Keresztury Dezső (1904. szept. 6. Zalegerszeg, Zala vm. – 1996. ápr. 30. Bp.): irodalomtörténész, író, költő.

• A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori és m.–német szakos tanári okl. szerzett (1928); közben állami ösztöndíjjal a Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi (1924–1926), majd a berlini tudományegyetemen tanult (1928–1930), a m. nemzeti klasszicizmus tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1945), az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1967). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; tagsága megszûnt: 1949. nov. 29.; ismét l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.).
• Életút: A berlini tudományegyetem m. nyelvi lektora és a M. Intézet könyvtárosa (1929–1936), az Eötvös Collegiumban a m. irodalomtörténet szakvezetô tanára (1936–1950) és a Collegium igazgatója (1945–1948), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar magántanára (1945–1951). Az MTA fôkönyvtárnoka (1948. okt. 1.–1950. márc. 1.), az OSZK Kézirattárának tudományos munkatársa, majd a Színháztörténeti Osztály (1950–1962), a Történelem Különgyûjtemények Fôosztály vezetôje (1962–1971). – A Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszter (1945. nov. 15.–1947. márc. 14.). – Az irodalom legkülönbözôbb mûfajában jelentôset alkotott. Feldolgozta Arany János életmûvét, alapvetô jelentôségûek a Madách Imrére vonatkozó kutatásai. Verseivel a m. irodalom klasszikus vonulatához kapcsolódik. Részt vett többek között Arany János, Batsányi János és Madách Imre mûveinek kritikai és népszerûsítô kiadásában, ill. átdolgozta egyes mûveiket. Fotómûvészekkel tematikus köteteket állított össze. Jelentôs érdemeket szerzett a m. irodalom németországi és a német irodalom mo.-i népszerûsítésében. – Az MTA Helyesírási Biz. elnöke. A M. Irodalomtörténeti Társaság elnöke (1982–1995). A PEN Klub és a bécsi Nemzetközi Lenau Társaság alelnöke. – M. Közt. Érdemrend (1946), Szoc. Munkáért Érdemérem (1954), Munka Érdemrend (arany, 1970), M. Népközt. Zászlórendje (1974), M. Népközt. Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1984). – Batsányi-díj (1966), József Attila-díj (1968), Grillparzer-gyûrû (Ausztria, 1974), Herder-díj (1976), Állami Díj (1978), Ady-jutalomdíj (1978), Nagy Ezüst-érdemérem (Ausztria, 1979), SZOT-díj (1985), Akadémiai Aranyérem (1989), Széchenyi-díj (1996). – A Pester Lloyd irodalmi, majd kulturális rovatának vezetôje (1937–1944).
• Főbb művei: A nemzeti klasszicizmus essay-irodalma. Egyetemi doktori értek. is. (Pécs, 1928)
  Arany János. (Bp., 1937)
  A magyar önismeret útja. (Mi a magyar? Szerk. Szekfû Gyula. Bp., 1939
  hasonmás kiad. 1992)
  Az új magyar népiesség. (Úr és paraszt a magyar élet egységében. Szerk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941)
  Helyünk a világban. Tanulmányok. (Bp., 1946)
  A magyar mûvelôdéspolitika irányelvei. (Bp., 1946)
  Batsányi és Baróti Szabó. Tarnai Andorral. (Irodalomtörténet, 1952)
  Dunántúli hexameterek. 1946–1956. Versek. (Bp., 1956)
  Horváth János elôadásai és tanulmányai. (MTA Nyelv- és Irodlaomtudományok Osztálya Közleményei, 1956)
  Lassul a szél. Versek. (Bp., 1957)
  Emberi nyelven. K. D. versei. 1930–1965. (Bp., 1965)
  "S mi vagyok én…?". Arany János. Doktori értek. is. (Bp., 1967)
  Európai pillanatok. Versek Gink Károly fotóira. (Bp., 1968)
  Örökség. Magyar íróarcképek, esszék. (Bp., 1970)
  Arany János. Monográfia. (Bp., 1971)
  A szépség haszna. Tanulmányok. (Bp., 1973)
  Balaton. Fotóalbum. Kísérôszöveg Balla Demeter felvételeihez. (Bp., 1974)
  A reformkori magyarság képe három osztrák klasszikus mûben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1974. ápr. 8.)
