Jakubovich Emil (1883. jan. 8. Győrasszonyfa, Győr vm. – 1935. dec. 27. Bp.): paleográfus, nyelvész, történész.

• Sz: Jakubovich Sándor cs. és kir. huszárkapitány, Nagy Emília.
• A győri bencés gimnáziumban éretts. (1902), a bp.-i tudományegyetemen jog- (1905) és államtudományi doktori okl. szerzett (1914). Az MTA tagja (l.: 1924. máj. 8.).
• Életút: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár, OSZK) könyvtáros tisztje (1905–1923), a Kézirattári Osztály (1923–1927), a Levéltári Osztály vezetője (1927–1929), osztályigazgatója (1929–1931), az OSZK igazgatója (1931–1934). A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Osztálya és az ún. Múzeumi Levéltár igazgatója (1934–1935).
• Középkori magyar művelődéstörténettel, az első magyar nyelvű nyelvemlékek paleográfiai vizsgálatával, a kódexek nyelv- és művelődéstörténeti vizsgálatával foglalkozott. Több nyelvemléket fedezett fel és adott ki, gyűjtötte a középkori oklevelek magyar szavait és személyneveit. Kálti Márkban vélte megtalálni a Bécsi Képes Krónika szövegíróját. (1924); új elméletet állított fel Anonymus személyére vonatkozóan. (1925). Felfedezte a székely rovásírás 15. sz.-i ábécéjét, felfedezte és kiadta I. András király törvénybeidéző ércbillogát. (1930). Részt vett továbbá az esztergomi főkáptalani hiteleshelyi és házi levéltár rendezésében (1909–1911), a kalocsai érseki könyvtár kódexeinek és ősnyomtatványainak lajstromozásában (1915), majd a bécsi állami levéltár és udvari könyvtár okleveleit és kéziratait tanulmányozta (1917), Berlinben, az akkor felfedezett Ómagyar Máriasiralom nyelvét vizsgálta (1922). Az OSZK igazgatójaként jelentős érdemeket szerzett a bécsi közgyűjteményekben lévő magyar és magyar vonatkozású kódexek egy részének – a velencei egyezmény értelmében történt – visszaszerzésében.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
• A Szent István Akadémia tagja (1933). A Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára. (1925-től).
• Főbb művei: Régi magyar breviáriumi mutatótábla. (Magyar Nyelv, 1908)
  XV. századi magyar fohászkodás. (Magyar Nyelv, 1913)
  A Gyulafehérvári Glosszák forrásához. (Magyar Nyelv, 1913)
  A Nagyszombati kódex írója. (Magyar Nyelv, 1917)
  A Bonfini-kódex töredéke a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1–2. (Magyar Könyvszemle, 1919–1925)
  Adalékok nyelvemlékeink sorozatához. (Magyar Nyelv, 1919/20)
  Adatok legrégibb okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. (Magyar Nyelv, 1924/25)
  P. mester. Adalékok az Anonymus-kérdéshez. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1925. nov. 9.
  megjelent: Gróf Klebelsberg Kuno Emlékkönyv. Bp., 1925
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1926)
  Ó-magyar olvasókönyv. Szerk. Pais Dezsővel. (Pécs, 1929
  hasonmás kiad. Bp., 1995)
  Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a bécsi Képes Krónika és illuminátora. (Magyar Könyvszemle, 1930)
  A bögözi székely rovásbetűs felirat. (Magyar Nyelv, 1931)
  Ugocsa-szabolcsi székelyek a XIV. században. (Magyar Nyelv, 1931).
  
• Irodalom: Sági István: J. E. (Nyelvtudományi Közlemények, 1935)
  Kniezsa István: J. E. (Századok, 1936)
  Melich János: J. E. (Magyar Nyelv, 1936)
  Szekfű Gyula: J. E. (Magyar Szemle, 1936).