Lakó György (1908. szept. 26. Jánoshalma, Bács-Bodrog vm. – 1996. júl. 15. Bp.): nyelvész.

• A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1933); közben finn áll. ösztöndíjjal a helsinki (1930– 1931), észt áll. ösztöndíjjal a tartui egyetemen tanult (1931– 1932), a finnugor összehasonlító hangtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942); Lívföldön (1933), Lappföldön (1935) és Zürjénföldön járt hosszabb tanulmányúton (1952). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1970. febr. 4.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem M. Nyelvtud. Int.-ének ösztöndíjas gyakornoka (1933– 1934), a stockholmi M. Int. svéd lektora (1934– 1935), az MNM Könyvtárának (OSZK) ingyenes próbaszolgálatos gyakornoka (1935– 1936), a jászapáti gimn. r. tanára (1936– 1939). A bp.-i II. ker.-i gimn. r. tanára (1939– 1940), az MTA Szótári Biz.-ához beosztott munkatárs (1940– 1945), az OSZK könyvtári őre, tisztviselője (1945– 1948), könyvtárnoka (1948– 1950), az MTA Nyelvtud. Int. tud. tisztviselője (1950– 1952), tud. munkatársa (1952– 1956), az ELTE Nyelv- és Irodalomtud. Kar, ill. BTK Finnugor Tanszék egy. tanára (1956. szept. 15.–1978. dec. 31.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942– 1952). A müncheni egyetem vendégprofesszora (1968). – Finnugor nyelvészettel, elsősorban permi és hanti-manysi hangtannal, a m. hangállomány finnugor előzményeivel, ill. mondattani kutatásokkal fogl. Tudománytörténeti tevékenysége is jelentős. – Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Oszt.-ának titkára (1953– 1954), a M. Nyelvtud. Társaság alelnöke. A helsinki Finnugor Társaság tagja (külső: 1948), a helsinki Finn Irodalmi Társaság (1956), a helsinki Kalevala Társaság (1958), a Societas Uralo-Altaica tagja (1963), a turkui Porthan Társaság tagja. A Finn Tud. Akad. tagja (külső: 1970). – A jyväskyläi egyetem t. doktora (1976). – Az MTA Sámuel–Kölber-díja (1936), Révai Miklós-emlékérem (1989). – A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője (1955– 1967).
• Főbb művei: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1934)
  Unkarin lukemisto. (Helsinki, 1940)
  Magyarok és svédek. (Bp., 1948)
  Svéd nyelvtan. (Bp., 1948)
  A permi prosectuvis és transitivus használata, eredetének kérdése. Akad.-i székfoglaló. (Bp., 1949
  franciául Acta Linguistica, 1951/52)
  Észak-manysi nyelvtanulmányok. (Bp., 1956)
  A magyar hangállomány finnugor előzményei. (Bp., 1965)
  A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Főszerk. I–III. (Bp., 1967– 1978)
  Proto Finno–Ugric Sources of the Hungarian Phonetic Stock. (Bp.–The Hague, 1968)
  Svéd–magyar szótár. (Bp., 1969
  8. kiad. 1992)
  Sajnovics János és a korabeli összehasonlító-történeti nyelvészet. Akad.-i székfoglaló is. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1971)
  Sajnovics János. Kismonográfia. (Bp., 1973)
  Budenz József. Kismonográfia. (Bp., 1980)
  Chrestomathia Lapponica. (Bp., 1986)
  Szinnyei József. Kismonográfia. (Bp., 1986)
  A magyar mondatszerkezet finnugor sajátságai. (Bp., 1991)
  Pályám emlékezete. (A nyelvészetről – egyes szám, első személyben. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne, Kontra Miklós. Bp., 1991).
  
• Irodalom: L. Gy. Bibliographie. (Bloomington, 1985)
  Studia in honorem György Lakó oblata a collegis et discipulis. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sectio Linguistica, 1988 [1991])
  Domokos Péter: L. Gy. (Magyar Tudomány, 1996)
  Décsy Gyula: L. Gy. és kora a magyar finnugrisztikában. (Nyelvtudományi Közlemények, 1996/97)
  Honti László: L. Gy. tudományos pályafutása. (Magyar Nyelv, 1997)
  Vértes Edit: L. Gy. (Folia Uralica Debreceniensia, 1997).