúr Mátyás, az Eszterházy hercegi uradalom tisztje.
• Középiskoláit Sopronban és Kőszegen végezte, Pozsonyban jogot hallgatott, ügyvédi okl. szerzett (1831). A pesti egyetemen régészetet és éremtant tanult (1852–1854). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).
• Életút: Az Eszterházy hercegi uradalom segédügyésze, majd a lékai és a kőszegi uradalmak ügyésze (1832–1842). Ügyvédi karrierjét feladva, összegyűjtött pénzén hosszabb tanulmányutat tett Itáliában (elsősorban régészeti emlékeket tanulmányozott, 1842–1844), hazatérése után Pozsonyban, a váltótörvényszék gyakornoka (1844–1847), majd a trencséni választott bíróság segédtitkára (1847– 1848). A forradalom idején a pozsonyi zsidó nemzetőrszázad parancsnokaként részt vett a schwechati ütközetben (1848. okt. 30.), később századosi rangban belépett Görgei seregébe (Buda visszafoglalása után őrnaggyá léptették elő: 1849. máj.). A világosi fegyverletétel után (1849. aug. 13.) öt hónapig fogságban volt. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (= OSZK) díjnoka (1855– 1858), a gr. Széchenyi család levéltárosa (1858-tól). Az MTA Érem- és Kézirattárának vezetője (1858–1859). A Sopron vármegyei főispánok titkára és vármegyei bizottsági tag (1865–1873). Királyi tanácsos.
• A szabadságharc bukása után Pesten telepedett le és Kiss Ferenc előadásait hallgatta (a pesti egyetemen, 1852-től). Kizárólag csak régészeti, ill. epigráfiai kutatásokkal foglalkozott: barátjával, Varsányi János mérnökkel elsősorban római kori emlékek után kutatott Aquincum környékén, valamint nagyszámú római feliratot gyűjtött a Dunántúl nagy részén. Visszatért Sopronba, ahol a győr-sopron-ebenfurti vasút (GYSEV) építésekor a vármegye felkérte az előkerülő régészeti leletek összegyűjtésére és közzétételére. Több évtizedes gyűjtőmunkájából alakult meg a Sopronmegyei Régészeti Társulat gyűjteménye (= Sopron vármegyei Múzeum, 1886). Élete végén feltárta még a soproni Bécsi domb kelta temetőjét. A Széchenyi család levéltárosaként gr. Széchenyi István halála után a család megbízta a gróf összes iratának és levelezésének rendezésével.
• Emlékezet: Sopronban hunyt el, a Régi Szent Mihály-temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Az MTA-ban Hampel József mondott felette emlékbeszédet, emlékét Sopronban utca őrzi (Paur Iván utca).
• A Sopronmegyei Régészeti Társulat tb. elnöke. Az Instituto di Correspondenza tagja (Theodor Mommsen ajánlására, az első magyarként, 1857).
• Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa. Régészeti dolgozatai Magyarországon – többek között – az Uj Magyar Múzeumban (1852–1857), a Budapesti Hírlapban (1853), a Pesti Naplóban (1853–1858), a Magyar Sajtóban (1855–1857), az Akadémiai Értesítőben (1857), a Budapesti Szemlében (1858), a Hazánkban (1858–1859), az Archaeologiai Közleményekben (1859), a Győri Történeti és Régészeti Füzetekben (1868), az Archaeologiai Értesítőben (1870–1886), a Sopronban (1871–1886) és a Századokban jelentek meg (1883).
