Márai Sándor; Grosschmid, márai (1900. ápr. 11. Kassa, Abaúj-Torna vm. – 1989. febr. 21. San Diego, USA): író.

• Felvidéki cipszer család leszármazottja. Apja Grosschmid Géza jogász, testvére Radványi Géza filmrendező.
• Az MTA tagja (l.: 1942. máj. 15.; r.: 1947. jún. 6.; tagsága külföldre távozása miatt megszûnt: 1949. ?; r. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: A Jászóvári Premontrei Kanonokok Kassai Főgimn.-ában, a Bp.-i II. ker.-i Érseki Katolikus Főgimn.-ban (1913– 1914), majd ismét Kassán tanult (1914– 1915), az Eperjesi Kir. Katolikus Főgimn.-ban éretts. magántanulóként (1917). Felsőfokú tanulmányait a bp.-i tudományegyetem jogi karán kezdte el, majd a bölcsészkarra iratkozott át. – Első írását, A Lucretia fia (1916) c. elbeszélést álnéven publikálta a Pesti Hírlapban. Álnevét (Salamon Ákos) 1918-ig használta. A Magyarország munkatársaként (1918-tól) főként közéleti tárgyú cikkeket írt. Első írói mestere Török Gyula volt. 1918-ban jelent meg első, Emlékkönyv c., 17 verset tartalmazó kötete. 1918 nov.-ében jelen volt a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Csoportja alakuló ülésén, a Tanácsköztársaság (1919) idején a Vörös Lobogó c. lap tudósítója, a II. hadtest sajtóoszt.-ának munkatársa. A kommünnel való kapcsolata miatt később az Egyedül Vagyunk c. jobboldali lap támadást intézett ellene. 1919 okt.-ében Prágába, majd Lipcsébe távozott; az Institut für Zeitungskundén tanult, s rendszeresen jelentek meg cikkei a Drache c. hetilapban. Tanulmányait megszakítva 1920-ban Majna-Frankfurtba költözött, s a Frankfurter Zeitung tárcaírója lett. 1921-ben Berlinben folytatta tanulmányait, amelyeket a tizedik félév után végleg megszakított. Egy. évei alatt folyamatosan publikált a Kassai Naplóban és a Kassai Újságban, elkezdte fordítani Franz Kafka elbeszéléseit, s több könyve is megjelent, pl. az Emberi hang (1918) c. verseskötet, a Männer (1921) c. dráma és a Panaszkönyv (1922) c. karcolatsorozat. – 1923. ápr. 17-én kötött polg. házasságot a szintén kassai származású, írásaiban Lola néven emlegetett Matzner Ilonával, akivel 1923 nyarán Párizsba költözött, de az Ujságban továbbra is saját rovatban közölte cikkeit. A mészáros (Bécs, 1924) c. regényét később nem vette fel egyik auto-bibl.-jába sem. 1925. évi közel-K-i utazásának élményeiről az Ujság és a Prágai Magyar Hírlap számára írt tudósításokat (önálló kötetben: Istenek nyomában, 1927). 1928-ban hazatelepült, s a bp.-i Mikó u.-ba költözött. Már Bp.-en jelent meg Bébi, vagy az első szerelem (1928) c., lélektani napló formában írt regénye. Az 1930-as években kezdődött el legtermékenyebb korszaka. Évente jelentek meg legkülönfélébb műfajú kötetei. Dormándi Lászlóval közösen szerkesztette az 1914– 1930 címmel kiadott, 16 év történéseit 700 fotón keresztül bemutató könyvet, amely több nyelven és országban is nagy sikerrel jelent meg. Első kiforrottabb műve, A zendülők (1930), a kamaszok szorongásokkal és titkokkal terhes világát ábrázolja. Mint a hal vagy a néger (1930) c. kötetének anyagát 1926 óta írt verseiből válogatta össze. A párizsi élményeiből születő Idegen emberek (1931) és a tárcáiból összeállított Műsoron kívül (1931) a háborút követő Európa elidegenedettségét fogalmazta meg. Könnyedebb hangvételű „kutyaregényét”, a Csutorát (1932) az erőteljesen szatirikus felhangú A szegények iskolája (1933) c. esszéregénye követte, amelyben az élet perifériáján élő embereknek adott filozofikus és sztoikus, ugyanakkor ironikus hangvételű életvezetési tanácsokat. A sziget (1934) c., ontológiai problémákat feszegető regényében egy öngyilkosságon keresztül tette fel az író az élet értelmét érintő kérdéseit. 