Kisfaludy Lajos (1924. aug. 30. Sajógömör, Gömör vm. – 1988. okt. 30. Bp.): vegyészmérnök.

• József Nádor Mûsz. és Gazdaságtud. Egyetem Vegyészmérnöki Oszt.-án végzett (1948), a BME-n doktorált (1963); a kémiai tudományok kandidátusa (1963), doktora (1976), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.).
• Életút: A József Nádor Mûsz. és Gazdaságtud. Egyetem, ill. a BME Vegyészmérnöki Kar Szerves Kémiai Int. gyakornoka (1947–1948), tanársegéde, tud. munkatársa (1948–1956), a Kôbányai Gyógyszerárugyár Peptidrészleg munkatársa (1956–1958), a szintetikus I. Laboratórium vezetôje, kutatóprofesszora (1958–1988). A New York-i St. John s Egyetem vendégkutatója (1965–1966), a BME Vegyészmérnöki Kara Szerves Kémia Tanszék c. egy. tanára (1984-tôl). Az ELTE elôadója. – Peptidkémiával, elsôsorban peptidszintézisekkel és mellékreakcióinak kutatásával fogl. Iskolateremtô munkája eredményeképpen valósult meg a világviszonylatban is kiemelkedô mo.-i peptidkémiai kutatóbázis, a Kôbányai Gyógyszergyárban a halála után a nevét ôrzô Kisfaludy Laboratórium. Számos gyógyszerkészítmény (pl. Suprastin, Seduxen, Oxytocin, Synopen, Eunoctin, Rigedal, Cavinton stb.) kidolgozását, ill. üzemi bevezetését irányította. Új, ún. 4-es helyzetben helyettesített benziltípusú védôcsoportot és új, a gyors peptidszintézist lehetôvé tevô peptidkapcsolási módszert vezetett be. Úttörô jelentôségû eredményeket ért el a humán ACTH szintézise terén. Szénhidrát-kémiai és ip. vonatkozású kutatásokkal is fogl., részt vett az elsô savkatalizált diszacharid-szintézis elkészítésében. Emlékére nevezték el a mo.-i peptidkutatást támogató Kisfaludy-alapítványt. – Az MTA Peptidkémiai Munkabiz. (1964–1988), a Szerves Kémiai Biz. tagja (1972–1988). A M. Kémikusok Egyesülete elnökh.-e, a Szerves és Gyógyszerkémiai Szakoszt. elnöke (1972–1988). – Kiváló Feltaláló (1959, 1969), Akadémiai Jutalom (1962), Állami Díj (Bajusz Sándorral, Medzihradszky Kálmánnal, 1970).
• Főbb művei: Diszacharidok szintézise kationcserélô gyantával, ill. szabad savval. Zemplén Gézával. (MTA Mûszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
  p-klórbenziloxikarbonil-aminosavak és peptidek. A glutation, oxitocin és ß-kortikotropin 22–28 szintézise. Kand. értek. (Bp., 1962)
  Investigations on the Stereospecificity of Peptide Active Phenyl Esther Formation and Coupling. Többekkel. (Tetrahedron, 1969)
  A Novel Method for the Synthesis of Longer Peptides Including the Corrected Structure of Human ACTH and Its Fragments. Többekkel. (Chemistry and Biochemistry of Peptides. Cleveland, 1972)
  A Novel and Rapid Peptide Synthesis. Többekkel. (Tetrahedron Letters, 1974)
  Biológiailag aktív peptidek szintézise. Doktori értek. (Bp., 1975)
  Competitive Intramolecular Displacement of Neutral Amide Group. The Rearrangement of Z–Asn and Z–Gln Derivatives. Többekkel. (Journal of American Chemical Society, 1975)
  Repetitide Methods in Solution. (The Peptides. Vol. 2. New York, 1980)
  Side Reactions as a Barrier in Preparing Larger Peptides. (Perspectives in Peptide Chemistry, 1981)
  Az elmélet és gyakorlat kapcsolata a peptidkémiában. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1982. okt. 20.
  Értekezések, emlékezések. Bp., 1985).
  
• Irodalom: Az Akadémia új levelezô tagjai. (Magyar Tudomány, 1983)
  Petô Gábor Pál: Akinek kedvtelése a kutatás. Vonások egy akadémikus arcképéhez. K. L.-ról. (Népszabadság, 1984. jan. 3.)
  Görög Sándor: K. L. (Magyar Tudomány, 1989)
  Peptidgyógyszerek kutatása és fejlesztése a Richter Gedeon Rt.-ben. K. L. akadémikus születésének 70. évfordulójára. (Magyar Kémikusok Lapja, 1994)
  Schön István: K. L. Akadémiai Mûhely. Emlékbeszédek, 1998).