Horváth József (1) (1794. febr. 1. Lukácsháza, Vas vm. – 1849. máj. 13. Bát, Hont vm.): orvos, író.

• Elemi és középiskoláit Kőszegen végezte, Kecskeméten belépett a piarista szerzetesrendbe (1811; de két próbaév és egy újoncév után kilépett a rendből: 1814). Szombathelyen és Pesten bölcseletet tanult, a pesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. (1819), majd orvostudori okl. szerzett (1822). Az MTA tagja (r.: 1830. nov. 17.).
• Életút: Tanulmányai befejezése után Pesten működött (1822–1824); közben, egy rövid ideig Kőszegen élt (házassága után, 1822 végén, 1823 elején). Bakabánya tiszti orvosa (1824–1825), Hont vm. tb. (1825–1829), r. főorvosa (1829–1849).
• A reformkor ismert orvosaként a hasonszenvi gyógyászat (= homeopátia) híve volt. Mint az orvostörténet egyik első magyarországi művelője több népszerű írásban foglalkozott az ókori keleti népek gyógyászatával, valamint igen sok népszerű orvosi könyvet, tájékoztató füzetet írt és fordított. Latinból fordított mitológiai-történeti lexikona, valamint id. Plinius természettudományi enciklopédiájának fordítása kéziratban maradt. A Magyar Tudós Társaság alapításakor rögtön vidéki rendes taggá választották (Pozsonyban, 1830. nov. 17-én), majd megbízták az orvosi műszavak összegyűjtésével és magyarázatával, valamint tájszavak beküldésével.
• Emlékezet: Lukácsháza község déli, Nagycsömöte részén született, Bakabányán és Bát községben (Hont vármegye) tevékenykedett. Báton hunyt el.
• Írásai elsősorban a Társalkodóban, az Orvosi Tárban (1831–1848) és a Tudománytárban jelentek meg (1841).
• Főbb művei: Dissertatio inaug. medica de otitide, et nonnullis ejusdem sequelis. Orvostudori értek. latin nyelven. (Pest, 1822)
  Tanácsadó az elhálás előtt, alatt és után, az az rövid utasítás, miként kelljen az elhálást, vagy nemi közösülést úgy gyakorolni, hogy az egészségnek ne ártson, és szép. egészséges és erős gyermekeket lehessen nemzeni. Egy toldalékkal, melyben a nemet s az ember nemzését illető titkok magyaráztatnak. Becker G. W után németből ford. (Pest, 1829)
  Az orvos, mint házi barát, vagy egy orvosnak az atyák- s anyákhoz intézett barátságos oktatásai, minden gondoltatható nyavalyákról akármely korban. Egy hív és közönségesen érthető tanácsadó azokra nézve, kik a betegségeket magok ismerni akarják, vagy orvosi segítségre szert nem mindjárt tehetnek. Frank Lajos Frigyes 3. német kiadása szerint ford. (Pest 1829
  2. jav. kiad. 1830)
  A testi gyermek-nevelés megjobbítására szolgáló javallatok az első életszakaszokban, némely makacs és hirtelen megölő betegségekről. ártalmas szokásoktól és visszaélésektől és veszedelmes ruházatoktól védő intésekkel együtt. A kezdő anyák számára. Gölis L. Antal után németből fordítá a 2. kiadás szerint. (Pest, 1830)
  Tanácsadó mindazokra nézve, a kik az aranyérben… szenvednek. Richter F. után németből ford. (Pest, 1830
  2. kiad. 1836)
  A bujakórság, vagyis venusi nyavalya a maga egész kiterjedésében és formájában. Wendt János után németből ford. (Pest, 1830)
  A keleti dögkór okairól. (Orvosi Tár, 1831)
  A hideg víz derék munkálatjairól az emberi test erősítésére és számos nyavalyák elhárítására, de főképpen a köszvény, csúz, gyomorbajok, fejfájás, aranyér, bénultság ellen sat. Egy toldalékkal: az eczet és tej gyógyerejéről. Floyer John után a 2. jav. német kiadás szerint magyarítá. (Pest, 1834)
  Az orvosi és seborvosi tudomány állapota Indiában. (Orvosi Tár, 1840)
  A hideg vízgyógyászat története. (Tudománytár, 1841)
  Adatok a másító, alterans, gyógymódhoz. (Orvosi Tár, 1843)
  Adatok a gyógytudomány korábbi történetéhez a zsidók között. – Nézetek az anyarozs származásáról. (Orvosi Tár, 1845)
  Útmutatás a betegségek olcsó, s mégis biztos orvoslására, annak bebizonyításával, hogy a patikák többnyire nélkülözhetők és azok kevesbítése az országra, s emberiségre, az orvosi rend s művészetre nézve hasznos. Ott Ferencz Endre után ford. (Pest, 1845)
  Az orvosok és orvosi gyakorlat Oroszhon belsejében. Németből fordította. (Orvosi Tár, 1846)
  Nehány szó a gyógyszerészet ügyében. (Orvosi Tár, 1848).
  
• Irodalom: Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. (Pest, 1858)
  H. J. hontmegyei főorvos reformtervezete. (Gyógyszerészet, 1961)
  Kiss László: Vidéki orvospálya a reformkorban. H. J. (Orvosi Hetilap, 1994. 16.)
  Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok. 1. Vázlat H. J. természettudós életművéről. (Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1996)
  Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések. 1772–1849. I. köt. (Bp., 1998)
  Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekről. (Dunaszerdahely, 2002).