Illyés Gyula; Illés (1902. nov. 2. Rácegrespuszta, Tolna vm. – 1983. ápr. 15. Bp.): költő, író.

• Apja Illés János (1870–1931) uradalmi gépész, anyja Kállay Ida (1878–1931). Felesége Juvancz Irma, majd Kozmutza Flóra.
• Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tagsága megszûnt: 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: Elemi isk. tanulmányait a pusztai felekezeti népisk.-ban kezdte, négy oszt. elvégzése után Simontornyára költöztek, ahol az ötödik oszt.-t is elvégezte, majd a dombóvári (1913–1914), a bonyhádi (1914–1916) és a bp.-i Munkácsy Mihály Gimn.-ban tanult (1916–1917). Szülei válásakor anyjával Bp.-re költözött, az Izabella u.-i keresk. isk.-ban éretts. (1921); felsős éveiben az isk. önképzőkör alelnöke volt, 1919. jan. 29-én ott volt Ady Endre temetésén. Bekapcsolódott a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomba (1918–1919), szemtanúja volt a románok elleni szolnoki csatának (1919). Első verse, az El ne essél, testvér név nélkül jelent meg a Népszavában (1920. dec. 22.). A bp.-i tudományegyetemen m.–francia szakon tanult, azonban az illegális tevékenysége miatti letartóztatás elől emigrálni kényszerült (1921). Bécsben és Berlinben (1921–1922), majd Párizsban élt (1922. ápr.–1926), ahol alkalmi munkákat végzett, egy könyvkötőműhelyben dolgozott. A Sorbonne-on francia irodalmat és pszichológiát tanult, megismerkedett a francia avantgárd alkotóival, közülük többekkel életre szóló barátságot kötött. Első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma c. folyóirat közölte. Részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és különböző munkásmozgalmi műv. köreinek munkájában. Írásai megjelentek emigráns m. lapokban, fordításait a Magyar Írás közölte. Amnesztiával 1926-ban hazatért. – A Phőnix Életbiztosító Társaság tisztviselője (1927–1936), a M. Nemzeti Bank sajtóreferense (1938–1948). Mo.-on elsősorban a Kassák által szerkesztett Dokumentum és Munka c. folyóiratok közölték írásait (1927-től), majd Füst Milán levélben hívta fel a Nyugat szerkesztőinek figyelmét ~ verseire. Első kritikája 1927. nov. 16-án jelent meg a Nyugatban, nem sokkal később a lap verseit is rendszeresen közölte, s a Nyugat lett legfontosabb publikációs fóruma. 1928-ban ismerkedett meg József Attilával, barátságuk mindkettőjük költészetére jelentős hatást gyakorolt. 1928. nov. 29-én Debrecenben, az Ady Társaság irodalmi estjén együtt szerepelt Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Kodolányi Jánossal és Erdélyi Józseffel. Mint a népi írók mozgalmának egyik vezéralakja az 1930-as évek elejétől jelentős szerepet játszott az irodalmi közéletben. Sallai és Fürst perének idején részt vett a halálbüntetés elleni röpirat megszövegezésében, ezért perbe fogták (1932). Nagy Lajossal meghívást kapott az első írókongresszusra, és hosszabb utazást tett az akkori SZU-ban (1934). A Válasz munkatársa (1934-től), itt adta közre először folytatásokban a Puszták népét. Zilahy Lajosnál találkozott Féja Gézával, Gömbös Gyulával, Móricz Zsigmonddal, Németh Imrével, Németh Lászlóval és Tamási Áronnal (1935). A Márciusi Front alapító tagja (1937). A Nyugat társszerkesztője (Babits Mihálylyal, 