Jánossy Lajos (1912. márc. 2. Bp. – 1978. márc. 2. Bp.): fizikus.

• Nevelőapja: Lukács György (1885–1971) filozófus, anyja: Borstieber Gertrúd. Testvére: Jánossy Ferenc (1914–1997) Állami Díjas közgazdász, gépészmérnök. Fiai: Jánossy András (1944–), Jánossy István (1945–) és Jánossy Mihály (1942–2004) fizikusok; leánya: Jánossy Anna orvos. Jánossy András szintén az MTA tagja.
• A bécsi és a berlini tudományegyetemen tanult (1930–1934), a berlini egyetemen fizikus okl. szerzett (1934), az MTA tagja (r.: 1950. dec. 2.).
• Életút: Berlinben (1934–1936), Londonban kutatófizikus (1936–1939), a Manchesteri Tudományegyetem tud. munkatársa (1939-től), majd a dublini Institute for Advanced Studies tudományos munkatársa és a kozmikus sugárzás kutatócsoport vezetője (1947–1950), a magyar kormány hívására visszatért Magyarországra (1950). Az ELTE TTK Fizika Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1957), az Atomfizikai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957–1970), egy. tanára (1970–1978). Az MTA KFKI osztályvezető tudományos főmunkatársa (1950–1956), az intézet igazgatója (1956–1970), tudományos tanácsadója és az igazgatótanács tagja (1970–1978). Az MSZMP KB tagja (1958–1978).
• A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (MABÉOSZ) elnöke (1966–1978).
• A 20. sz.-i magyar fizika egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb tudósa. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a kozmikus sugárzás, a valószínűségszámítás, a kvantumelmélet, a relativitáselmélet, az elektrodinamika és optika problémáinak kutatása terén, de a fizika filozófiai kérdéseivel és a középiskolai fizikaoktatás módszertani kérdéseivel is foglalkozott. Nevéhez fűződik az ún. Geiger–Müller-csöves koincidencia mérőműszer kifejlesztése és alkalmazása a szekunder kozmikus sugárzás mérésére. A kaszkádfolyamatok statisztikai elméletének egyik kidolgozója. Elek Tiborral együtt vizsgálta a relativitáselmélet interpretációs kérdéseit. Az MTA KFKI-ban munkatársaival nagyon gyenge intenzitású fénynyalábokkal is sikerült interferenciajelenséget létrehoznia.
• Emlékezet: Budapesten, a születésnapján hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Halála után, az MTA KFKI – volt munkahelye róla nevezte el a KFKI Intézeti Díját (1978– 1989: Jánossy Lajos-díj). 1990-ben az elismerést ismét KFKI Intézeti Díjnak hívják, viszont tiszteletére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat egy újabb, a KFKI-tól független Jánossy Lajos-díjat alapított (1993-ban, először 1994-ben adták át).
• Az MTA titkára (1955. máj. 28.–1960. ápr. 14.), főtitkárhelyettese (1960. ápr. 14.–1961. ápr. 14.), alelnöke (1961. ápr. 14.–1973. máj. 11. ). Az MTA Elnökség tagja (1973. máj. 11.-étől?). Az Ír Tudományos Akadémia (1948), a berlini Német Tudományos Akadémia (l.: 1954), a Bolgár Tudományos Akadémia (1958), a Mongol Tudományos Akadémia tagja (1961). Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke (1950–1969). Az Országos Atomenergia Bizottság elnöke.
• Elismerés: Munka Érdemrend (1954, 1960), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962), Cirill–Metód-rend (Bulgária, 1970). Kossuth-díj (1951), Akadémiai Aranyérem (1972), Eötvös Loránd-emlékérem (1978).
• A Magyar Fizikai Folyóirat főszerkesztője (1953–1978).
• Főbb művei: Cosmic Rays. Monográfia. (Dublin, 1937)
  A relativitáselmélet alapjairól. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1951. nov. 5.)
  Kozmikus sugárzás. (Bp., 1954
  2. kiad. 1963
  angolul: Oxford, 1948
  oroszul: Moszkva, 1949
  olaszul: 1954
  németül: 1955
  lengyelül: Warszawa, 1956
  bolgárul: Szófia, 1957)
  Papers Published from 1934 to 1971. I–V. köt. (Bp., 1962–1971)
  A relativitáselmélet filozófiai problémái. Elek Tiborral. (Bp., 1963)
  A mérési eredmények kiértékelésének elmélete és gyakorlata. (Bp., 1973
  angolul: Oxford, 1965
  oroszul: 1965)
  A valószínűségelmélet alapjai és néhány alkalmazása különös tekintettel mérési eredmények kiértékelésére. (Bp., 1965
  2. kiad. 1967)
  Relativitáselmélet és fizikai valóság. (Bp., 1967
  3. kiad 1969
  bolgárul: Szófia, 1973)
  Fizika. I–III. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1969–1971
  2. kiad. 1976–1977)
  Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján. (Bp., 1973
  angolul: 1971
  japánul: Tokió, 1974)
  Vektorszámítás. (Bp., 1973)
  Valószínűségszámítás. Tasnádi Péterrel. (Bp., 1972)
  Szemléletes differenciálszámítás. Jánossy Istvánnal. (Bp., 1974)
  Fejezetek a mechanikából. Szerk. Sas Elemér. (Bp., 1975)
  Szemléletes integrálszámítás. Jánossy Istvánnal. (Bp., 1977)
  Vektorszámítás. Tasnádi Péterrel, Gnädig Péterrel. I–III. köt. (Bp., 1980–1983).
  
• Irodalom: Hajduska István: J. L. (Fizikai Szemle, 1968)
  Pál Lénárd: Lajos Jánossy. (Acta Physica, 1977)
  Tétényi Pál–Szabó Ferenc: Búcsú J. L.-tól. Művei bibliográfiájával. (Fizikai Szemle, 1978)
  Nagy Károly: J. L. (Magyar Tudomány, 1978)
  Jánossy Mihály: J. L., a fizikus és az ember. (Magyar Fizikai Folyóirat, 1979)
  Somogyi Antal: Gondolatok J. L. születésének hetvenedik évfordulóján. (Magyar Tudomány, 1982), Király Péter–Nárayné Ziegler Mária: J. L. és Erwin Schrödinger levelezése. (Bp., 1987).