Horváth Cyrill (2) (1865. nov. 25. Veszprém – 1941. júl. 19. Balatonalmádi, Veszprém vm.): irodalomtörténész.

• Sz: Horváth Károly, Hajnal Katalin.
• Zircen belépett a ciszterci rendbe (1882. aug. 27.), ünnepi fogadalmat tett (1889. aug. 7.), pappá szentelték (1889. aug. 11.). Az innsbrucki egyetemen (1885–1886), a ciszterci rend zirci hittudományi főiskoláján (1886–1887), a bp.-i tudományegyetemen teológiát tanult (1887–1889). A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1889), magyar–latin szakos tanári okl. szerzett (1890). A régi magyar irodalomtörténetből magántanári képesítést szerzett (1895), az MTA tagja (l.: 1912. máj. 2.; r.: 1925. máj. 7.).
• Életút: A ciszterci rend bajai (1890–1894), egri gimnáziumának r. tanára (1894–1897); közben kilépett a ciszterci rendből (1896), és áttért a református vallásra (1897). A bp.-i református főgimnázium helyettes (1897–1898), majd r. tanára (1898–1905). A sárospataki református főiskolán a magyar irodalom r. tanára és főkönyvtárnoka (1902–1905), a bp.-i IV. kerületi főreáliskola r. tanára (1905– 1911), a bp.-i VIII. kerületi főreáliskola, ill. a bp.-i Vörösmarty Gimnázium r. tanára és igazgatója (1911–1934). Nyugdíjazása után visszatért a r. k. egyházba (1934). A bp.-i tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen a régi magyar irodalomtörténet magántanára (1895–1923), c. ny. rk. tanára (1923–1941). C. gimnázium főigazgató.
• A középkori latin nyelvű magyar irodalom történetével, a magyarországi legendák művelődéstörténeti vonatkozásaival, a magyarországi reformáció irodalmával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a Margit-legend, ill. a Szent László-legenda és versek összehasonlító vizsgálata, forrásainak feltárása terén.
• Emlékezet: Balatonalmádiban hunyt el, Budapesten, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• A Középiskolai Lapok (1900), a Sárospataki Füzetek szerkesztője (1904–1905).
• Főbb művei: Zárda-dalok. Versek. (Pápa, 1884)
  Temesvári Pelbárt és beszédei. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1889)
  Temesvári Pelbárt és codexeink. (Budapesti Szemle, 1891)
  Nemzeti irodalmunk a reformáczióig. 1–4. (Katholikus Szemle, 1891)
  Tóth Kálmán emlék- albuma. Szerk. (Baja, 1894)
  Pomerius. (Bp., 1894)
  A magyar nemzeti irodalom története. (Bp., 1892
  3. kiad. 1901)
  Világiak régi magyar imádságos könyvei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1895)
  Huszita emlékeink. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1896)
  A magyar irodalom történetének vázlata. Polgári és felsőbb leányiskolák számára. (Bp., 1897)
  A magyar irodalom története. I. köt. A régi magyar irodalom története. (Bp., 1899)
  Histoire de la littérature hongroise. Többekkel. (Bp., 1900)
  A bártfai biblia. Négy hasonmással a szövegben. (Magyar Könyvszemle, 1904)
  A Batthyany-codexről. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1905)
  Comenius „Schola Ludus”-áról. (Magyar Paedagogia, 1905)
  A Csécsi-világból. Adalék a sárospataki kollégium történetéhez. (Sárospatak, 1905)
  A Margit-legendáról. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1906)
  Adalékok ifj. Csécsi János életéhez. 1–4. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1907)
  Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 20. köt. 8. Bp., 1908)
  A Margit-legenda forrásai. (Bp., 1908)
  A Csécsi-világ Patakon. Iskolai háborúságok a XVIII. századból. (Bp., 1908)
  Középkori legendáink és a Legenda Aurea. (Bp., 1911)
  Luther énekei és első protestáns énekszerzőink. (Heinrich Gusztáv Emlékkönyv. Bp., 1912)
  A Krisztina-legenda. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1913. okt. 6.
  megjelent: Irodalomtörténeti Közlemények, 1923)
  Balassa Bálint. (Irodalmi olvasókönyv Szerk. Pintér Jenő. Bp., 1914)
  A magyar ősi ritmus. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1915)
  Középkori magyar versek. (Irodalomtörténet, 1923)
  Szent László legendáink eredetéről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1926. ápr. 12.
  megjelent: Irodalmi füzetek. 31. Bp., 1928)
  Az írásművek elmélete dióhéjban. (Bp., 1926)
  Ady Endre hite, erkölcse, magyarsága. (Budapesti Hírlap, 1928)
  Középkori László- legendáink eredetéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1928)
  Ady Endréről. (Irodalomtörténet, 1928)
  Veszprémi emlékek. (Veszprémvármegye [folyóirat], 1931)
  Négyesy László és a magyar verstudomány. (Négyes László Emlékkönyv. Szerk. Pintér Jenő. Bp., 1931)
  Kódexeink skolasztikus elemei. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1932)
  A verses Katalin-legenda, a szabadgondolkodás és a neoplatonizmus. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1933)
  László-versekről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1936)
  Szilády Áron. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1940)
  szerk.: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. I–II. köt. Sajtó alá rend. (Szeged, é. n.)
  Petőfi Sándor összes költeményei. Sajtó alá rend. a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1900)
  Kisfaludy Károly összes művei négy kötetben. I–IV. köt. Sajtó alá rend. a bevezető tanulmányt és az életrajzot írta. (Bp., 1899)
  Petőfi Sándor összes költeményei. Képes teljes kiad. Sajtó alá rend. a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1903)
  Bessenyei György: A társaságnak eredete és országlása. Kiadta. (Sárospataki Füzetek, 1904)
  Tolnai világtörténelme. I–X. köt. Szerk. Gracza Györggyel, Mangold Lajossal. (Bp., 1908–1912
  2. új és átd. kiad. 1941
  ez utóbbi hasonmás kiad. 1991–1993).
  
• Irodalom: Kéky Lajos: Búcsúbeszéd H. C. ravatala mellett. (Akadémiai Értesítő, 1941)
  Pech Zoltán: H. C. (Vörösmarty Gimnázium Évkönyve, 1941)
  H. C. (Irodalomtörténet, 1941)
  H. C. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1941).
  
• Megjegyzés: Megjegyzés: A Magyar Tudományos Akadémia tagja. I. köt.-ben a két Horváth Cyrill akadémikus akadémiai székfoglalói felcserélve!