Illyés Géza, sófalvai (1870. máj. 24. Marosvásárhely, Marosszék – 1951. aug. 6. Bp.): orvos, sebész, urológus.
- Kikeresztelkedett református családból származott. Anyai nagyapja: Ballagi (Bloch) Mór (1815–1891) nyelvész, teológus, az MTA
tagja. Sz: Illyés Károly kúriai bíró, Ballagi Jozefine.
- A bp.-i, a berlini és a párizsi tudományegyetemen tanult, a bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1893), sebész okl. (1898),
az urológiai sebészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1904). Az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1943. máj. 14.).
- Életút: A bp.-i tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1894–1895), a Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1895–1898),
egy. tanársegéde (1898–1903), az I. sz. Sebészeti Klinika Urológiai Ambulanciájának és Urológiai Fekvő Részlegének vezetője
(1903–1905). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1904–1914), az urológiai
sebészet, ill. az urológia c. ny. rk. tanára (1914–1920), az urológia ny. r. tanára és az Urológiai Klinika igazgatója (1920–1941).
A bp.-i Apponyi-poliklinika Sebészeti Osztályának főorvosa (1905–1913), a bp.-i Szent Rókus Kórház Urológiai Sebészeti
Osztályának főorvosa (1913–1920); közben az I. vh.-ban a honvédségi helyőrségi kórház sebészeti osztályának osztályvezető
főorvosa (1915–1916), az olasz fronton a levicói sebészeti tartalékkórház parancsnoka (1916–1917), majd a bp.-i Hold utcai
hadikórház parancsnoka (főtörzsorvosi rangban, 1917–1918).
- A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság t. tagja.
- A magyar urológia és urológiai sebészet nemzetközileg is elismert, kiemelkedő személyisége, az urológia első magyar egyetemi
tanára. Jelentős eredményeket ért el az urológiai diagnosztika, a belgyógyászati vese-megbetegedések és a prosztatahipertrófia
műtéttanának fejlesztésében.
- Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította
(2004-ben). Tiszteletére a Magyar Urológusok Társasága Illyés Géza-emlékérmet alapított (1970-ben). Emlékét őrzi a SOTE-n
tiszteletére létrehozott Illyés Géza-alapítvány is (1992-től).
- Az MTA V. Osztálya elnöke (1949. nov. 29.–1951. aug. 6.). A Magyar Urológiai Társaság t. tagja. A Budapesti Orvosegyesület elnöke
(1939–1942). A francia (1908), az amerikai (1910), az argentínai (1930), a német, ill. a berlini urológiai társaság l., a bukaresti
egyesült sebész-urológiai és ginekológiai társaság (1932), az olasz és a román urológiai társaság t. tagja.
- Főbb művei: Az ureter-catheterezés a vesediagnostica egy pár újabb módszerének szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1901)
Az ureter-
catheterezés és radiographia. (Orvosi Hetilap, 1901)
A vese higítóképességéről a functionalis diagnostica szolgálatában. Kövesi
Gézával. (Orvosi Hetilap, 1902)
A belgyógyászati vese-megbetegedések sebészeti kezeléséről. (Orvosi Hetilap, 1906)
Az
urológia tankönyve. (Bp., 1906)
A vesevérzésekről. (Orvosi Hetilap, 1908)
Erfahrungen in der Nierenchirurgie. (Berlin 1911)
A
belgyógyászati vesemegbetegedések sebészeti kezeléséről. (Bp., 1912)
A vesekőről. (Bp., 1912)
Tapasztalatok a vesesebészet
köréből. (Bp., 1913)
A prostatatúltengésnél észlelhető veseinsufficientiáról. (Orvosképzés, 1925)
A vesegyulladás és sebészeti
gyógyítása. (Orvosi Hetilap, 1929)
A vese-, hólyag- és prostata rákjáról. (Orvosképzés, 1931)
Urológia. Egy. tankönyv. (Bp.,
1931)
A prostatahypertrophiások veseelégtelenségéről. (Orvosi Hetilap, 1934)
A veseállomány gennyesedése. (Orvosi Hetilap,
1936)
A köves veseelégtelenségről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1937. okt. 27.
megjelent: Mathematikai és
Természettudományi Értesítő, 1938)
Special Urology. Monográfia. I–II. köt. (London, 1940)
Az urogenitális szervek
tuberkulózisa. (Bp., 1943)
A retencióból származó veseinsufficientiáról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1944. jan. 24.).
- Irodalom: Babics Antal: I. G. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
Babics Antal: I. G. Kismonográfia. (A múlt magyar
tudósai. Bp., 1972).