Kodály Zoltán (1882. dec. 16. Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. – 1967. márc. 6. Bp.): zeneszerző, zenetudós.

• Az MTA tagja (l. 1943. máj. 14.; r.: 1945. máj. 30.; t.: 1946. júl. 24.; ismét: r.: 1949. okt. 31.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - m.-német szakos tanári okl. (1905), bölcsészdoktori okl. (1906); a Zeneakad.-n Koessler János tanítványaként zeneszerzői okl. szerzett (1904), Berlinben (1906), majd Párizsban járt hosszabb tanulmányúton (1907), ahol leginkább Debussy munkássága hatott rá. Az MTA tagja (l.: 1943. máj. 14.; r.: 1945. máj. 30.; ig.: 1945. jún. 6.-1946. júl. 24.; t.: 1946. júl. 24.-1949. okt. 31.; ismét r.: 1949. okt. 31.). - A bp.-i Zeneakad.-n a zeneelmélet (1907-1908), a zeneszerzés r. tanára (1908-1919), alig.-ja (1919. febr.-szept.), ill. a Tanácsköztársaság idején (1919. márc. 21.-aug. 1.) az int. vezetője és - Bartók Bélával, ill. Dohnányi Ernővel - a Zeneművészeti Dierktórium tagja. A proletárdiktatúra bukása után fegyelmit indítottak ellene, majd tanári állásában meghagyták, de egy évre szabadságolták. A Zeneművészeti Főisk.-n a zeneszerzés ny. r. tanára (1921-1942), az MTA, általa alapított Népzenekutató Csoportjának vezetője (1942-1967). Az MTA elnöke (1946. júl. 24.-1949. nov. 29.); az MTA Néptud. Biz. (1946-1949), a Zenetud. Biz. és a Nyelvművelő Biz. elnöke (1951-1966). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a zenefolklorisztikai és -elméleti szeminárium vezetője (1930-1939). A Zeneművészeti Főisk igazgatótanácsának tagja (1945). A II. vh. idején elsők között tiltakozott a faji megkülönböztetésről szóló zsidótv.-ek ellen, maga is mentette az üldözötteket (köztük első feleségét, Sándor Emma zongoraművészt). Emlékét őrzi - többek között a debreceni Kodály Kórus (1955-től), a bp.-i Kodály Vonósnégyes (1966-tól), a kecskeméti Kodály Zenepedagógiai Intézet (1975-től). A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány 1993-ban Kodály Zoltán-díjat alapított. Özvegye 1990-ben, bp.-i lakásukban megalapította a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívumot.Tud. pályafutásának kezdetén rendszeres népdalgyűjtő utakat tett (1905-1925), nem sokkal később megismerkedett és barátságot kötött Bartók Bélával (1906), akivel együtt kiadta első közös művüket, a tíz-tíz népdalhoz írt zongorakíséreteiket (Magyar népdalok, 1906), majd közösen megalapították az Új Magyar Zenei Egyesületet (1908). Első önálló szerzői estjét 1910. márc. 17-én rendezték meg, I. vonósnégyesét a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes (1910. máj. 29., Zürich), első zongoradarabjait Bartók Béla, gordonka-zongora szonátáját Bartók és Kerpely Jenő adta elő (1915). A bécsi Universal Kiadóval kötött szerződése (1921), majd a Buda-Pest-Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára komponált miséje (Psalmus Hungaricus, az 55. zsoltár Kecskeméti Vég Mihály által átköltött szövegére, bemutató: 1923. nov. 29.) új lendületet adott munkásságának. Világhírét a Psalmus Hungaricus mellett a Paulini Béla és Harsányi Zsolt szövegére írt daljátéka (Háry János, bemutató: Bp., 1926. okt. 16.), ill. az ebből készült szvit (bemutató: Barcelona, 1927. márc. 24.) alapozta meg. Műveit a kor leghíresebb karmesterei tűzték műsorukra (pl. Arturo Toscanini a New York-i Filharmonikusok élén mutatta be a Nyári este c. zenekari művét, 1930. ápr. 3-án; ill. Fritz Busch Drezdában mutatta be a Marosszéki táncok zenekari változatát, 1930. nov. 28-án). Székely fonó c. népdaljátékát (bemutató: bp.-i Operaház, 1932. ápr. 24.) később maga is szívesen előadta, akárcsak a Bp.-i Filharmóniai Társaság alapításának 80. évfordulójára írt Galántai táncok c. művét (bemutató: 1933. okt. 23.). Jézus és a kufárok c. kórusművét a kecskeméti Hírös Hét keretén belül mutatták be (1934), míg a Buda török uralom alóli felszabadításának 250. évfordulójára komponált Budavári Te Deum ősbemutatója a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) volt (1936. szept. 