1934– 1935-ben írta meg önéletrajzi regényét, az Egy polgár vallomásait, amelyben szülőv.-ához, Kassához kötődő élményeit, emlékeit örökítette meg, s a polg. életformához és az európai kultúrához való elkötelezettségéről vallott. A regény első változatát 1935-ben elkobozták, mivel eredeti és gúnynevükön szerepeltette egykori tanárait, akik beperelték őt, így 1940-től „átcenzúrázva” és kihagyásokkal jelent meg a mű. 1936. dec.-ben, Kosztolányi Dezső helyét elfoglalva, a Pesti Hírlap munkatársa lett, ugyanebben az éven jelent meg újabb cikkgyűjteménye (Kabala), vmint az utazásai nyomán született reflexióit tartalmazó Napnyugati őrjárat. 1937-ben látott napvilágot a polgár- és művészlét problematikáját feldolgozó családregény, a Féltékenyek. Műfajilag nehezen meghatározható a tömör, aforisztikus szövegeket tartalmazó, A négy évszak (1938) c., 12 részből álló könyve, amelyben sztoikus látásmóddal, rezignált bölcsességgel, aforisztikus formában írt az élet legkülönfélébb jelenségeiről. 1939. febr.-ban született, s csak néhány hétig élő fia, Kristóf halála után egy időre felhagyott az írással. 1940-ben két kivételes remekművel jelentkezett. Krúdy Gyula alakjának és írásművészetének állított emléket Szindbád hazamegy c. regényében. A Casanova-parafrázisok közé tartozó Vendégjáték Bolzanóban igazi nyelvi és stílusbravúr. 1940. okt.-ben bemutatták Kaland c. darabját. 1941-ben négy újabb remekműve jelent meg; a Kassán tett látogatásának emlékét őrző Kassai őrjárat, az értekező prózai írásokat tartalmazó Jó ember és rossz ember, a Mágia c. novelláskötet, vmint az egy sikertelen házasság történetét elbeszélő Az igazi c. kisregény. A gyertyák csonkig égnek (1942) c. regénye hazánkban és külföldön is mindmáig legnagyobb sikert aratott műve, amelyet prózapoétikai szempontból sokat bíráltak. Bemutatták második színpadi darabját (A kassai polgárok, 1942), amely pár nap múlva könyv alakban is megjelent. Mind pedagógiai, mind politikai szempontból többen (pl. Kodolányi János) is bírálták Röpirat a nemzetnevelés ügyében (1942) c. esszéjét. Két aforisztikus gondolatgyűjteményt publikált (Ég és föld, 1943; Füves könyv, 1944). Témái egyre inkább pesszimisztikussá váltak, a magány, a menekülés vagy a túlélés esélyeit boncolgatták. 1944. márc.-ban – a Napló kivételével – átmenetileg szüneteltette az írást. Mikó u.-i lakását lebombázták, így feleségével Leányfalura költözött. 1945-ben adta közre több mint 70 verset tartalmazó gyűjteményét (Verses könyv), vmint a Napló (1943– 1944) első kötetét. Leányfalun, 1945 nyarán írta meg Szabadulás c. kisregényét, amely nyomtatásban először csak 2000-ben jelent meg. Erősen etikai célzatú, a politikai eseményekre és a háborúra reflektáló tanulmányait Ihlet és nemzedék (1946) címmel gyűjtötte össze, 1946-ban jelent meg újabb művészregénye, A nővér (1946). 