Ilosvay Lajos, nagyilosvai (1851. okt. 31. Dés, Belső-Szolnok vm. – 1936. szept. 30. Bp.): kémikus, gyógyszerész.

• Sz: Ilosvay Lajos megyei várnagy, Turbucz Amália.
• Középiskoláit Kolozsvárott végezte. A bp.-i tudományegyetemen gyógyszerészmesteri képesítést (1874), bölcsésztudori okl. (1875), vegytan–természettan szakos tanári okl. szerzett (1878), állami ösztöndíjjal Heidelbergben R. Bunsennél, Münchenben A. Bayernél tanult (1880–1881), majd Párizsban M. Berthelot-val folytatott kutatásokat (1881–1882). Az analitikai kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1882). Az MTA tagja (l.: 1891. máj. 8.; r.: 1905. máj. 12.; ig.: 1919. okt. 23.; t.: 1928. máj. 18.).
• Életút: A bp.-i tudományegyetemen Lengyel Béla gyakornoka (1875–1876), Than Károly tanársegéde (1876–1880). A József Műegyetemen az általános kémia helyettes (1882–1883), ny. r. tanára (1883–1934); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály (1886– 1892), a Mérnöki és Építészi Osztály dékánja (1892–1898), az egyetem rektora (1901–1903). Nemzeti Munkapárti programmal a Magyarláposi választókerület országgyűlési képviselője (1910–1917); egyúttal vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár (1914–1917), majd a Felsőház tagja (1927–1936). Magyar királyi titkos tanácsos (1936-tól).
• Az MTA másodelnöke (1916. máj. 4.–1919. okt. 23. és 1925. máj. 7.–1928. máj. 18-). Az MTA Matematikai és Természettudományi Bizottságának elnöke (1913–1936).
• Analitikai és szervetlen kémiával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a levegő nitrogéntartalmú melléktermékeinek kimutatása terén, bevezette az első ionspecifikus reagenst, a nitrit kimutatására használt Ilosvay–Griess- reagenst (1899). Számos új, minőségi analitikai reakciót is kidolgozott. Tudománypolitikai és -népszerűsítő tevékenysége is jelentős.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• Az Országos Közegészségügyi Egyesület másodelnöke (1900–1903), elnöke (1903–1920). Az Országos Természettudományi Tanács elnöke (1931-től). A Magyar Természettudományi Társulat első titkára. (1906–1913), elnöke (1914–1936) és t. tagja (1932–1936), egyúttal a Kémiai-ásványtani Szakosztály elnöke (1914–1929), t. elnöke (1929–1936). Az Országos Ösztöndíjtanács alelnöke. A Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Gyógyszerész Társulat, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet, a Magyar Paedagogiai Társaság t. tagja (1915-től). A Magyar Chemikusok Egyesülete t. tagja (1907-től), majd t. elnöke. A Német Kémikusok Egyesületének rk. tagja (1895-től).
• Elismerés: A József Műegyetem t. doktora (1922). Szily Kálmán-emlékérem (1932).
• A Magyar Chemiai Folyóirat (1897–1913), a Természettudományi Közlemények szerkesztője (1906–1914).
• Főbb művei: Adatok az oxysulfocarbaminsavas ammonium sajátságaihoz… Egy. doktori értek. is. (Bp., 1875)
  Sur les sels doubles préparés par fusion. – Caractéres et role des sels doubles formés par fusion. Berthelot, M.-mel. (Comptes rendus. Paris, 1882)
  A torjai Büdös-barlangról. (Bp., 1885)
  A chemia alapelvei. Egy. tankönyv. (Bp., 1888)
  Budapest ásványos vizei és fürdői. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. III. Bp., 1893)
  Levegőben, égéskor keletkező nitrogéntartalmú melléktermékek mennyiségi meghatározása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1892. dec. 12.
  megjelent: Értekezések a természettudományok köréből. 23. köt. Bp., 1893
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1892)
  A torjai Büdös-barlang levegőjének kémiai és fizikai vizsgálata. (Bp., 1895)
  A hydrogénperoxid új kémlőszerei. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1895)
  Hydrogénperoxid és salétromsav hatása egymásra nagyon híg oldatban. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1895)
  A Balaton vizének chemiai viszonyai. (Bp., 1898)
  A phenylendiamidok mint az ózón kémszerei. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1899)
  Bevezetés a szerves chemiába. I. A szénhidrogének. (Bp., 1905)
  A hydrokénessav, ill. a zynkohidroszulfit néhány alkalmazása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1909. jún. 14.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1909).
  
• Irodalom: Emszt Kálmán: nagyilosvai I. L. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1936)
  Zemplén Géza: I. L. (Természettudományi Közlemények, 1936)
  Lenhossék Mihály: Megemlékezés I. L. ig. és t. tag elhunytáról. (Akadémiai Értesítő, 1936)
  Szabadváry Ferenc: Általános és analitikai kémiai tanszék. (A BME centenáriumi évkönyve. Bp., 1972)
  Szőkefalvi-Nagy Zoltán: I. L. (Várpalota, 1976)
  Szőkefalvi- Nagy Zoltán: I. L. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1980).