1937–1941), Babits halála után a Nyugat utódjának, a Magyar Csillagnak szerkesztője (1941–1944). Az ország német megszállása után (1944. márc. 19.) a Magyar Csillag beszüntette működését, s mivel Markos Györgytől értesítést kapott, hogy szerepel a Gestapónál a letartóztatandók listáján, Németh Lászlóval Felsőgödön, majd a Dunántúlon bujkált (1944–1945). – A II. vh. után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, a párt képviseletében az Ideiglenes Ngy. tagja (Nagy-Bp., 1945. ápr.–nov.), ngy.-i képviselője (orsz. lista, 1945–1947), ogy.-i képviselője (orsz. lista, 1947– 1948; lemondott: 1948. nov.). Az újraindított Válasz szerkesztője (1946–1949). 1948-tól visszavonult a közélettől, írói munkásságának élt. 1956 máj.-ában Marosvásárhelyen részt vett a Fáklyaláng századik előadásán, majd Kemény János kíséretében ellátogatott Marosvécsre, ahol megismerkedett Sütő Andrással. A forr. és szabadságharc alatt beválasztották a Petőfi Párt irányító testületébe (1956. okt. 31.). Hosszabb Ny-európai utazást tett, találkozott Tristan Tzarával, Guillevickel, Frénaud-val (1963). Mint a m. irodalom legismertebb élő klasszikusa az 1960–1970-es években több külföldi kongresszuson, találkozón vett részt, számos díjat vehetett át. Nemzetk. tekintélyének elismeréseként, 1981-ben, a Francia Köztársaság elnökének, François Mitterrand-nak kérésére találkozót szerveztek a Parlamentben, ahol a francia államfő elismeréssel adózott munkája iránt. 1983 febr.-jában kórházba került, ápr. 15-én meghalt. A Farkasréti temetőben többek között Illés Endre és Sütő András búcsúztatta. – A Kisfaludy Társaság (r.: 1940), az MTA tagja (l.: 1945–1949; tagsága megszűnt: 1949; tagsága helyreállítva: 1989). – A 20. sz.-i m. irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Korai lírája avantgárd hatásról tanúskodik, főként expresszionista, szürrealista kifejezésmódja azonban gyakran társul tárgyias elemekkel is, első versein megfigyelhető Füst Milán és Kassák Lajos hatása. Saját véleménye szerint ebben az időszakban még nem tudott igazán magára találni a szürrealisták világában, kapcsolata Tzarával, Éluarddal az 1920-as években még nem eredményezett kiforrott hangot. Későbbi verseire Babits Mihály volt nagy hatással, aki már 1928-ban elismerő kritikát jelentetett meg róla a Nyugatban. Első két kötetének (Nehéz föld, 1928; Sarjúrendek, 1930) szabadversei az avantgárd hatás mellett már új látásmódot tükröznek. Az indulatok, zaklatott látásmód, önvád ekkor klasszicizáló költői törekvésekkel, panteizmussal, a m. táj, a falusi, pusztai színterek szerepeltetésével társul. Az 1930-as években kötetei kedvező visszhangra találtak, Babits Mihály, Halász Gábor, Németh László, Sárközi György, Schöpflin Aladár írt műveiről. SZU-beli útja kapcsán írta útirajzát (Oroszország, 1934), amely kételkedő, de pozitív képet festett az országról. Jelentős szerepet vállalt a falukut. mozgalom kialakításában, cikksorozatban figyelmeztetett a dunántúli falvak pusztulására. A Puszták népe (1936) önéletrajzi elemekkel átszőtt szociográfia, a szülőföld realisztikus, tárgyilagos bemutatása, amely egy réteg elviselhetetlen helyzetére figyelmeztetett, ugyanakkor a m. önéletrajzi