Bakó József (2) (1896. aug. 26. Nemescsó, Vas vm. – 1962. ápr. 7. Bp.): költő, író.

• Sz: Bakó József (1852–1898) gazdasági cseléd, Kiss Erzsébet (1860–1946) szülésznő. Fia: Bakó József geológus. Gyermekkori korcsolyabalesetének következtében évekig tartó, orvosilag félrekezelt csípőízületi gyulladásban szenvedett. Egyik lábára örökre sánta maradt.
• Kőszegen cipészmesterséget tanult (1911–1914), Bp.-en polgári iskolát végzett, majd Sopronban korengedménnyel tanítói okl. szerzett (1930).
• Életút: Kőszegen (1914–1915), Sopronban (1915), Bp.-en (1915–1916, 1917–1919, 1922), Zalaegerszegen (1916–1917), Szombathelyen (1920–1921, 1922) és Csornán cipészsegéd (1921), Nemescsón önálló iparos (1923–1924). A Tanácsköztársaság idején fegyveres polgárőr Bp.-en (1919); tevékenységéért izgatás vádjával letartóztatták és héthavi börtönre ítélték (1919. aug.–1920. márc.). A bp.-i Szent László Kórház kórházszolgája (1924–1930), Tabon (1930–1931), az orosházi tanyavilágban (1931–1936), Békéscsabán (1936–1940) és Pilisen tanító (1940–1942); Pilisen háborúellenes megnyilvánulásaiért felmentették tanítói állásából (1942). A II. vh. után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Szabadművelődési Osztályának tisztviselője (1945–1948), a Köznevelés munkatársa (1948–1953), az Országgyűlési Könyvtár könyvtárosa (1953–1957).
• A Nemzeti Parasztpárt pedagóguscsoportjának vezetôje (1945-től).
• Első verseit suszterműhelye keresetiadó-könyvébe írta. Később Várady Imre és Ősz Iván támogatásával a Szombathelyi Kulturegyesület adta ki első verseskötetét (Árva kalászok, 1927), majd megismerkedett Babits Mihállyal, aki segítette verseinek a Nyugatban történő megjelentetését. Tevékenyen bekapcsolódott a népi mozgalomba, a Kelet Népe belső köréhez tartozott (1935- től). Részt vett a szárszói konferencián (1943), ahol az esti irodalmi rendezvényeken Sinka István és Szabédi László verseiből olvasott fel. Líráját a paraszti és a városi nyomort forradalmi szenvedéllyel megörökítő realizmus jellemzi. 1945 után elsősorban a falu megváltozott életét mutatta be.
• Emlékezet: Emlékét szülőfalujában márványtábla, fából készült portré őrzi; Szombathelyen, az Oladi-lakótelepen utcát neveztek el róla (1987).
• A Köznevelés munkatársa (1948–1953).
• Főbb művei: Árva kalászok. Versek. (Szombathely, 1927)
  Földem! Versek. (Sopron, 1930)
  Kié ez a lélek? Versek. (Szombathely, 1933)
  Sír a puszta. Versek. (Orosháza, 1937)
  Mélybe mégis fölfelé. Versek. (Bp., 1940)
  Kapaszkodók. Reg. (Bp., 1943
  2. kiad. 1957)
  Ki a bűnös? Pap István sorsa. Elb.-ek. (Békéscsaba, 1945)
  Hínár. Reg. (Bp., 1945)
  Ezer hold. Dráma. (Bp., 1947)
  Két pillér közt. Vál. versek. Vál., bev. Jankovich Ferenc. (Bp., 1958)
  Télkergető. Versek. (Bp., 1962)
  Följebb a kaptafánál. Egy élet emlékeiből. Önéletrajz. (Bp., 1964).
  
• Irodalom: Jankovich Ferenc: B. J. (Kortárs, 1962)
  Péterffy Ida: Emlékezés B. J.-re. (Vasi Szemle, 1972)
  Rózsa Béla: B. J. indulása. (Életünk, 1972)
  Kovács József: B. J. Sopronban. (Életünk, 1972)
  Beck Zoltán: Adalékok B. J. és Implom József kapcsolatához. (Békési Élet, 1981)
  Bakó Endre: A megszenvedett tisztaság. B. J. költészetéről. (Alföld, 1984)
  Posfai János: B. J.-ről. (Soproni Szemle, 1984)
  B. J. békéscsabai levelesládájából. 1938–1941. Sajtó alá rend. a bevezető tanulmányt írta Beck Zoltán. (Békési Élet, 1985)
  Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. (Bp., 1996).
  
• Megjegyzés: UMIL, UMÉL I.: téves születési adat: aug. 24.!