  Dunántúli hexameterek. Versek. (Bp., 1974)
  Arany és az MTA. (Bp., 1975)
  Égô türelem. Versek. (Bp., 1975)
  A magyar opera- és balettszcenika. Staud Gézával, Fülöp Zoltánnal. (Bp., 1975)
  Nyitott kör. Versek. (Bp., 1976)
  Változatok Bartók színpadi mûveire. Versek Gink Károly fotóira. (Bp., 1976)
  Válogatott versek. (Bp., 1979)
  Így éltem. Versek. (Bp., 1979)
  A viaskodás szonettjeibôl. Versek. (Bp., 1979)
  Hat tétel a nyelvrôl. Versek. (Békéscsaba, 1979)
  Istenek játékában. Versek. (Bp., 1981)
  Híres magyar könyvtárak. (Bp., 1982)
  A palota foglya. Arany utolsó pályaszakasza. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1983. máj. 9.)
  A kedves után. Egy verses napló töredékei. (Bp., 1984)
  Állandóság a változásban. Versek. (Zalaegerszeg, 1984)
  Árnyak nyomában. Válogatott színikritikák, tanulmányok. (Bp., 1984)
  Helyünk a világban. Új válogatás. (Bp., 1984)
  A magyar önismeret útja. Esszé. (Bp., 1985)
  "Csak hangköre más." Arany János. 1857–1882. (Bp., 1987)
  Kapcsolatok, visszaemlékezés. (Bp., 1988)
  Határok, frontok. Versek. (Bp., 1989)
  Mindvégig. Arany János. 1817–1882. (Bp., 1990)
  "S mik vagyunk mi?" Esszék. (Bp., 1992)
  Emlékezéseim. Szülôföldeim. (Bp., 1993)
  Nehéz méltóság. Dráma. (Bp., 1993)
  Féktelen idô. Versek. (Bp., 1994)
  Valaki tenyerén. K. D. istenes verse. (Bp., 1994)
  Válogatott mûfordítások. (Bp., 1997)
  szerk.: Magyar mártír írók antológiája. (Bp., 1947)
  Batsányi János összes mûvei. I–III. Kritikai kiadás. Tarnai Andorral. (Bp., 1953–1961)
  Pap Károly: A hószobor. Elb.-ek. Vál., szerk. (Bp., 1954)
  Arany János összes költeményei. 1–3. Keresztury Mártával. (Bp., 1955
  2. jav. kiad. 1966)
  A magyar irodalom képeskönyve. (Bp., 1956
  2. kiad. 1981)
  A német elbeszélés mesterei. I–II. Vál. (Bp., 1957)
  A magyar zenetörténet képeskönyve. Vécsey Jenôvel, Falvy Zoltánnal. (Bp., 1960)
  Arany János összes mûvei. Kritikai kiadás. XIII–XIV. köt. (Bp., 1964–1966).
  
• Irodalom: Rónay László: Értékek közvetítôje. (Vigilia, 1983)
  "Szabadon szolgál a szellem". K. D. válaszol Orosz László kérdéseire. (Forrás, 1987)
  N. Szabó József: K. D. kultúrpolitikája. 1945–1946. (Kortárs, 1991)
  Ormándi János: K. D. kultuszminiszter mûvelôdéspolitikai alapelvei a "mában". (Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskola Módszertani Közleményei, 1992)
  K. D. kilencvenedik évére. Szerk. Kovács Sándor Iván. Életrajz és vál. bibl. (Irodalomtörténet, 1994)
  K. D.-rôl. Cikkek, kritikák. Szerk. Téglás János. (Bp., 1994)
  Németh G. Béla: K. D. (Magyar Tudomány, 1996)
  Orosz László: K. D. (Forrás, 1996)
  K. D. 1904–1996. Összeáll. Andó Éva, Markó Alexandra (Bp., 1997)
  Németh József: K. D.-rôl. (Irodalomismeret, 1997)
  Pomogáts Béla: A nemzeti kultúra képviseletében. K. D. két nézetben. (Új Horizont, 1998)
  Németh G. Béla: K. D. emlékezete. (Irodalomismeret, 1999)
  Horváth János és K. D. levelezése. Közzéteszi Monostory Klára. (Holmi, 1999)
  Albert Zsuzsa: Legenda K. D.-rôl. (Somogy, 2000).