irodalom kiemelkedő műveinek egyike (Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Kassák Lajos, Veres Péter, Déry Tibor írásai mellett). Szociográfiáját pontosság, könnyedség, változatosság, képi bőség jellemzi. Petőfiről írott könyve (Petőfi, 1936) fordulatos irodalomtörténeti nagyesszé személyiségrajzzal, pályaképpel, korrajzzal, verselemzésekkel. A Rend a romokban (1937) verseiből már eltűnt a klasszicizáló, finomító stilizálás, költészete realisztikusabb, hangsúlyosabbá válnak a kontrasztok, az ellentétek dinamikája, megfigyelhető a naturalizmus, a konstruktív törekvések és az expresszionizmus hatása. Az 1930-as évek második felének, s az 1940-es évek első felének líráját a lélek, a személyiség, a szellem iránti hangsúlyosabb figyelem jellemzi. A versek tematikája igen változatos, gyakran elevenített meg háborús élményeket (Falu az éjben; Amit vártunk; Háborús délután; Menet; Hullaevők). Nyugtalanságról, fenyegetettségről, felelősségről, közönyről, segítőkészségről, menekülésről tanúskodnak a bujdosásban írott Rangrejtve (1944) c. kötetének versei, gyakoriak a halállal kapcsolatos motívumok, a halállal való szembenézés momentuma (Esti dal otthon; Kirándulás; Jó halált; Novemberi kertben). Ebben az időszakban vált hangsúlyosabbá istenes költészete is (Hiába vártam; Az Isten forró agyában; Áruló; Játszottam). Prózája ekkor is sokrétű. Önéletrajzi vonatkozások jellemzik a Hunok Párisbant (1946), amely szociografikus, de a Puszták népénél regényszerűbb; egy békési falu gyermekeinek lélektani-szociológiai felmérését tartalmazza a feleségével írott Lélek és kenyér (1939); a naturalista és romantikus parasztszemlélettel igyekszik leszámolni a Mint a darvak (1942). Kora tavasz c. regényéből már 1938-tól megjelentek részletek Levelek vidékre címmel a Pesti Naplóban, a cenzori tiltás hatására módosításokkal, címváltozással, a teljes mű azonban csak 1941-ben jelenhetett meg. A regény – amely fejlődésregénynek is tekinthető – az 1918–1919-es eseményeket idézi fel falun. Az útkeresés drámája A tű foka (1944), amely hangsúlyosan egy szereplő köré szerveződik. – Az 1940-es évek második felében líráját átmenetiség, kísérletezés jellemzi. A romantikus látomásosság (Fáklya), a klasszikus retorika (Az új nemzetgyűléshez), a patetikus hangnem (A Duna fiaihoz), a népies hangvétel, a realizmus (Megy az eke), a népdaltónus (Nyáj) egyaránt fellelhető költeményeiben. Úti beszámolói személyes hangvételűek, könnyed stílusúak. Közel ötszáz soros nagyversében, a Két kézben (1950) apja két keze ürügyén személyes és társ. problémákról, léthelyzetéről beszél. A különösen 1956 okt.-ében nevezetessé vált verse, az Egy mondat a zsarnokságról (1951; 1956; 1971) a szocializmust ígérő hatalommal szemben emelt szót. A vers csak az 1971-es zágrábi kiadásban tartalmazhatta először az addigi kiadásokból hiányzó húsz sort is. Szintén történelmi, filozófiai számvetés eredménye az áldozatok árán is haladás mellett érvelő műve, A reformáció genfi emlékműve előtt (1953). Ekkor teljesedett ki drámaírói munkássága is, a nemzeti történelmi önvizsgálat drámatípusával (Ozorai példa, 1952; Fáklyaláng, 1953), hangsúlyozva az egyéni és kollektív felelősséget