Kaán Károly (1867. júl. 12. Nagykanizsa, Zala vm. – 1940. jan. 28. Bp.): erdőmérnök.

• Sz: Kaán Károly, Theim Anna.
• Középiskoláit Nagykanizsán végezte. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián erdőmérnöki okl. szerzett (1890), majd a karlsruhei műszaki egyetemen és a baden-schwarzwaldi erdőgazdaságban tanult, ill. hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Dél-Németországban, Galíciában és Bukovinában (1898-ig). Az MTA tagja (l.: 1924. máj. 8.).
• Életút: A besztercebányai erdőigazgatóság műszaki díjnoka (1889–1892), erdészjelöltje (1892–1895), erdésze (1895–1901), főerdésze (1901–1907), erdőmestere (1907–1908). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Kincstári Erdők Főosztályának előadója (1908–1909), erdőtanácsosa (1909–1912), főerdőtanácsosa és a Kincstári Erdők Gazdasági és Igazgatási Ügyei Osztályának vezetője (1912–1916), egyúttal természetvédelmi kormánybiztos is (1914–1916). A Kincstári Erdők Főosztályának vezetője (miniszteri tanácsosi rangban, 1916–1918), az erdészet országos vezetője és az erdő- és faügyek kormánybiztosa (1918–1919). Helyettes államtitkár (1919– 1924), c. államtitkár (1924-től).
• A 20. sz.-i magyar erdészet egyik meghatározó személyiségeként jelentős szerepet játszott az Alföld átfogó fásításának megindításában. Sürgette az állami beavatkozást a fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése és a természetvédelmi törvény megalkotása. Gazdaság- és erdészettörténeti kutatásokkal is foglalkozott.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Tiszteletére az Országos Erdészeti Egyesület Kaán Károly-emlékérmet alapított (1985-ben, a díjhoz 1999-től aranygyűrű is jár). A Pilisben az Apátkúti-völgyben és a Bükkben róla nevezték el a Kaán-forrást, továbbá az ő nevét őrzi a szentgyörgyhegyi Kaán Károly-turistaház és a Nagy-Hárshegyen épült Kaán Károly-kilátó. Róla nevezték el továbbá a Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Versenyt. (születésének 125. évfordulóján, 1992-ben). Lakóházát – Budapest XII. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 10. – emléktáblával jelölték meg (1992-ben). Emléktáblája van még Budapesten, a Költő utca 21-ben (a Természetvédelmi Hivatalon) is. Szobra Püspökladányban, az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Tiszántúli Kísérleti parkjában látható.
• Az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke (1920–1923), t. tagja (1940). Az Országos Természetvédelmi Tanács elnöke (1938–1940). A Finn Erdészettudományi Társaság t. tagja (1934–1940).
• Elismerés: A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Soproni Erdőmérnöki Karának t. doktora. (1938).
• Főbb művei: Nemzeti akció és erdőgazdaság. (Erdészeti Lapok, 1902)
  Külföldi erdőgazdaságok faértékesítő eljárásai. (Bp., 1904)
  A természeti emlékek fenntartása. (Bp., 1909)
  Erdőgazdasági eredmények és azok gazdaságpolitikai következései. (Erdészeti Lapok, 1911)
  A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéseihez. (Bp., 1914)
  Erdőt az Alföldre! (Bp., 1920)
  Erdőgazdaság-politikai kérdések. (Bp., 1920
  2. kiad. Sopron, 1923)
  Erdőgazdasági problémák és azok megoldása. (Bp., 1923)
  Elváltozások az Alföld képében. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1924. nov. 24.
  részben megjelent: A magyar Alföld. Gazdaságpolitikai tanulmány. Bp., 1927)
  A magyar Alföld. Gazdaságpolitikai tanulmány. (Bp., 1927)
  A Magyar Tudományos Akadémia és az erdőgazdasági tudományok. (Bp., 1928)
  Az Alföld problémája. (Pécs, 1929)
  Természetvédelem és a természeti értékek. (Bp., 1931)
  Települések és telepítések. (Bp., 1933)
  Gazdaságpolitikai feladatok. (Bp., 1936)
  Alföldi kérdések. (Bp., 1939).
  
• Irodalom: K. K. (Erdészeti Lapok, 1941)
  Lessenyei Ferenc: K. K. szobrának felavatásához. (Az Erdő, 1958)
  Hiller István: K. K. és az erdészeti felsőoktatás reformja. (Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei, 1965)
  Láng István: K. K. munkássága. (Erdészeti Lapok, 1992)
  Oroszi Sándor: K. K. öröksége. (Liget, 1992)
  Az erdők szerelmese. K. K. erdőmérnök élete és munkássága. Összeáll. Farkas Lajos. (Bp., 1996).