Martos Ferenc; 1952-ig Mayer (1918. márc. 27. Temesvár, Temes vm. – 1989. nov. 18. Bp.): bányamérnök.

• A bukaresti Mûsz. Egyetem Építészmérnöki Karán tanult (1937–1938), a temesvári Mûsz. Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán bánya- és kohómérnöki okl. (1942), uo. mûsz. doktori okl. szerzett (1943), a BME-n doktorált (1960); a mûsz. tudományok kandidátusa (1955), doktora (1966), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1979. máj. 11.).
• Életút: A Zsil-völgyi petrillai szénbányák gyakornoka (1942–1943), a Szilágysági Szénbányák Rt. sarmasági üzemének beosztott mérnöke (1943–1944), üzemvezetô-h.-e (1944), majd Bp.-en mint polg. személy szovjet hadifogságba esett, a Moszkva melletti ljublinói hadifogolytáborban volt (1945–1947). A M. Áll. Szénbányák Rt. Elnöki Titkársága, ill. Ellenôrzési Oszt.-a mûsz. revizora (1948), a Szénbányászati Ip. Igazg. Terv Csoport, majd Beruházási Csoport vezetôje (1948. okt.–1950), a Nehézip. Min. Mûsz. Fejlesztési Oszt. vezetôje (1950), a Bánya- és Energiaügyi Min. Szénbányászati Fôoszt. fômérnöke (1951. jan.–nov.). Az MTA–TMB-n Horváth József aspiránsa (1951–1954), a Bányászati Kut. Int. Bányamûvelési Oszt. vezetôje (1955–1964), a Bányászati Fôoszt. vezetôje (1964–1966), az int. ig.-ja (1966–1979), a Közp. Bányászati Fejlesztési Int. vezérigh.-e (1979–1980). A miskolci NME Bányamérnöki Karán a mûsz. földtan (1959-tôl), a bányakártan elôadó tanára (1961-tôl). C. egy. docens (1963–1967), c. egy. tanár (1967-tôl). – Bányamûveléstannal, elsôsorban kôzetmechanikával, a bányászati munkálatokat követô fedôrétegek mozgásával, fejtési módszerek rendszerezésével és összehasonlító vizsgálatával fogl. Alapvetôen új, nemzetközileg is jelentôs eredményeket ért el a kôzetsüllyedések törvényszerûségeinek leírása terén. A bányamûvelés egyéb területein (pl.: robbantástechnika, fejtéstelepítés stb.) is jelentôset alkotott. Tudományszervezôi tevékenysége is értékes. – Az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Oszt.-a elnöke (1976–1985). Az Orsz. Bányászati és Kohászati Egyesület tagja (1949-tôl), fôtitkára (1954–1960), alelnöke (1966–1976), t. tagja (1980-tól). A M. Földrajzi Társaság t. tagja (1985-tôl). A Nemzetk. Kôzetmechanikai Iroda (IBG) alapító tagja (1958-tól), a végrehajtó biz. tagja (1966-tól), az IBG t. tagja (1988-tól). – M. Népköztársasági Érdemérem (1951), Szoc. Munkáért (1953, 1956), Mikovinyi Sámuel-emlékérem (1960), Munka Érdemrend (ezüst, 1971; arany, 1978), Krupinsky-díj (IBG, 1988). – A Magyar Tudomány szerkesztôbiz.-ának tagja. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica szerkesztôbiz.-ának tagja, majd fôszerkesztôje (1986–1990).
• Főbb művei: Bevezetés a bányászat tervgazdálkodásába. (Bp., 1950)
  Szocialista munkaszervezés a bányászatban. (Bp., 1951)
  Tervszerû üzemvezetés a bányászati mélyépítés és termelés területén. (Válogatott fejezetek a földalatti vasútépítés, bányászati mélyépítés területérôl. II. Bp., 1953)
  Bányászati mûveletek hatása a külszínre. (Bp., 1955)
  A telepsík dôlésszögének befolyása a külszín elmozdulására. Kand. értek. is. (Bányászati Lapok, 1955)
  Épületek és mûtárgyak védelme a kôzetmozgás káros hatása ellen. (Bányászati Lapok, 1958)
  Bányászati mûveletek külszíni hatásának közelítô meghatározása. (Bp., 1959)
  Bányászati fejtésmódok. Bese Józseffel, Panthó Dénessel. (Bp., 1963)
  Bányakártan. Egy. jegyz. (Bp., 1965)
  Fedôkôzetek elmozdulása laposdôlésû ásványtelepek fejtései fölött. Doktori értek. (Bp., 1966)
  Kôzetmozgások és áramlások bányászati mûveletek hatására. (MTA X. Osztálya Közleményei, 1970)
  Kôzetmechanikai jelenségek vizsgálata modelleken. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1974. márc. 13.)
  Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Szerk. (Bp., 1975)
  Bányakár és környezet. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1980. dec. 15.).