a nemzet és haladás kérdésében. Az 1950-es években több népmesegyűjteményt, mesefeldolgozást, verses mesét tett közzé (Hetvenhét magyar népmese, 1953; A csodafurulyás juhász, 1954), ill. műfordítással is fogl. A Kézfogások (1956) és az Új versek (1961) között nem jelent meg verseskötete, e két kötet számos jelentős versét tartalmazta, mindkét kötetet a vallomásos, számvető jelleg, a visszatekintés, a halállal való szembenézés élménye jellemzi. A Dőlt vitorla (1965) versei még inkább filozofikusak, képzettársításai merészebbek. Sorra írja drámáit, amelyek egy része továbbra is a nemzeti sorsfordulókat faggatta, igyekezve felhívni a figyelmet azok tanulságaira (Dózsa György, 1956; Különc, 1963; Malom a Séden, 1963), más darabjaiban a hatalom és erkölcs viszonyát vizsgálta (Kegyenc, 1963; Tiszták, 1971). A népi komédia megújításával, továbbfejlesztésével lehetősége adódott a bölcseleti mondanivaló komikus kifejezésére (Tűvétevők, 1953; Bolhabál, 1966; Bölcsek a fán, 1972; Bál a pusztán, 1972; Homokzsák, 1979). Esszéregénye, a Kháron ladikján (1969), amelyet naplószerű jegyzeteknek is nevezett, a mulandóság ellenére az élet felelősségére, következményeire hívta fel a figyelmet. Művészi, nemzeti elkötelezettségéről vallottak esszéi (Ingyen lakoma, 1964; Hajszálgyökerek, 1971), írókról, művészekről, szellemi áramlatokról, nemzeti, közösségi tudatról, magyarságról szólva. Regényeiben a történelmi események mellett visszatértek az önéletrajzi elemek is (Ebéd a kastélyban, 1962; Beatrice apródjai, 1979; A Szentlélek karavánja, 1987). Szépirodalmi munkássága, naplójegyzetei, szociográfiái, esszéi, tanulmányai, interjúi, műfordításai, népmese-feldolgozásai alapján Nobel-díjra is jelölték (1981). – Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díj (1948: Puszták népe és Petőfi c. könyveiért; 1953: Ozorai példa c. darabjáért; 1970: életművéért), József Attila-díj (1950), Le Grand Prix International de Poésie (1956), Knokkei Irodalmi Nagydíj (1966), Herder-díj (1970), Batsányi-díj (1971), Ordre des Arts et des Lettres (parancsnoki fokozat, 1971), Prix des Amitiés Françaises-díj (1978), Mondello-díj (1981), Pro Urbe Pécs (1982).
• Főbb művei: Nehéz föld. Versek. (Bp., 1928
  bolgárul Szófia, 1976)
  Sarjúrendek. Versek. (Bp., 1930)
  Három öreg. Költemény. (Bp., 1932)
  Hősökről beszélek. Költemény. (Kolozsvár, 1933)
  Ifjúság. Költemény. (Debrecen, 1934)
  Oroszország. Útleírás. (Bp., 1934)
  Szálló egek alatt. Versek. (Bp., 1935)
  Petőfi. Tanulmány. (Bp., 1936
  átd. kiad. Bp., 1956
  2. bőv. kiad. Petőfi Sándor címmel Bp., 1963
  új kiad. 2002
  bolgárul Szófia, 1950)
  Puszták népe. Szociográfia. (Bp., 1936
  bolgárul Szófia, 1954)
  Rend a romokban. Versek. (Bp., 1937)
  Magyarok. (Bp., 1938)
  Ki a magyar? Tanulmány. (Bp., 1939)
  Külön világban. Versek. (Bp., 1939)
  Lélek és kenyér. Szociográfia. Kozmutza Flórával. (Bp., 1939)
  I. Gy. összegyűjtött versei. (Bp., 1940)
  Csizma az asztalon. Szociográfia. (Bp., 1941)
  Kora tavasz. Reg. (Bp., 1941)
  Mint a darvak. Rajzok, visszaemlékezések. (Bp., 1942)
  A nép nevében. Vál. versek. József Attilával közös kötetben. (Bp., 1942)
  I. Gy. válogatott versei. (Bp., 1943)
