Király István (1921. júl. 15. Ragály, Gömör vm. – 1989. okt. 19. Bp.): irodalomtörténész.

• Testvére Király Kálmán (1919–1978) orvos, bôrgyógyász. Leánya Király Júlia (1957) közgazdász.
• A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári okl. (1944) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1946); közben Németo.-ban (1941, 1943), majd a Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagjaként a berlini tudományegyetemen tanult (1944. márc.–szept.). Az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (kiemelkedô tud. munkásságáért, 1967), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4., r.: 1979. máj. 11.).
• Életút: A Debreceni Tanker.-i Fôigazg. szolgálattételre beosztott középisk. tanára (1945), beosztott középisk. tanárként az Orsz. Köznevelési Tanács titkára (1945–1947), az OSZK könyvtárosa (1947–1949), egyúttal az Eötvös Collegium tanára (1948–1950) és a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa (1948–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK M. Irodalomtörténeti Int.-ének int.-i tanára (1949–1950), egy. docense (1950–1956), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK II. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezetô egy. tanára (1957. júl. 1.–1961. jan. 31.), az ELTE BTK XX. sz.-i M. Irodalomtörténeti Tanszék egy. tanára (1961–1989); a tanszék vezetôje (1965–1988). – Ogy.-i képviselô (1971–1985). – 19. és 20. sz.-i m. irodalomtörténettel, elsôsorban Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezsô és Szabó Dezsô munkásságával, valamint kortárs m. irodalommal fogl. Irodalomszemléletét a realizmus híveként kezdetben Ady Endre és a népi írók, majd a marxizmus és Lukács György felfogása jellemezte. 1954-ben részt vett az "új m. irodalom egyes kérdéseirôl", 1958-ban a népi írókról szóló párthatározatok kidolgozásában. Az 1970-es–1980-as években a hivatalos irodalompolitika egyik meghatározó személyiségeként lépett fel a modern irodalmi törekvésekkel szemben. Az ún. Molnár Erik-vitában a kozmopolitizmust és a nemzeti közömbösséget nagyobb veszélynek minôsítette a nacionalizmusnál és sürgette egy korszerû nemzetfogalom kidolgozását. Történelmi-pszichológiai megalapozású munkáiban igyekezett az általa elfogadhatónak tartott új módszereket, poétikai megközelítési és elemzési módokat allkalmazni, bár a divatok követésétôl határozottan elzárkózótt. Irodalmi módszere a mûelemzés volt, a verselemzés mesterének számított. – Az MTA Irodalomtud. Biz. elnöke. A Nemzetk. M. Filológiai Társaság alelnöke (1970-tôl). – Kossuth-díj (1953), Állami Díj (1973), Németh László-emlékérem (1989). – A Csillag (1949–1950, 1953–1956), a Kortárs (1960–1963), a Szovjet Irodalom c. folyóiratok (1970–1989) és a Világirodalmi Lexikon fôszerkesztôje (1970–1989). Az Ady Endre (Földessy Gyulával, 1955-tôl) és a Mikszáth Kálmán kritikai kiadás szerkesztôje (Bisztray Gyulával, Rejtô Istvánnal, 1956-tól).
• Főbb művei: Petôfi útja. (Valóság, 1946)
  A magyar reakció iskolapolitikája. (Társadalmi Szemle, 1946)
  Irodalmunk társadalmi szerepe. (Társadalmi Szemle, 1947)
  Profetikus esztétika – szocialista realizmus. (Forum, 1949)
  A magyar irodalom a huszadik században. I–II. Egy. jegyz. (Bp., 1950–1951)
  Mikszáth Kálmán. Monográfia. (Bp., 1952
  2.kiad. 1960)
  Az írói magatartás. (Csillag, 1953)
  Új törekvések irodalomtörténetírásunkban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
  A magyar irodalom története. 2. köt. 1849–1905. (Bp., 1963)
  Ady Endre. 1–2. köt. Monográfia. (Bp., 1970)
  Ady és Babits. Eltérô törekvések a századelô haladó irodalmán belül. Akad.-i székfoglaló is. (Kortárs, 1971)
  Hazafiság és forradalmiság. Tanulmányok. (Bp., 1974)
  Irodalom és társadalom. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. 1946–1975. (Bp., 1976)
  Intés az ôrzôkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben. 1914–1918. 1–2. köt. (Bp., 1982)
  Eszmei problémák Németh László mûveiben 1945 elôtt. Akad.-i székfoglaló. (Bp., 1982)
  Kosztolányi. Vita és vallomás. Monográfia. (Bp., 1986) Szabó Dezsô. (Alföld, 1986)
  Kultúra és politika. Tanulmányok. (Bp., 1987)
  Útkeresések. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. (Bp., 1989)
  szerk.: Ady Endre: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Földessy Gyulával. (Bp., 1950)
  Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Sajtó alá rend. (Bp., 1957)
  Szegedi fiatalok antológiája. Kiss Lajossal. (Szeged–Bp., 1959).
  
• Irodalom: Vörös László: A szegedi professzor. (Tiszatáj, 1981)
  Czine Mihály: Búcsú K. I.-tól. (Alföld, 1989)
  Kenyeres Zoltán–Szerdahelyi István: K. I. (Új Fórum, 1989)
  Rónay László: Rezzenéstelen méltósággal. K. I. halálára. (Üzenet, 1989)
  Szabolcsi Miklós: K. I. (Magyar Tudomány, 1990)
  N. Pál József: A hit drámája. (Napjaink, 1990)
  Grezsa Ferenc: K. I. (Tiszatáj, 1990)
  Pusztai Ferenc: K. I. emlékére. (Kortárs, 1990)
  Poszler György: Töprengés K. I. emlékére. (Irodalomtörténet, 1990)
  Babus Antal: Illyés Gyula és K. I. a Szovjetunióban. (Hitel, 1999).