Náray-Szabó István; 1904-ig Szabó, nárai (1899. júl. 20. Szombathely – 1972. szept. 16. Bp. Búcsúztatás: szept. 25. Farkasrét): kémikus.

• A család a nevében is feltüntetett Nárai (Vas m.) községből származott. Sz: Náray-Szabó László (1868–1945. márc. 18.) jogász, az Ügyvédi Kamara elnöke, m. kir. kormányfőtanácsos, nemes Némethy Blanche (= Blanka). Testvére: Zoltán Emilné Náray-Szabó Magdolna és vitézszentmártoni Darnay Lászlóné Náray-Szabó Blanka. F: 1933-tól Dobay Dóra. Fia: Náray-Szabó Gábor (1943–) kémikus, az MTA tagja, az Akadémiai Könyvtár főigazgatója; leánya: Náray-Szabó Mária (1934–) és Náray-Szabó Júlia (1939–).
• A szombathelyi premontrei gimnáziumban éretts. (1917), a bp.-i József Műegyetemen – a Szent Imre Kollégium tagjaként – vegyészmérnöki okl. (1922), műszaki doktori okl. szerzett (1926), állami ösztöndíjjal a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie-ben (1926–1928), majd a Manchesteri Egyetem Fizikai Intézetében folytatott kutatásokat (1928–1930), az anyag szerkezete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1930). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; kizárták: 1948. szept. 23.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.); a kémiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (védés nélkül, soron kívül, 1957).
• Életút: A József Műegyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Kar Elektrokémiai Tanszék tanársegéde (1923–1926), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Szervetlen Vegytani Intézete (1930–1933), Elméleti Fizikai Intézete egy. adjunktusa (1933–1938) és magántanára (1930–1947); közben a szegedi Eötvös Loránd Kollégium igazgatója (1931–1938). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Kémiai-Fizikai Tanszék ny. rk. (1938–1940), ny. r. tanára (1940–1947); közben a Gépész- és Vegyészmérnöki Kar dékánja (1943–1944). A Magyar Közösség tagjaként, a köztársaság elleni összeesküvés koholt vádjával letartóztatták (1947), a Budapesti Törvényszék három évi börtönbüntetésre ítélte (amelyet a Népbíróságok Országos tanácsa négy évre felemelte; büntetése letöltése után két évre internálták; a Budapesti Fővárosi Bíróság mentesítette a büntetett előélethez kapcsolódó hátrányok alól: 1963). Az Építéstudományi Intézet tud. főmunkatársa, majd az általa megszervezett Épületfizikai Osztály vezetője (1953–1956). Az MTA KKKI tud. főmunkatársa (1956–1960), tud. tanácsadója (1960-1970), egyúttal a Magkémiai Osztály vezetője és az Intézet igazgatóhelyettese. A Bécsi Egyetem (1956) és a Freibergi Bányászati Akadémia (NDK) vendégprofesszora (1963).
• Tudományos pályafutása kezdetén elektrokémiai kutatásokkal foglalkozott, később érdeklődése a krisztallográfia, elsősorban a szilikátok és más fontos ásványok kristályszerkezete felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a perovszkit (CaTiO3) szerkezetének tisztázása, ill. az ebbe a szerkezeti csoportba tartozó vegyületek közötti kapcsolatok feltárása terén. Megalkotta az elegykristályokra vonatkozó általános elméletét (1947). Az 1950-es években elsősorban a cementek és a beton szilárdulási folyamata, valamint a beton optimális vízcement-tényezőjének kutatásában ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. Feltalált egy saválló betonféleséget és egy mozaikparketta-ragasztó eljárást. Nevéhez fűződik továbbá egy új, gyors és pontos fázismeghatározási módszer kidolgozása, amellyel lehetővé vált a Földünk szilárd kérgének jóval több, mint 90%-át kitevő, a szilikátok csoportjába sorolható, 220 féle ásvány meghatározása és rendszerbe foglalása.
• 1938-ban, a röntgensugarakkal történő szerkezetkutatás felfedezője, a Nobel-díjas Sir Lawrence Bragg ajánlására sikeresen megpályázta a műegyetemi kémiai-fizikai tanszék professzori állását. Ajánlásában Bragg hansúlyozta, hogy az 1938. év végéig a világszerte ismert kristályszerkezet-típusok közül tizet Náray-Szabó István határozott meg. Bragg, a szilikátokról szóló, alapmunkájában ismerteti a Náray-Szabó-féle új meghatározási rendszer lényegét, hangsúlyozva, hogy ebbe a rendszerbe valamennyi kristályos szerkezet besorolható. Náray-Szabó István rendszere magában foglalja a Si–O elrendeződésének minden, elméletileg lehetséges és elképzelhető alakját. Így tehát a ma még meg nem határozott kristályszerkezetek is helyet találnak benne; akár a ma már ismeretes csoportokba tartoznak, akár valamely új szerkezeti típus képviselői. A rendszer felismerése és kidolgozása óta több száz szilikát szerkezetét határozták meg világszerte.
• Emlékezet: Családja Szombathelyen, a Király utcában, majd a Széll Kálmán utcában lakott. Budapesten élt és alkotott. Budapesten hunyt el, a nárai családi mauzóleumban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Tiszteletére róla nevezték el a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) Tudományos Díját (Náray-Szabó István Tudományos Díj, 1994- ben). Életrajzát Bendeffy István dolgozta fel, a kéziratot a Magyar Vegyészeti Múzeum őrzi.
• Elismerés: Széchenyi-díj (posztumusz, 1990).