  A tű foka. Dráma. (Bp., 1944)
  Egy év. Versek. (Kolozsvár, 1945)
  Honfoglalók között. Riportsorozat. (Kolozsvár, 1945)
  Hunok Párisban. Reg. (Bp., 1946)
  Kiáltvány a parasztság művelődése ügyében. (Bp., 1946)
  Franciaországi változatok. Karcolatok. (Bp., 1947)
  I. Gy. összes verse. (Bp., 1947)
  Szembenézve. Versek. (Bp., 1947)
  Tizenkét nap Bulgáriában. Versek. (Bp., 1947)
  Lélekbúvár. Szatíra. (Bp., 1948)
  Két férfi. Filmreg. (Bp., 1950)
  Egy mondat a zsarnokságról. (Bp., 1950
  2. kiad. 1956)
  Két kéz. Költemény. (Bp., 1950)
  Ozorai példa. Dráma. (Bp., 1952)
  Tűz–víz. Dráma. (Bp., 1952)
  I. Gy. válogatott versei. (Bp., 1952)
  Föltámadott a tenger. Forgatókönyv. (Bp., 1952)
  Fáklyaláng. Dráma. (Bp., 1953
  bolgárul Szófia, 1975)
  Tűvétevők. Színmű. (Bp., 1953)
  Hetvenhét magyar népmese. Feldolgozás. (Bp., 1953)
  A csodafurulyás juhász. Verses mesék és műfordítások. (Bp., 1954)
  Kézfogások. Versek. (Bp., 1956)
  Dózsa György. Dráma. (Bp., 1956)
  Három dráma. Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György. (Bp., 1957)
  Új versek. (Bp., 1961)
  Ebéd a kastélyban. Egy életregény fejezetei. Reg. (Bp., 1962)
  Nem volt elég. I. Gy. vál. versei. (Bp., 1962)
  Másokért egyedül. Színművek. (Bp., 1963)
  Különc. Dráma. (Bp., 1963)
  Malom a Séden. Dráma. (Bp., 1963)
  Kegyenc. Dráma. (Bp., 1963)
  Nyitott ajtók. Műfordítások. (Bp., 1963)
  Ingyen lakoma. Tanulmányok, vallomások. (Bp., 1964)
  Anyanyelvünk. Esszék. (Bp., 1964)
  Dőlt vitorla. Versek. (Bp., 1965)
  Az aranyköles. Mesék. (Bukarest, 1965)
  Bolhabál. Tűvétevők. Színművek. (Bp., 1966)
  I. Gy. legszebb versei. (Bukarest, 1966)
  A költő felel. Vál. versek. (Bp., 1966)
  Szíves kalauz. Útirajzok. (Bp., 1966)
  Poharaim. Összegyűjtött versek. (Bp., 1967)
  Az Éden elvesztése. Oratórium. (Bp., 1968)
  Fekete–fehér. Versek. (Bp., 1968)
  Kháron ladikján. Esszéreg. (Bp., 1969)
  Világszerzés. Vál. versek. (Bukarest, 1969)
  Tiszták. Dráma. (Bp., 1971)
  Abbahagyott versek. Töredékek. (Bp., 1971)
  Hajszálgyökerek. Esszék, útirajzok, interjúk, tanulmányok. (Bp., 1971)
  Testvérek. Dráma. (Bp., 1972)
  Bölcsek a fán. Színmű. (Bp., 1972)
  Bál a pusztán. Bölcsek a fán. Színművek. (Bp., 1972)
  A háromágú tölgyfa tündére. Népmese-feldolgozás. (Bp., 1973)
  Minden lehet. Versek. (Bp., 1973)
  A kiskondás. Mesefeldolgozás. (Bp., 1973)
  Lúdas Matyi. Népmese-feldolgozás. (Bp., 1973)
  Az ünnepelt. Dráma. (Bp., 1973)
  Dupla vagy semmi. Dráma. (Bp., 1974)
  A deszkavári királyfi. Népmese-átdolgozások Benedek Elek nyomán. (Bp., 1975)
  Orfeusz a felvilágban. Dráma. (Bp., 1975)
  Hattyúdal ébreszt, vagy a népnek lehet-e művészete? Esszé. (Bp., 1976)
  Dániel az övéi közt. Dráma. (Bp., 1976)
  Állomások hosszán. Vál. versek. (Szekszárd, 1977)
  Csak az igazat. Dráma. (Bp., 1977)
  Különös testamentum. Versek. (Bp., 1977)
  Szellem és erőszak. Cikkek, tanulmányok. (Bp., 1978
  új kiad. 1988)
  Homokzsák. Színmű. (Bp., 1979)
  Beatrice apródjai. Reg. (Bp., 1979)
  Amikor az óceán partjára jutottam. Vál. versek. (Bp., 1980)
  Szemelt szőlő. Vál. versek. (Bp., 1980)
  Babits visszhangjaként. Versek. (Bp., 1981)
  Közügy. Versek. (Bp., 1981)