1947. évi Ny-európai körútját követően látott napvilágot Európa elrablása c. értekező prózai kötete. Az 1940-es évek végén egyre hevesebben bírálta a hiv. irodalompolitika; Lukács György Új magyar kultúráért c. kötetében támadta, s már az emigrálást fontolgatta. Sértődöttek c. regénytrilógiájának első két kötete (A hang, Jelvény és jelentés) még megjelent Bp.-en, a harmadik könyvet betiltották és elkobozták. Feleségével és az 1947-ben örökbe fogadott, hatéves Babócsay Jánossal 1948. szept.-ben emigrált; Svájcban, Genfben telepedett le, majd 1950-ben Olaszo.-ba költözött. Míg itthon teljes hallgatás vette körül életművét, addig a Ny-i emigráció egyik közp. alakja lett: a Szabad Európa Rádió munkatársa (1967-ig), önálló rovatot is kapott (Vasárnapi Krónika). 1950-ben megírta az anyanyelv és a szülőhaza szeretetét hirdető versét, a Halotti beszédet, amelyet itthon a Művelt Nép 1954-ben, a Tamási Áronnal megíratott, hiv. pártálláspontot képviselő válasz kíséretében közölt. 1952-ben New Yorkban telepedett le. Az 1956-os mo.-i forr.-i eseményeket figyelemmel kísérte, a Szabad Európa Rádión keresztül értelmezte és kommentálta az itthoni történéseket, s a hazajövetel mellett döntött, de mire visszaért Európába, Münchenben már csak menekülőkkel találkozott. 1957-ben megkapta az amerikai (USA) állampolgárságot. Az emigráns lét nehézségei és a háború utáni Európa hanyatlása, a válság érzése a témája a nápolyi kisemberek világába érkező titokzatos pár sorsát feldolgozó regényének (San Gennaro vére, 1957). Saját emigrációjának okait és annak első éveit vette számba a Napló 1945– 1957 kötetében. Ezt 1968-ban, 1976-ban és 1984– 1985-ben újabb diáriumok követték, az utolsó évek vallomásai már csak halála után, 1997-ben jelentek meg. Washingtonban jelent meg Egy úr Velencéből (1960) c. verses játéka, s n. nyelven adta közre Ny-európai úti élményeiből született Der Wind kommt von Westen (1964) c. kötetét. 1968-ban ismét Olaszo.-ba költözött, Salernóban telepedett le. Az 1970-es évek elején a történelmi regény műfajával kísérletezett (Ítélet Canudosban, 1970; Rómában történt valami, 1971; Erősítő, 1974). Az Egy polgár vallomásainak témáját folytatta Föld, Föld!… (1972) c. emlékezéskötetében. 1980-ban a kaliforniai San Diegóba költözött. 1986-ban felesége, 1987-ben fogadott fia is meghalt, utolsó éveit betegen és magányosan töltötte. Életének utolsó évtizedében öt kötete jelent meg. A polg. lét témája tért vissza Az igazi c. regényének folytatásaként megírt Judit… és az utóhangban (1980), a Jób… és a könyve (1981) néhány korábban bemutatott, vmint a többnyire még publikálatlan tv- és rádiójátékait tartalmazza. A tömegembernek a hatalomhoz való viszonyát, vmint az árulás témáját feszegeti a Harminc ezüstpénz (1983). 1985-ben megjelent a Napló 1976– 1983, s befejezte a Krimi c., életében már ki nem adott művét. 1988-ban az MTA, vmint a M. Írók Szövetsége azzal kereste meg, hogy műveinek összkiadását és hazatérését kezdeményezze; erre ~ az orosz csapatok kivonulásáig és a demokratikus Mo. megszületéséig nemet mondott. – Súlyos betegen, lőfegyverrel öngyilkosságot követett el. Örökösének kiadóját, Vörösváry-Weller Istvánt jelölte meg. Febr. 23-ai temetésén hamvait a tengerbe szórták. Az MTA tagja (1947– 1949; tagsága helyreállítva: 1989), Bp. székesfőv. Kazinczy-érme (1944); Kossuth-díj posztumusz, 1990). Örökség Díj (posztumusz, 1996).