• Főbb művei: Cuprooxid előállítása elektrolites úton. Brummer Ernővel. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1923)
  Nitrátok gyors meghatározása elektrolites úton. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1924)
  Higany anódikus tisztítása. Brummer Ernővel. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1925)
  Diffúziós oxigénelektród. 1–2. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1926)
  Elektroanalízis. (Kémiai technológiai elemzési módszerek. Bp., 1927)
  A szilikátok szerkezete. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1932)
  Jód visszanyerése maradékokból. Szabó Zoltánnal. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1932)
  Az apophyllit szerkezete. Taylor, Williammel. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1933)
  A természettudományi oktatás fontossága. – A komplex gyökök elektrokémiája. Szabó Zoltánnal. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének munkálatai, 1933)
  A röntgensugár a kémia szolgálatában. (A kémia világa. Bp., 1934 és A kémia és vívmányai. Bp., 1940)
  Az ammónium-amalgám potenciálja. Szlatinay Lászlóval. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
  Atomok a világegyetemben. (Magyar Szemle, 1935)
  A reakciósebesség kutatásának újabb haladásáról. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1936)
  A zirkonszilicid szerkezete. – A hidrogén túlfeszültsége higanykatódon. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1937)
  Fémek és ötvözetek. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1937)
  Újabb adatok a hidrogén túlfeszültségének mechanizmusához. – A pollucit szerkezete. – A kryolit szerkezete. Sasvári Kálmánnal. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1938)
  Kristálykémia. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1938)
  A nádcukor ún. A- és B- módosulatainak röntgenográfiai vizsgálata. Sasvári Kálmánnal. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1939)
  A hidrogén-túlfeszültség keletkezése. – Reakcióegyensúlyok kiszámítása termikus adatokból. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1940)
  Kristályrácsok. A kristályos anyag szerkezete. (Fizikai kémia. Bp., 1940)
  Fizikai kémia. II. köt. Schay Gézával. (Bp., 1940)
  A kryolit–káliumkryolit-rendszer olvadási görbéje. ’Sigmond Györggyel. – A leucit szerkezete. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1941)
  Magyar ipari önellátás. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1941)
  Atomok, molekulák, kristályok. (Bp., 1942)
  A perovskit szerkezete. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1942)
  Szerves anyagok röntgenvizsgálata. (Bp., 1943
  2. kiad. 1945)
  Kristálykémia. 164 rajzzal és 122 táblázattal. (Bp., 1944
  angol nyelvű átd. kiad. 1969)
  Az izomorfia határairól. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1945. nov. 19.)
  A beton optimális vízcement- tényezőjének meghatározása elektromos úton. Szuk Gézával. (Tudományos Közlemények. Építéstudományi Intézet. Bp., 1955)
  Szervetlen kémia. I–III. köt. Monográfia és egy. tankönyv is. (Bp., 1956–1958
  németül: Bp.–Berlin, 1959–1963
  oroszul: Moszkva, 1969)
  Rövid szervetlen kémia. (Bp., 1960)
  Schmelz- und Siedepunkte von Verbindungen. (Acta Chimica, 1961)
  Über die Hydrate des Berylliumsulfats. Kálmán Alajossal. (Acta Chimica, 1962)
  Az üveg szerkezete és fizikai tulajdonságai. (Bp., 1962)
  A szilikátüvegek fizikai tulajdonságai. (Szilikátkémiai monográfiák. 3. Bp., 1962)
  Structure and Physical Properties of Glass. The Effect of Firing Schedule on Properties of Vitreous-crystalline Materials. (Proceedings of the 7. Conference on the Silicate Industry. Bp., 1965)
  Agyagok és talajok ásványi elegyrészeinek mennyiségi meghatározása diffraktométerrel. Péter Tibornével. (Földtani Közlöny, 1964)
  Röntgenanalízis. (Bp., 1965)
  Szerkezeti szervetlen kémia. I. köt. Kristálykémia. Lakatos Bélával, Szarvas Pállal. (Bp., 1965)
  Bevezetés a röntgendiffrakciós szerkezetkutatásba. Kálmán Alajossal, Zsoldos Lehellel. (Elméleti kémia. 1. Bp., 1965)
  Az üvegszerkezet elméletének újabb haladásáról. (Bp., 1966)
  Kémia. (Bp., 1967
  2. átd. kiad. 1969
  3. átd. kiad. 1973)
  Inorganic Chemistry. (Bp., 1969
  oroszul: Moszkva, 1968)
  Hydrates of Aluminium Sulfate. (Acta Chimica, 1969)
  ford.: Reichenbach, Hans: Atom és világegyetem. A jelenkor fizikai világképe. Ford. (Bp., 1936
  Ford. és a 4. fejezetet írta. 2. bőv. kiad. 1942).
  
• Irodalom: Székyné Fux Vilma: N-Sz. I.: Kristálykémia. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1966)
  Halálhír. (Népszabadság, 1972. febr. 20.)
  A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának centenáriumi emlékkönyve. (Bp., 1972)
  Nemecz Ernő: N-Sz. I. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1973)
  Kálmán Alajos: Megemlékezés N-Sz. I.-ról. (Magyar Kémikusok Lapja, 1983)
  Móra László–Próder István: A magyar kémia és vegyipar kronológiája. 1800–1950. (Piliscsaba, 1997)
  Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
  Kálmán Alajos: N-Sz. I. (Emlékbeszédek. 1998. Bp., 1999)
  Lacza Tihamér: A kristálykémia klasszikusai. N-Sz. I. (Természet Világa, 1999)
  Kálmán Alajos: N-Sz. I. kutatóműhelye. (Magyar Kémikusok Lapja, 1999)
  Kálmán Alajos: N-Sz. I. (Szombathelyi tudós tanárok. Szerk. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 2002)
  Széll Tamás: Példakép és áldozat. Szombathely szülötte, N-Sz. I., a nemzetközileg elismert természettudós. (Vasi Szemle, 2003).