Marek József (1868. márc. 18. Vágszerdahely, Nyitra vm. – 1952. szept. 7. Bp.): állatorvos.

• A bp.-i Állatorvosi Akad.-n állatorvosi okl. (1892), a Berni Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1898), a Bécsi Orvosi Egyetem Belgyógyászati Klinikai Diagnosztikai Int.-ében is tanult (1898), az MTA tagja (l.: 1918. máj. 2.; r.: 1938. máj. 6.; ig.: 1940. ápr. 2.–1946. júl. 24.; t.: 1942. máj. 15.; ismét r.: 1949. okt. 31.).
• Életút: Vágújhelyen magánállatorvos (1892–1893), ideiglenesen kinevezett törvényhatósági állatorvos (1893–1895), a kôbányai állateü.-i hiv. laboratóriumának vezetôje (1895–1897). Az Állatorvosi Fôisk. Belgyógyászati Tanszék, ill. Klinika klinikai segédtanára (1897–1899), az állatorvosi belorvostan segédtanára (1899–1901), ny. r. tanára (1901–1934), a József Nádor Mûsz. és Gazdaságtud. Egyetem Mg.-i és Állatorvosi Kar Állatorvosi Oszt.-án a belorvostan ny. r. tanára (1934–1935) és a klinika ig.-ja (1901–1935). – A 20. sz.-i m. állatorvos-tudomány egyik jelentôs személyiségeként, nemzetk. tekintélyû mûvelôjeként elsôsorban állatorvosi belgyógyászattal fogl. Alapvetôen új eredményeket ért el a lovak tenyészbénasága, ún. kólikás betegségei, a mételykór, ill. az általa felfedezett és róla elnevezett csirkebénulás kutatásában (1907). Nagy jelentôségûek az angolkórral kapcsolatos vizsgálatai. Kifejlesztette a máig használt gyomorszondát, a rinolaringoszkópot és a mételykór gyógykezelésére évtizedeken át alkalmazott Distol nevû gyógyszert. Tiszteletére a M. Állatorvosok Társasága ~-emlékérmet alapított. – A Szt. István Akad. tagja (1918-tól). – Az Orsz. Állateü.-i Tanács elnöke (1938–1946), a M. Orsz. Állatorvos Egyesület t. tagja. Az MTA III. Oszt.-a (1940. ápr. 26.–1945. máj. 28.), a IV., ill. 1951-tôl a VIII. Oszt.-a elnöke (1949. nov. 29.–1952. szept. 7.). Az Amerikai, az Angol, a Finn, a Görög, a Jugoszláv és a Svéd Állatorvos Társaság t. tagja, a hallei Német Leopoldina Természettud. Akad. tagja. Az Académie Veterinaire de France l. tagja (1952-tôl). – Az Utrechti Egyetem Állatorvosi Kara (1921), a Lipcsei Egyetem (1930), a Szófiai Egyetem (1930), a Hannoveri Állatorvosi Fôisk. t. doktora (1930). – Ogy.-i képviselô, a Felsôház póttagja (1927–1930), r. tagja (1933–1935). – Balassa János-díj (1931), Kossuth-díj (1949).
• Főbb művei: Az elektrodiagnosztika az állatorvostanban. (Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Körébôl, 1894/95)
  A lovak tenyészbénasága. (Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Körébôl, 1897/98)
  Klinikai diagnosztika. (Bp., 1902
  2. kiad. 1928)
  Állatorvosi belgyógyászat. I–III. Egy. tankönyv. Hutÿra Ferenccel. (Bp., 1904
  3. kiad. 1924)
  A bélfodri verôerek elzárásának kihatása a bélre. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1906)
  Multiple Nervenentzündung – Polyneuritis – bei Hühnern. (Deutsche Tierärztliche Wochenschrift, 1907)
  A tehenek tôgygümôkórja. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1908)
  Lehrbuch der klinischen Diagnostik der inneren Krankheiten der Haustiere. (Jena, 1912
  2. kiad. 1922)
  Über die Digitalistherapie. (Hannover, 1915)
  A takonykór megállapítása biológiai eljárásokkal. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1915)
  Die Leberegelkrankheit. (Berlin, 1916)
  Die orientalische Rinderpest. Hutÿra Ferenccel. (Jena, 1916)
  A mételykór és annak orvoslása. (Bp., 1916)
  A lovak rühösségének gyógyítása. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1917)
  A rachitis – angolbetegség – összehasonlító kórtana. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1920. okt. 11.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1921)
  A lovak fertôzô kevésvérûsége. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1921)
  A rachitis. Wellmann Oszkárral. (Bp., 1930
  németül Jena, 1931)
  Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere. I–II. Hutÿra Ferenccel, Manninger Rezsôvel. (Jena, 1938
  11. kiad. 1959
  angolul London, 1938
  5. angol kiad. 1946
  spanyolul Barcelona, 1947
  2. spanyol kiad. 1959
  olaszul Milano, 1949
  oroszul Moszkva, 1961
  lengyelül Warszawa, 1962
  kínai nyelven Peking, 1962–1964)
  Ásványi anyagforgalmi zavarok kiváltotta csontbántalmak. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1939. febr. 20.
  Mathematikai és Természettudományi Értesítô, 1939).
  
• Irodalom: Zimmermann Ágoston: M. J. egyénisége. (Állatorvosi Lapok, 1938)
  Mócsy János: M. J. (Akadémiai Értesítô, 1952)
  Mócsy János: Száz éve született M. J. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1968)
  Szelei László: M. J. (Tudomány és Mezôgazdaság, 1973)
  Honti József–Lapis Károly: Marek-betegség. M. J., a kísérletes onkológia nemzetközileg elismert úttörôje. (Orvosi Hetilap, 1977)
  Karasszon Dénes: M. J. (Híres magyar orvosok. III. Bp., 2002).