Németh G[éza]. Béla (1925. febr. 17. Szombathely, Vas vm. – 2008. szept. 5. Bp.): irodalomtörténész, művelődéstörténész.

• Az ELTE BTK-n – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári okl. szerzett (1950), az irodalomtudományok kandidátusa (1966), doktora (1973), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1990. máj. 21.).
• Életút: A bp.-i XIV. ker.-i Abonyi úti ált. isk. tanára és úttörôvezetôje (1950–1951), a Fôv.-i Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókkönyvtárának könyvtárosa (1951–1953), a Bp.-i Pedagógiai Fôisk. M. Nyelvészeti Tanszék tanársegéde (1953–1955), a bp.-i Madách Imre Gimn. tanára (1955–1956), az MTA Irodalomtörténeti Int. tud. munkatársa (1956–1959, 1963–1964); közben a bp.-i II. Rákóczi Ferenc Gimn. tanára (1959–1963). Az ELTE BTK III. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszék, ill. a XVIII–XIX. sz.-i M. Irodalmi Tanszék egy. adjunktusa (1964–196?), egy. docense (196?–1975), egy. tanára (1975. jún. 1.–1995. aug. 31.), emeritusz professzora (1996-tól); közben az általa megszervezett Mûvelôdéstörténeti Tanszék vezetôje (1981–1987). Az Egy. Könyvtár fôig.-ja (1980–1996). – Tud. pályafutásának kezdetén nyelvészeti és néprajzi kutatásokkal fogl., a nyelvnek és a népszokásoknak az életformákkal való együttalakulása foglakoztatta, majd érdeklôdése a 19–20. sz.-i irodalom- és mûvelôdéstörténet felé fordult. Elsô irodalmi tanulmányai a szimbolizmus nyelvi, stilisztikai és poétikai elôzményeirôl szóltak, késôbb a 19. sz. második felének kevéssé ismert alkotóinak munkásságát vizsgálta. Alapvetôen új eredményeket ért el a társadalom- és mûvelôdéstörténetbe ágyazott irodalomtörténeti és esztétikai mûelemzés, ill. a nyelvi eszközhasználat feltárása terén. Elsôk között vizsgálta a 19–20. sz. irodalomtörténetének meghatározó stílusait társadalomlélektani megvilágítással, egyedi sors- és pszichológiai vizsgálattal. – Az MTA–TMB Irodalomtud. Szakbiz. (1979–1988), az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Oszt.-a elnöke (1990–1996), az Irodalomtud. Biz. tagja, a Poétikai Munkabiz. elnöke, a Mûvelôdéstörténeti Munkabiz. tagja, a 19. sz.-i Munkabiz. elnöke, az Akad.-i Mûvészeti Gyûjtemény vezetôje. A Gyûjteményi Tanács elnöke. Az Osztrák–M. Irodalomtud. Vegyesbiz., a Svéd–M. Történész Vegyesbiz. tagja. A Gesellschaft für Literatur tagja. – József Attila-díj (1977), Akadémiai Díj (1980), Déry Tibor-jutalom (1987), Ápr. Negyedike Érdemrend (1988), Széchenyi-díj (1996), Kosztolányi Dezsô-díj (1997), Alföld-díj (2000), Oltványi Ambrus-díj (2001). – Az Arany János Mûvei Kritikai Kiadása szerkesztôje (XI. és XII. köt., 1963–1968).
• Főbb művei: Egy dunántúli falu keresztnévanyaga 1790 óta. (Magyar Nyelvjárások. Bp., 1953)
  A magyar szimbolizmus kezdeteinek kérdéséhez. Nyelvi és stílusproblémák. (Irodalomtörténet, 1956)
  Az Uj Nemzedék. A Komjáthy–Reviczky-csoport folyóirata. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956)
  A próza zeneiségének kérdéséhez. Asbóth János. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958)
  A századvégi Nyelvôr-vitához. (Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetébôl. Bp., 1960)
  Arany László. (Bp., 1960)
  A kiegyezés utáni másfél évtized irodalma, kitekintéssel a dualizmus korának kritikai irodalmára. Kand. értek. (Bp., 1965)
  Mû és személyiség. Vál. tanulmányok. (Bp., 1970)
  Tragikum és történetfelfogás. A századvégi tragikumvita. (Bp., 1971)
  Türelmetlen és késlekedô félszázad. A romantika után. Doktori értek. is. (Bp., 1971)
  Die Geschichte der ungarischen Literatur. Többekkel. (Bp., 1972)
  Létharc és nemzetiség. Tanulmányok. (Bp., 1976)
  11 vers. Verselemzések, versértelmezések. (Bp., 1977)
  Az egyensúly elvesztése. A német romantika. Tanulmányok. (Bp., 1978)
  Küllô és kerék. Tanulmányok. (Bp., 1981)
  A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. A kiegyezéstôl a századfordulóig. Monográfia. (Bp., 1981
  németül 1981)
  7 kísérlet a kései József Attiláról. Verselemzések. (Bp., 1982)
  Világkép és irodalomfelfogás Babits Európai irodalomtörténetében. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1983. máj. 23.)
  11+7 vers. Verselemzések, értelmezések. (Bp., 1984)
  Századutóról – századelôrôl. Irodalom- és mûvelôdéstörténeti tanulmányok. (Bp., 1985)
  Babits, a szabadító. Tanulmányok. (Bp., 1987)
  Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Tanulmányok. (Bp., 1987)
  Péterfy Jenô. Monográfia. (Bp., 1988)
  A magyar lektûr egyik alaptípusa. Zilahy Lajos munkássága a két háború között. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1991. nov. 11.)
  Kérdések és kétségek. Vál. tanulmányok. (Bp., 1995)
  Emlékek, eszmék, emberek. Esszék. (Bp., 1996)
  Versek és korok. Verselemzések. (Bp., 1997)
  Írók, mûvek, emberek, krónika. (Bp., 1998)
  Hét folyóirat. 1945–1950. (Debrecen, 2000)
  Mûvelôdéstörténet fiataloknak. 1848–1948. (Bp., 2001)
  szerk.: Arany László válogatott mûvei. (Bp., 1960)
  Péterfy Jenô válogatott mûvei. (Bp., 1962)
  Az el nem ért bizonyosság. Elemzések Arany lírájának elsô szakaszából. (Bp., 1972)
  Forradalom után, kiegyezés elôtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában. (Bp., 1989)
  Hét évszázad magyar költôi. Versantológia. Vál. Kovács Sándor Ivánnal, Lakatos Istvánnal. (Békéscsaba, 1996). *Eltérô születési hely: Mihályfa, Zala vm.