• Főbb művei: Emlékkönyv. Versek. (Kassa, 1918)
  Emberi Hang. Versek. (Kosice, 1921)
  Panaszkönyv. (Kassa, 1922)
  A mészáros. Kisreg. (Wien, 1924)
  Csutora. (Bp., 1926)
  Istenek nyomában. (Bp., 1927)
  Műsoron kívül. (Bp., 1927)
  Bébi vagy az első szerelem. Reg. (Bp., 1928)
  Mint a hal vagy a néger. Versek. (Bp., 1930)
  Zendülők. Reg. (Bp., 1930)
  Idegen emberek. Reg. (Bp., 1931)
  Teréz. Elb. (Gyoma, 1932)
  A szegények iskolája. (Bp., 1933)
  Bolhapiac. (Bp., 1934)
  Egy polgár vallomásai. (Bp., 1934)
  A sziget. (Bp., 1934)
  Naptárcsere. (Bp., 1935)
  Válás Budán. Reg. (Bp., 1935)
  Kabala. (Bp., 1936)
  Napnyugati őrjárat. Reg. (Bp., 1936)
  Féltékenyek. Reg. (Bp., 1937)
  Négy évszak. (Bp., 1938)
  Eszter hagyatéka. Két kisreg. (Bp., 1939)
  Kaland. Színmű. (Bp., 1940)
  Vendégjáték Bolzanóban. Reg. (Bp., 1940)
  Az igazi. (Bp., 1941)
  Jó ember és rossz ember. (Gyoma, 1941)
  Kassai őrjárat. (Bp., 1941)
  Mágia. (Bp., 1941)
  Ég és föld. (Bp., 1942)
  A gyertyák csonkig égnek. (Bp., 1942)
  Kassai polgárok. (Bp., 1942)
  Röpirat a nemzetnevelés ügyében. (Bp., 1942)
  Füves könyv. (Bp., 1943)
  Ihlet és nemzedék. (Bp., 1943)
  Sirály. Reg. (Bp., 1943)
  Vasárnapi krónika. (Bp., 1943)
  Varázs. Színjáték. (Bp., 1945)
  Verses könyv. (Bp., 1945)
  A nővér. (Bp., 1946)
  Európa elrablása. (Bp., 1947)
  Medvetánc. (Bp., 1947)
  Sértődöttek. 1. A hang. Reg. (Bp., 1947)
  Sértődöttek. 2. Jelvény és jelentés. Reg. (Bp., 1948)
  Sértődöttek. 3. Művészet és szerelem. Reg. (Bp., 1948)
  Béke Ithakában. Reg. (London, 1952)
  Napló. 1945– 1957. (Washington, 1958)
  Napló. 1958– 1967. (Róma, 1968)
  Egy úr Velencéből. Verses játék. (Washington, 1960)
  San Gennaro vére. Reg. (New York, 1965)
  Napló. 1968– 1975. (Toronto, 1976)
  Ítélet Canudosban. Reg. (Toronto, 1970)
  Rómában történt valami. Reg. (Toronto, 1971)
  Föld, föld!… Emlékezések. (Toronto, 1972)
  Erősítő. Reg. (H. n., 1975)
  A delfin visszanézett. Vál. versek. (München, 1978)
  Napló. 1976– 1983. (München, 1985)
  Judit… és az utóhang. Reg. (München, 1980)
  Jób… és a könyve. Hangjátékok, tv-s színjátékok. (München, 1982)
  Harminc ezüstpénz. Reg. (München, 1983)
  Napló. 1976– 1983. (München, 1984– 1985)
  A Garrenek műve. (Toronto, 1988)
  összkiadás: M. S. művei. (Bp., 1990-től): Napló. 1943– 1944. (Bp., 1990)
  Napló. 1945– 1957. (Bp., 1990)
  Egy polgár vallomásai. 1–2. Reg. (Bp., 1990)
  A gyertyák csonkig égnek. Reg. (Bp., 1990)
  A kassai polgárok. Dráma. (Bp., 1991)
  Föld, föld!… (Bp., 1991)
  Vendégjáték Bolzanóban. Reg. (Bp., 1991)
  Füves könyv. (Bp., 1991)
  Béke Ithakában. Reg. (Bp., 1991)
  Csutora, Reg. (Bp., 1991)
  Szindbád hazamegy. Reg. (Bp., 1992)
  Napló. 1958– 1967. (Bp., 1992)
  Ihlet és nemzedék. (Bp., 1992)
  Az igazi. (Bp., 1992)
  Judit… és az utóhang. Reg. (Bp., 1992)
  Napló. 1968– 1975. (Bp., 1993)
  Vasárnapi krónika. (Bp., 1994)
  Istenek nyomában. Útirajz. (Bp., 1995)
  Jelvény és jelentés. Utóhang. Sereghajtók. (Bp., 1996)
  Napló. 1984– 1989. (Bp., 1999)
  ford.: Schnitzler, A.: Szavak komédiája. Három egyfelvonásos. (Bp., 1920)
  Seghers, A.: A szent barbarai halászok lázadása. (Bp., 1932).
