Illyés Géza, sófalvai (1870. máj. 24. Marosvásárhely, Marosszék – 1951. aug. 6. Bp.): orvos, sebész, urológus.

• Kikeresztelkedett református családból származott. Anyai nagyapja: Ballagi (Bloch) Mór (1815–1891) nyelvész, teológus, az MTA tagja. Sz: Illyés Károly kúriai bíró, Ballagi Jozefine.
• A bp.-i, a berlini és a párizsi tudományegyetemen tanult, a bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1893), sebész okl. (1898), az urológiai sebészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1904). Az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1943. máj. 14.).
• Életút: A bp.-i tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1894–1895), a Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1895–1898), egy. tanársegéde (1898–1903), az I. sz. Sebészeti Klinika Urológiai Ambulanciájának és Urológiai Fekvő Részlegének vezetője (1903–1905). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1904–1914), az urológiai sebészet, ill. az urológia c. ny. rk. tanára (1914–1920), az urológia ny. r. tanára és az Urológiai Klinika igazgatója (1920–1941). A bp.-i Apponyi-poliklinika Sebészeti Osztályának főorvosa (1905–1913), a bp.-i Szent Rókus Kórház Urológiai Sebészeti Osztályának főorvosa (1913–1920); közben az I. vh.-ban a honvédségi helyőrségi kórház sebészeti osztályának osztályvezető főorvosa (1915–1916), az olasz fronton a levicói sebészeti tartalékkórház parancsnoka (1916–1917), majd a bp.-i Hold utcai hadikórház parancsnoka (főtörzsorvosi rangban, 1917–1918).
• A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság t. tagja.
• A magyar urológia és urológiai sebészet nemzetközileg is elismert, kiemelkedő személyisége, az urológia első magyar egyetemi tanára. Jelentős eredményeket ért el az urológiai diagnosztika, a belgyógyászati vese-megbetegedések és a prosztatahipertrófia műtéttanának fejlesztésében.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére a Magyar Urológusok Társasága Illyés Géza-emlékérmet alapított (1970-ben). Emlékét őrzi a SOTE-n tiszteletére létrehozott Illyés Géza-alapítvány is (1992-től).
• Az MTA V. Osztálya elnöke (1949. nov. 29.–1951. aug. 6.). A Magyar Urológiai Társaság t. tagja. A Budapesti Orvosegyesület elnöke (1939–1942). A francia (1908), az amerikai (1910), az argentínai (1930), a német, ill. a berlini urológiai társaság l., a bukaresti egyesült sebész-urológiai és ginekológiai társaság (1932), az olasz és a román urológiai társaság t. tagja.
• Főbb művei: Az ureter-catheterezés a vesediagnostica egy pár újabb módszerének szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1901)
  Az ureter- catheterezés és radiographia. (Orvosi Hetilap, 1901)
  A vese higítóképességéről a functionalis diagnostica szolgálatában. Kövesi Gézával. (Orvosi Hetilap, 1902)
  A belgyógyászati vese-megbetegedések sebészeti kezeléséről. (Orvosi Hetilap, 1906)
  Az urológia tankönyve. (Bp., 1906)
  A vesevérzésekről. (Orvosi Hetilap, 1908)
  Erfahrungen in der Nierenchirurgie. (Berlin 1911)
  A belgyógyászati vesemegbetegedések sebészeti kezeléséről. (Bp., 1912)
  A vesekőről. (Bp., 1912)
  Tapasztalatok a vesesebészet köréből. (Bp., 1913)
  A prostatatúltengésnél észlelhető veseinsufficientiáról. (Orvosképzés, 1925)
  A vesegyulladás és sebészeti gyógyítása. (Orvosi Hetilap, 1929)
  A vese-, hólyag- és prostata rákjáról. (Orvosképzés, 1931)
  Urológia. Egy. tankönyv. (Bp., 1931)
  A prostatahypertrophiások veseelégtelenségéről. (Orvosi Hetilap, 1934)
  A veseállomány gennyesedése. (Orvosi Hetilap, 1936)
  A köves veseelégtelenségről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1937. okt. 27.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1938)
  Special Urology. Monográfia. I–II. köt. (London, 1940)
  Az urogenitális szervek tuberkulózisa. (Bp., 1943)
  A retencióból származó veseinsufficientiáról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1944. jan. 24.).
  
• Irodalom: Babics Antal: I. G. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
  Babics Antal: I. G. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1972).