  Konok kikelet. Vál. versek. (Bp., 1981)
  Poesis hungarica. Vál. versek. (Bp., 1981)
  Babitshoz. Vál. versek. (Bp., 1982)
  Mert szemben ülsz velem. Vál. versek. (Bp., 1982)
  Sorsválasztók. Dráma. (Bp., 1982)
  Táviratok, epigrammák, verses prózák. (Bp., 1982)
  Válogatott művek. (Bp., 1982)
  Kiegyezés. Dráma. (Bp., 1982)
  A Semmi közelít. Hátrahagyott versek. (Bp., 1983)
  Szülőföldem. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1984)
  Ozorai füzet. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1986)
  A költő felel. Beszélgetések I. Gy.-val. Szerk. Földes Anna. (Bp., 1986)
  Naplójegyzetek. 1929–1945. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1986)
  Naplójegyzetek. 1946–1960. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1987)
  A Szentlélek karavánja. Befejezetlen reg. (Bp., 1987)
  Naplójegyzetek. 1961– 1972. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1989)
  Naplójegyzetek. 1973–1974. Szerk. Illyés Gyuláné, Illyés Mária. (Bp., 1990)
  Hű nevelőim, dunántúli dombok. Versek. Vál. N. Horváth Béla. (Szekszárd, 1990)
  Naplójegyzetek. 1975– 1976. Szerk. Illyés Gyuláné, Illyés Mária. (Bp., 1991)
  Három kívánság – Lúdas Matyi. Angolul. (Bp., 1991)
  Naplójegyzetek. 1977–1978. Szerk. Illyés Gyuláné, Illyés Mária. (Bp., 1992)
  Naplójegyzetek. 1979–1980. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1994)
  Érzelmes hátrapillantás. (Bp., 1994)
  I. Gy. válogatott versei. (Bp., 1995)
  29 poems – 29 vers. Kétnyelvű kiadvány. Ford. Tótfalusi István. (Bp., 1996)
  A törzs szavai. Írások az anyanyelvről. (Bp., 2002)
  Az író hűsége. (Bp., 2002)
  I. Gy. válogatott művei. Vál. Vasy Géza. (Bp., 2002). F. színművei: Lélekbúvár. (Bp., Magyar Színház, 1948
  Bp., Nemzeti Színház, 1988)
  Ozorai példa. (Bp., Nemzeti Színház, 1952)
  Fáklyaláng. (Bp., Katona József Színház, 1952
  1968)
  Tűvé-tevők. (Bp., Katona József Színház, 1953
  Áll. Bábszínház, 1973)
  Bolhabál. Zenés játék. Zene: Lendvai Kamilló. (Áll. Déryné Színház, 1965)
  Kegyenc. (Bp., Madách Színház, 1968)
  Dózsa György. (Kecskemét, Katona József Színház, 1968)
  Az Éden elvesztése. Oratórium. (Bp., Irodalmi Színpad, 1969)
  Tiszták. (Pécsi Nemzeti Színház, 1969
  Bp., Vígszínház, 1970)
  Malom a Séden. (Veszprém, Petőfi Színház, 1970)
  Bölcsek a fán. (Pécsi Nemzeti Színház, 1971)
  Bál a pusztán. (Bp., Thália Színház, 1972)
  A különc. (Veszprém, Petőfi Színház, 1972)
  Testvérek. (Pécsi Nemzeti Színház, 1972)
  Az ünnepelt. (Veszprém, Petőfi Színház, 1973)
  Dupla vagy semmi, azaz két életet vagy egyet se. (Pécsi Nemzeti Színház, 1974)
  Orfeusz a felvilágban. Vígjáték. (Pécsi Nemzeti Színház, 1974)
  Dániel az övéi közt, avagy a mi erős várunk. Eredendő m. komédia. (Gyulai Várszínház, 1976)
  Csak az igazat. Két egyfelvonásos monodráma. (Pécsi Nemzeti Színház, 1977)
  Homokzsák, avagy nevetni könnyebb. Vígjáték. (Gyulai Várszínház, 1979)
  Sorsválasztók. (Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1981
  Bp., Madách Színház, 1981)
  Tündérszép Ilona és Árgyélus. Bábjáték. (Pécsi Nemzeti Színház–Bóbita Bábegyüttes, 1982)
  Szélkötő Kalamona. Mesejáték. (Kaposvár, Csiky Gergely Színház, 1982).
