Korányi Frigyes, id.; 1908-tól br.; 1884-től tolcsvai; 1848-ig Kornfeld (1827. dec. 20. Nagykálló, Szabolcs vm. – 1913. máj. 19. Bp.): orvos, belgyógyász.
- Fia Korányi Frigyes ifj. (1869-1935) politikus, Korányi Sándor (1866-1944) orvos, belgyógyász.
- Az MTA tagja (l.: 1884. jún. 5.).
- Életút: A pesti tudományegyetemen tanult (1844-1848), a forr.-ban játszott szerepe miatt megszakította nem folytathatta tanulmányait, majd orvosdoktori okl. (1851), az idegkórtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1864), az MTA tagja (l.: 1884. jún. 5.). - Egyetemi hallgató korában jelentő szerepet játszott a reformkori ifj. mozgalmakban, majd a forr. és szabadságharc alatt honvédorvosként szolgált (1848-1849), a bécsi tudományegyetem műtônövendéke (1851-1852), politikai okok miatt a rendőrség Bécsből kitiltotta (1852), Nagykállóban gyakorló orvos (1852-1861); közben hosszabb szakmai továbbképzéssel egybekötött utazást tett Ny-Európában (1857-1858). Nyíregyházán Szabolcs vm. főorvosa (1861-1864), egyúttal a vm.-i szegénykórház és az egyesületi kórház főorvosa is (1863-1864). A pesti tudományegyetem magántanára (1864-1866), a pesti Szt. Rókus Kórház Tífusz Oszt. (1864-1865), ill. Idegkórtani Aloszt. rendelő orvosa (1865-1866). A pesti, ill. a bp.-i tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára és az általa megszervezett I. sz. Belgyógyászati Klinika ig.-ja (1866-1908); közben az egyetem rektora (1886-1887).A 19-20. sz. fordulóján kialakuló modern m. orvostudomány egyik legjelentősebb személyiségeként meghatározó szerepet játszott a mo.-i közeü. megteremtésében. A világhírű m. belgyógyászati isk. megalapítója. Elgondolásai szerint épült fel a bp.-i belklinika, ahol a világon elsők között bevezette a modern laboratóriumi, vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. Nagy érdemeket szerzett a kórházfejlesztés és a gyógyfürdők fejlesztése területén. Mo.-on. kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem. Kutatóként elsősorban a mellkasi betegségek gyógyításának kérdéseivel fogl. Emlékére alapították meg a tbc elleni küzdelemben kitűnt orvosok elismerésére a K. F.-emlékérmet (1955).