Mészöly Gedeon, bogárdi (1880. jún. 10. Tabajd, Fehér vm. – 1960. máj. 29. Bp.): nyelvész.

• Fia Mészöly Dezsô (1918) író, mûfordító, irodalomtörténész.
• A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1906) és latin–m. szakos tanári okl. szerzett (1908), az MTA tagja (l.: 1921. máj. 8.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; l. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.), a nyelvészeti tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952).
• Életút: A kunszentmiklósi gimn. r. tanára (1903–1914), az MTA Könyvtára könyvtáros tisztje (1914–1915), elsô könyvtártisztje (1915-1917), a Kézirattár ôre (1917–1922). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a finnugor nyelvészet ny. r. tanára (1922–1940); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. Kar dékánja (1928–1929). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Ferdinánd Tudományegyetemen a m. nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára és a Finnugor Nyelvtud. Int. ig.-ja (1940–1947). A Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszék ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1958); közben a tanszék vezetôje (1949–1958), a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. Kar dékánja (1949–1950). – Nyelvtörténettel, finnugor összehasonlító nyelvészettel fogl. Alapvetô eredményeket ért el a legkorábbi m. nyelvemlékek (pl. a Halotti Beszéd és Könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom stb.) és az elsô m. nyelvû bibliafordítások nyelvtörténeti és stilisztikai vizsgálata terén. Régi m. irodalommal és finnugor néprajzzal is fogl., több klasszikus szerzô (pl. Tinódi Lantos Sebestyén, Gvadányi József, Csokonai Vitéz Mihály stb.) mûvét adta ki. Mûfordítóként klasszikus görög, latin, ill. francia és orosz mûveket tolmácsolt. Számos népszerû nyelvtud. és nyelvmûvelô könyv szerzôje, ill. szerkesztôje. – A helsinki Finnugor Társaság külsô tagja. – MTA Sámuel Díja (1911). – A Szegedi Füzetek c. sorozat (1934–1936) és a Nép és Nyelv c. folyóirat szerkesztôje (1941–1944).
• Főbb művei: Tinódi Sebestyén. Egy. doktori értek. is. (Nagykôrös, 1906)
  A -nyi képzô eredete. (Nyelvtudományi Közlemények, 1910)
  Bécsi codex. I. füzet. (Bp., 1916)
  A v-tövû igék praesens-képzésérôl. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1922. máj. 8.)
  Legrégebbi bibliafordítóinkról. (Bp., 1917)
  A Halotti Beszéd hangtörténeti és alaktani sajátságai. (Szeged, 1926)
  A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélô múlt alakjai magyar és finnugor szempontból. (Bp., 1930)
  "Földiekkel játszó…" Csokonai Vitéz Mihály életregénye. (Bp., 1935)
  Kölcsey Hymnusa és a Hmynus Kölcseyje. (Bp., 1939)
  Nyelvtörténeti fejtegetések a Halotti Beszéd alapján. (Szeged, 1942)
  Az Ómagyar Mária-siralom nyelvtörténeti és stílustörténeti magyarázata. (Kolozsvár, 1944)
  Az ugorkori vadászélet magyar szókincsbeli emlékei. (Ethnographia, 1951)
  Az ugorkori sámánosság magyar szókincsbeli emlékei. (Magyar Nyelv, 1952)
  Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. (Bp., 1956)
  Népünk és nyelvünk. Vál. tanulmányok. Sajtó alá rend. Szatmári István. (Bp., 1982)
  ford.: Secundus: Csókok könyve. Versek. (Bp., 1921)
  Rogerius siralmas éneke a tatárjárásról. (Bp., 1939)
  Puskin: Anyegin. (Bp., 1945)
  Racine: Phaedra. (Szeged, 1949).
  
• Irodalom: Bárczi Géza: M. G. (Magyar Nyelv, 1955)
  Hexendorf Edit: M. G. (Magyar Nyelv, 1955)
  In memoriam Gedeon Mészöly. (Szeged, 1961)
  Péter László: M. G. munkássága. Bibl. (Szeged, 1961)
  Tóth Béla: M. G.-ról. (Tiszatáj, 1961)
  Ilia Mihály: M. G., az irodalmár. (Tiszatáj, 1980)
  Emlékezés M. G.-ra. (Magyar Nyelv, 1981)
  Károly Sándor: Az élô M. G. (Magyar Nyelv, 1981)
  Mikola Tibor: M G. és a finnugor nyelvtudomány. (Magyar Nyelv, 1981)
  Nagymiklósi Erzsébet: Bibliográfiai adalékok M. G. munkásságához. (Magyar Nyelv, 1981)
  Szathmári István: M. G. és a stilisztika. (Magyar Nyelv, 1981)
  Nyíri Antal: A nyelvtudós M. G. (Magyar Nyelv, 1981)
  Nyikos (Strausz) Gyula: Mészöly professzor és a kolozsvári egyetem. (Tiszatáj, 1981)
  Nyíri Antal: M. G. és Klemm Antal egyidejû szegedi professzorságának históriája. (Tiszatáj, 1981)
  Kósa Ferenc: M. G. Octavia-fordítása. (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1988)
  Szathmári István: M. G. életmûve. (Árgus, 2000).