  
• Irodalom: Németh László: Nehéz föld. (Nyugat, 1929
  N. L.: Készülődés. Bp., 1941)
  Babits Mihály: Puszták népe. (Nyugat, 1936
  B. M.: Könyvről könyvre. Bp., 1937)
  Ortutay Gyula: I. Gy. példája. (Apollo, 1937)
  Szegedi Gergely: I. Gy. költészete és vallásgyalázónak mondott verse. (Katolikus Szemle, 1938)
  Gara László: Az ismeretlen Illyés. (Washington, 1965)
  Cs. Szabó László: Hunok Nyugaton. (München, 1968, Bp., 1994)
  Pomogáts Béla: Valóság és költői tudatosság. I. Gy. népi nézetben. (P. B.: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. Bp., 1981)
  Hargitai Anikó–Miszlai Sarolta: Szülőföld vonzásában. (Szekszárd, 1982)
  Fekete Gyula: A 80 éves I. Gy. köszöntése. (Szeged, 1982)
  Izsák József: I. Gy. költői világképe. 1920–1950. (Bp., 1982)
  Domokos Mátyás: A pályatárs szemével. (Bp., 1982)
  I. Gy. élete képekben. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1982)
  Tüskés Tibor: I. Gy. vallomásai és alkotásai tükrében. (Bp., 1983)
  Illyés és a Puszták népe. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1983)
  „Bátrabb igazságokért!” Szerk. Fráter Zoltán. (Bp., 1984)
  I. Gy. emlékkönyv. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1984)
  In memoriam I. Gy. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1985)
  Balogh József: Hírünk a világban. (Bp., 1985)
  Béládi Miklós: I. Gy. Monográfia. (Bp., 1987)
  Tamás Attila: I. Gy. Monográfia. (Bp., 1989)
  Bodosi György: I. Gy. Tihanyban. (Pécs, 1990)
  Illyéstől Illyésről. Összeáll. Pásztor Bertalan. (Bp., 1990)
  Tüskés Tibor: Titokkereső. (Bp., 1991)
  I. Gy. 90. Szerk. Szántó Tibor. (Bp.–Debrecen, 1992)
  Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig. (Szekszárd, 1992)
  Móser Zoltán: Puszták – népek. (Szekszárd, 1996)
  A költőszerep lehetőségei Közép-Európában. Tanulmányok I. Gy.-ról. Szerk. N. Horváth Béla. (Szekszárd, 1997)
  Vasy Géza: I. Gy. évszázada. (Miskolc, 1998)
  Domokos Mátyás: Adósságlevél. Esszék, tanulmányok I. Gy.-ról. (Bp., 1998)
  I. Gy. és Gál István levelezése. 1930–1982. Sajtó alá rend., előszó, jegyz. Gál Ágnes, Gál Julianna. (Bp., 1998)
  N. Horváth Béla: A beszédmód megújításának kísérletei. I. Gy. költészete a hetvenes években. (Irodalomtörténet, 1999)
  Alföldy Jenő: Egy érdekes Illyés-versről. (Kortárs, 2000)
  Huszár Julianna: Művek párbeszéde. (Új Dunatáj, 2000)
  Czeizel Endre: Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? Magyar költőgéniuszok testi és lelki betegségei. (Bp., 2001).