Koch Antal, 1916-tól bodrogi (1843 jan. 7. Zombor, Bács-Bodrog vm. – 1927. febr. 8. Bp.): geológus.

• Az MTA tagja (l. 1875. máj. 26.: r.: 1894. máj. 4.).
• Életút: Testvére Koch Ferenc (1853-1942) kémikus. - A pesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1864), középisk. tanári okl. szerzett (1865), áll. ösztöndíjjal a bécsi és a bonni tudományegyetemen tanult (1869-1870). Az MTA tagja (l. 1875. máj. 26.: r.: 1894. máj. 4.). - Az eperjesi r. k. főgimn. r. tanára (1865-1867), a József Műegyetem Természetrajzi Tanszék (1867-1868), a pesti tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszék tanársegéde (1868-1869), a M. Áll. Földtani Int. kutatógeológusa (1869-1870), a budai r. k. gimn.-ban a természetrajz r. tanára (1870-1872). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az ásvány- és földtan ny. r. tanára (1872-1895); közben a Matematikai és Természettud. Kar dékánja (1874-1875, 1884-1885), az egyetem rektora (1891-1892), a bp.-i tudományegyetemen a földtan és őslénytan ny. r. tanára (1895-1913).A földtan, az ásványtan, a kőzettan és az őslénytan területén egyaránt maradandót alkotott, kutatóútja során bejárta Mo.-ot, és főképpen Erdélyt. Leírta a ditrói eleolitszienitet és ásványait, felfedezte és feldolgozta az Aranyi-hegy hipersztén-andezitjét. Felfedezett egy új ásványt, a pszeudobrookitot és a hipersztén egyik változatát, a szabóitot. Megfigyelte és feldolgozta a mócsi meteorkő esési viszonyait, összegyűjtötte az egyik legnagyobb meteorkőeső példányait.