• Főbb művei: Fieschi és a magyar pokolgépely. (Honművész, 1835)
  Egy lap archaeologiai tárczámból. Fametszettel. – Tétényi emlékek, keresztyén római sírok. (Uj Magyar Muzeum, 1852)
  Egy répczemelléki római emlék. (Uj Magyar Muzeum, 1854)
  A hegykői templom kelyhe a XV. századból. – Hegykő nevéről. (Magyar Sajtó, 1855)
  A fóthi kert archaeologiai érdekességei. – Levéltári adatok a constanczi egyházi zsinat alatt Zsigmond király udvari kíséretében volt magyarokról. (Magyar Sajtó, 1856)
  A daruvári felirat magyarázata. (Uj Magyar Muzeum, 1857)
  Egy dunaparti római erőd a pesti határban. – A soproni szőlők veszedelme a kurucz világban. (Akadémiai Értesítő, 1857)
  Szent István király palástja. (Magyar Évlapok, 1857)
  Az Anjou királyi ház történeti emlékei Magyarországon. 1–3. (Pesti Napló, 1858. 28–30.)
  Legújabb archaeologiai mozgalmak a hazában. 1. Kunhalmok. 2. Aquincum és maradványai. (Budapesti Szemle, 1858)
  Az Újlakiak sírköve. A két utolsó Újlaki és Capistran János frater. – A Nádasdy-kehely. – A horvát nemzet legkorábbi viszonyai az Árpádokhoz. (Hazánk, 1858)
  Huszonöt kiadatlan pannoniai latin felirat. – A királyeskü keresztje. (Archaeologiai Közlemények, 1859)
  Jelentés a győr-ebenfurti vaspálya-építkezési munkálatoknál felfedezett római kőkoporsókról. (Archaeologiai Értesítő, 1870)
  Bauer János soproni polgár. (Sopron [folyóirat], 1871)
  Az utolsó boszorkány Sopronmegyében. (Sopron [folyóirat], 1876)
  Preiner Mátyás soproni polgármester. (Sopron [folyóirat], 1878)
  Levéltári adatok a magyar főurak neveléséhez. Gr. Draskovits Miklós és neje, gr. Nádasdy Krisztina instructiója fiuk nevelője számára. (Sopron [folyóirat], 1879)
  Csorna határában teljesített régészeti kutatásról. – A városi emlékjelek és a városháza Sopronban. (Sopron [folyóirat], 1880)
  Jelentés a Niczky grófok ligvándi levéltáráról. – A kisczenki remete. (Századok, 1883)
  A nyéki sarcophag. (Archaeologiai Értesítő, 1885)
  A soproni bécsi domb vaskori temetője. (Archaeologiai Értesítő, 1886)
  szerk. és kiadta: Hanns Tsányi’s ungarische Chronik vom Jahre 1670 bis 1704. Kiadta, a bevezetőt írta, okmányos függelékkel ellátta. (Magyar Történeti Tár. V. Pest, 1858)
  XI. Innocent pápa bullája, mellyel néhai kalocsai érsek, Széchenyi Pál, egykorú pécsi püspök székében 1678. évben megerősíttetett. Kiadta, a Széchenyi grófok nemzetségi levéltárában őrzött eredeti után, kőre rajzolt hasonmással. (Pest, 1864)
  Hazai okmánytár. – Codex diplomaticus patrius. I–III. köt. Kiadta. Többekkel. (Győr, 1865– 1866)
  Hans Georg Ritter’s Oedenburger Chronik zur Geschichte der Rákóczy’schen Belagerung im Jahre 1704. Kiadta, az előszót írta és Ritter életrajzát összeáll. (Oedenburg, 1874).
  
• Irodalom: Bella Lajos: P. I. (Sopron [folyóirat], 1889)
  Elhunyt P. I. (Magyar Könyvszemle, 1889)
  Hampel József: P. I. l. tag emlékezete. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1890)
  Uzsoki András: P. I. levél a győri múzeumban. (Soproni Szemle, 1960)
  Banner János: P. I. emlékezete. (Soproni Szemle, 1967)
  Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (3. átd. és jav. kiad. Bp., 2000)
  Tóth Imre: P. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
  
• Megjegyzés: Megjegyzés: 1. Akadémiai székfoglalót nem tartott! 2. Szinnyei és utána valamennyi lexikon – MÉL, ÚMÉL, Az MTA tagjai. 1825–2002 között stb. – téves születési év: 1805! A valós anyakönyvi adatot Banner János közölte (1967-ben!).