Kesztyűs Loránd, sarkadi (1915. ápr. 11. Sarkad, Bihar vm. – 1979. aug. 17. Debrecen, Hajdú-Bihar m.): orvos, immunológus.

• A debreceni Tisza István Tudományegyetemen ált. orvosi okl. (1938), a belsô szekréciós rendszer és a hormonok élettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1943), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1965), az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.; r.: 1976. máj. 7.).
• Életút: A debreceni Tisza István Tudományegyetem Élettani és Ált. Kórtani Int.-ének gyakornoka (1935–1938), fizetéstelen tanársegéde és díjas gyakornoka (1938–1943), tanársegéde (1943–1944); magántanára (1943–1948); az Ált. Kórtani Int. igh.-e. (1947–1948), a Kórélettani Int. ig.-ja, az ált. kórtan és gyógytan ny. rk. (1948–1950), ny. r. tanára (1950–1951), egyúttal az Orvostud. Kar dékánja (1950–1951). A DOTE Kórélettani Int. tanszékvezetô egy. tanára és a Kórélettani Int. ig.-ja (1951–1979); közben az Ált. Orvostud. Kar dékánja (1951–1952), a DOTE oktatási rektorh.-e (1957–1959), rektora (1959–1963, 1967–1973). Belföldi kutatási ösztöndíjas (1938–1942), majd a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a berlini tudományegyetem Gyógyszertani Int.-ében végzett kutatásokat (1942–1943), a II. vh. alatt Tiszaroffon körorvos (1944–1945). – Immunokémiai és allergológiai vizsgálatokkal, orvosi mikrobiológiával fogl. Nemzetközileg is jelentôs eredményeket ért el a nyálelválasztás mecahnizmusának feltárása, ill. az idegrendszer és az immunitás összefüggéseinek vizsgálata terén. – Az MTA Orvosi Tudományok Oszt.-ának alelnöke (1975–1979). A M. Élettani Társaság elnöke (1951-tôl), a MOTESZ alelnöke (1966–1970), elnökségi tagja (1971–1979); a M. Immunológiai Társaság alapító elnöke (1971–1978), a M. Allergológiai Társaság alelnöke (1972–1978). – Munka Érdemrend (1961; arany, 1973, 1976), Semmelweis-emlékérem (1973), Went István-emlékérem (1977), Állami Díj (1978).
• Főbb művei: A histamin és a histamin-azoproteinek chemiája. (Orvosi Hetilap, 1949)
  A pavlovi nervizmus az immunbiológiában. (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1954)
  Idegrendszer és immunitás. I–II. Többekkel. (Kísérletes Orvostudomány, 1954)
  Über die Antigeneigenschaften des Polleneiweisses. (Acta Physiologica, 1957)
  Immunochemie der Antigene. – Allergene und der Antikörper. Experimentelle Anaphylaxie. Went Istvánnal. (Allergie und allergische Erkrankungen. Bp., 1959)
  Allergia. Fornet Bélával. (Bp., 1961)
  A kórélettan tankönyve. Sós Józseffel. (Bp., 1963
  3. átd. kiad. 1971)
  A perifériás neurotomia és a tartós barbiturat-altatás hatása különbözô immunfolyamatokra. Doktori értek. (Debrecen, 1964)
  Immunität und Nervensystem. (Bp., 1967)
  A Schwartzmann-jelenség pathomechanizmusának vizsgálata. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1968. ápr. 23.
  MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1968)
  Kórélettan. (Bp., 1975
  2. kiad. 1979)
  Nyúl IgG fragmentumainak jelentôsége. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1977. febr. 23.)
  Kórélettani gyakorlatok. Szerk. (Bp., 1979)
  Kórélettan. Hársing Lászlóval. (Bp., 1982).
  
• Irodalom: Karmazsin László: K. L. (Orvosi Hetilap, 1979)
  Lissák Kálmán: K. L. (Magyar Tudomány, 1980).