  
• Irodalom: Karinthy Frigyes: M. S.-ról A sziget alkalmából. (Nyugat, 1934)
  Thurzó Gábor: Magyar írók: M. S. (Erdélyi Helikon, 1934)
  Bóka László: M. S. (Protestáns Szemle, 1941)
  Peéry Rezső: A hetvenéves M. S. (Új Látóhatár, 1970)
  Komlós Aladár: M. (K. A.: Kritikus számadás. Bp., 1977)
  Dénes Tibor: Akit egyre nagyobbnak látunk. (Katolikus Szemle, 1980)
  Csonka Emil: A legnagyobb élő magyar író. A 80 éves M. S. (Új Látóhatár, 1980)
  Czigány Lóránt: Egy úr a Mikó utcából. M. S. nyolcvanéves. (Irodalmi Újság, 1980)
  Cs. Szabó László: M. (Cs. Sz. L.: Próza. Bp., 1980)
  Nagy Sz. Péter: M. S. regényei 1924 és 1943 között. (Új Írás, 1981)
  Szamosi József: Az igehirdető író. (Sz. J.: Írások, vallomások. München, 1982)
  Erdődy Edit: M. itthon. 1945– 1948. (Vigília, 1982, 1983)
  Gyergyai Albert: M. (Védelem az esszé ügyében. Bp., 1984)
  Vatay László: M. S. naplói. Az ember és az író. (Új Látóhatár, 1984)
  Rónay László: M. az emigrációban. (Vigília, 1984)
  Baránszky Jób László: A M.-probléma. (Vigília, 1986)
  Szávai János: „Polgárnak lenni?” M. S. vallomásai. (Új Írás, 1988)
  Búcsú M. S.-tól: Somlyó György, Fried István, Rónay László, Hubay Miklós írásai. (Élet és Irodalom, 1989)
  Borbándi Gyula: Halál Kaliforniában. Hogyan halt meg M. S. (Magyar Nemzet, 1989)
  Szegedy-Maszák Mihály: Végső üzenet a száműzetésből. (2000 c. folyóirat, 1989)
  Rónay László: M. S. Bibl.-val. (Bp., 1990)
  Furkó Zoltán: M. S. üzenete. (Bp., 1990)
  M.-értelmezések: Lengyel Balázs, Szabó Ferenc S. J., Balassa Péter, Kulcsár Szabó Ernő, Rónay László írásai. (Új Írás, 1990)
  Poszler György: M. S. és Kassa mítosza. (Kortárs, 1990)
  Szegedy-Maszák Mihály: M. S. (Bp., 1991)
  Nagy Sz. Péter: Rend és kaland. A drámaíró M. S. (Színház, 1991)
  Török Tamás: M. evangéliuma. (Hitel, 1991)
  Fried István: M. S. titkai nyomában. (Salgótarján, 1993)
  Fried István: „egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba”. Tanulmányok az ismeretlen M. S.-ról. (Bp., 1998)
  Szőnyi Zsuzsa: Vándor és idegen. M.-levelek, emlékek. (Bp., 2000)
  Éltem egyszer én, M. S. Fotók, emlékek, dokumentumok az író életéből. Szerk. Mészáros Tibor. (Bp., 2000)
  Czettet Ibolya: M. S. naplóinak nyelvi világa a retorikai alakzatok tükrében. (Bp., 2002)
  Mészáros Tibor: M. bibliográfia. (Bp., 2003).