2-án). Az amszterdami Concertgebouw 50 éves jubileumára írta a Fölszállott a páva c. zenekari művét (bemutató: Amszterdam, 1939. nov. 23.; vezényelte: Willem Mengelberg). A Chicagói Szimfonikus Zenekar alapításának 50. évfordulójára készítette el Concerto c. művét (bemutató: Chicago, 1941. febr. 6.). Hatvanadik születésnapját országszerte megünnepelték, a M. Dalosszövetség az 1942. évet Kodály-évnek nyilvánította. A II. vh. után Bp. egyik első kulturális eseménye Missa brevis c. művének előadása volt (bemutató: bp.-i Operaház, 1945. febr. 11.). Nagy-Britanniában, az USA-ban és a SZU-ban vezényelte műveit (1946-1947), de újabb műveket is alkotott: Cinka Panna (daljáték, 1948); Kállai kettős (1951); Zrínyi szózata (1955). Az MTA Népzenekutató Csoportjában irányítása alatt indult meg, a még Bartók Bélával korábban eltervezett nagy rendszerező munkája: a Magyar Népzene Tára (I. köt.: 1951; haláláig, összesen öt kötet jelent meg!). A forr. és szabadságharc idején a Petőfi Párt az ideiglenes államfői testület élére javasolta (1956. okt.). A forr.-at követő megtorlások alatt több helyen is szót emelt az eseményekben résztvevők amnesztiájáért (1957-től). Haláláig a m. zenei- és közélet megfellebbezhetetlen tekintélyű személyiségének számított. Pedagógiai munkásságának legfontosabb része az ifjúság zenei nevelése új módszerének elterjesztése, módszertanának kidolgozása és alapvető műveinek összeállítása (Kodály-módszer). Ennek szolgálatában írt egynemű és vegyes kari kórusműveket, ének- és olvasógyakorlatokat, s szervezte újjá a mo.-i kórusmozgalmat. Műveinek többsége vokális ihletettségű, az énekhang és a dallam fontosságát hangsúlyozta. Az 1940-es évektől megújította a mo.-i elemi népisk., ill. ált. isk. ének-zeneoktatást is. A népzenére alapozó, új m. zenekultúra megteremtése érdekében kiterjedt népszerűsítő és szervezőmunkát végzett; halála évéig 120 mo.-i ált. isk.-ban vezették be a mindennapos énekoktatást.
• A magyar népdal strófaszerkezete. Budapest,1906
  Zoborvidéki népszokások. Ethnographia 1909
  Ötfokú hangsor a magyar népzenében. Zenei Szemle 1917
  Béla Bartók. La Revue Musicale 1921
  Erdélyi magyarság. Népdalok. Budapest,1923
  Gyermekkarok. Zenei Szemle 1929
  Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében. Pécs,1935
  A magyar népzene. Budapest,1937
  A magyar népzene. Budapest,1991
  A folklorista Bartók. Új Zenei Szemle 1950
  Arany János népdalgyûjteménye. Budapest,1952
  A zene mindenkié. Budapest,1954
  Visszatekintés. In: Magyar Zenetudomány Budapest,1964
  The Selected Writings of Zoltan Kodaly. Budapest,1974
  Hátrahagyott írásai. Budapest,
  K. Z. nagyszalontai gyûjtése. In: Magyar Népköltési Gyûjtemény Buudapest,2001
  
  
• Molnár Antal:K. Z.. Budapest,1936
  Emlékkönyv K. Z. hatvanadik születésnapjára. Budapest,1943
  Szöllõsy András:Kodály mûvészete. Budapest,1943
  Emlékkönyv K. Z. 70. születésnapjára. In: Zenetud. Tanulmányok Budapest,1953
  Eõsze László:K. Z. élete és munkássága. Budapest,1956
  Kodály Zoltán 75. születésnapjára. In: Zenetud. Tanulmányok Budapest,1957
  Young Percy M.:Zoltan Kodaly. A Hungarian Musician. London,1964
  Eõsze László:K. Z.. In: Kis Zenei Könyvtár Budapest,1967
  Eõsze László:K. Z. élete képekben és dokumentumokban. Budapest,1971
  Eõsze László:K. Z.. In: A múlt magyar tudósai Budapest,1971
  Szabolcsi Bence:Utam Kodályhoz. Budapest,1972
  Lendvai Ernõ:Bartók és Kodály harmónia világa. Budapest,1975
  Eõsze László:Kodály életének krónikája. Budapest,1977
  Magyar zenetud. tanulmányok K. Z. emlékére. Budapest,1977
  Breuer János:Bartók és Kodály. Tanulmányok századunk magyar zenetörténetéhez. Budapest,1978
  Így láttuk Kodályt.. Budapest,1979
  Breuer János:Kodály kalauz. Budapest,1982
  K. Z. levelei. Budapest,1982
  Kecskeméti István:A zeneszerzõ Kodály. Kistanulmányok az életmû elsõ felébõl. Kecskemét,1986
  Szõnyi Erzsébet:K. Z. nevelési eszméi. Budapest,1987
  K. Z. és Szabolcsi Bence emlékezete.In: Magyar zenetörténeti tanulmányok Kecskemét,1992
  Bónis Ferenc:Hódolat Bartóknak és Kodálynak. Budapest,1992
  Kodály-emlékkönyv. Budapest,1997
  Breuer János:K. Z.. Budapest,1999
  Eõsze László:Örökségünk Kodály. Budapest,2000
  Tari Lujza:K. Z., a hangszeres népzene kutatója. Budapest,2001
  Breuer János:Kodály és kora. Kecskemét,2002