Hevesi Gyula; Honig (1890. nov. 21. Ungvár, Ung vm. – 1970. febr. 25. Bp.): politikus, vegyészmérnök, közgazdász.

• A József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. szerzett (1912), az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1956. máj. 30.).
• Életút: A pöstyéni fürdőigazgatóság műszaki konzulense (1913–1914), az Egyesült Izzó üzemi, majd kutatómérnöke (1914–1918). A Tanácsköztársaság alatt szocializálási népbiztoshelyettes (1919. márc. 21.–1919. ápr. 3.), a szociális termelés népbiztosa (1919. ápr. 3.–1919. jún. 24.), vezető szerepet játszott az ipari termelés kommunista ellenőrzés alá vonásában. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe menekült (1919), Olaszországban a Società Bolognese di Elettricità munkatársa (1921–1922). Leningrádban (1922–1929), majd Moszkvában élt (1929–1948), a Szovjetunióban különböző vezető műszaki tisztségeket töltött be. Még az Egyesült Izzó mérnökeként Helfgott Árminnal több eljárást dolgozott ki a gáztöltésű izzólámpák nagyipari gyártására, ennek alapján Moszkvában és Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegipari eszközök tömeggyártását (1922–1925). Teljesen új technológiát dolgozott ki a különféle hőmérők korszerű gyártására. Moszkvában az általa megszervezett Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézet vezetője (1929–1932). A sztálini tisztogatások idején koholt vádak alapján börtönben raboskodott (1930-as évek vége–1940-es évek eleje), majd a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács Találmányi Osztályának vezetője (1940-es évek eleje–1948).
• Az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségének alapító vezetője (1917–1919). A KMP (1918–1919), az MSZMP KB tagja (1959– 1970).
• Visszatért Magyarországra (1948), az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára (1948–1949), elnöke (1949–1951). Az MTA VI. Osztálya titkára (1949. nov. 29.–1956. szept. 12.), az MTA Elnökség tagja (1951. dec. 15.–1958. nov. 28. és 1967. máj. 5.–1970. febr. 5.), az MTA titkára (1956. máj. 30.–1960. ápr. 14.), alelnöke (1960. ápr. 14.–1967. máj. 5.). Az MTA Ipargazdaságtani Kutató Csoportjának igazgatója (1960–1969). A II. vh. után Magyarországon elsősorban a hazai műszaki tudományos élet megszervezésével foglalkozott, vezető szerepet játszott az MTA 1948–1949-es átalakításában.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• Elismerés: Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Magyar Munka Érdemrend (arany, 1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955 és 1969), Munka Érdemrend (1958; arany, 1965), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967). Kossuth-díj (1959), Akadémiai Aranyérem (1963).
• Az Internacionalé c. folyóirat társszerkesztője (Komját Aladárral, 1918–1919). Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei szerkesztője (1951-től).
• Főbb művei: A kommunista világforradalom műszaki és gazdasági szükségessége. (Bp., 1912
  németül: 1919)
  A munka társadalmi kategóriáiról. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1950. júl. 25.)
  Sztahanov útján. A magyar újítómozgalom fejlődése és feladatai. Az előszót Apró Antal írta. Ill. Bernáth Ilma és Gosztonyi Béláné. (Bp., 1950)
  A Szovjetunió ipara. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
  Orosz–magyar és magyar orosz műszaki szótár. Főszerk. (Bp., 1950)
  A tudományos kutatás és termelés kapcsolata. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1951)
  Ötéves tervünk anyag- és energiakérdései. Szerk. (Bp., 1951)
  A munka kategóriái a szocialista elosztási elv alkalmazása szempontjából. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
  Lenin a szocialista építés műszaki feladatairól. (Magyar Tudomány, 1957)
  Szociális termelés. A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája. (Bp., 1959)
  Egy mérnök a forradalomban. Négy évtized történelmi időkben. Visszaemlékezés. (Bp., 1959
  2. kiad. 1965)
  Lenin a szövetkezetekről. Összeáll. (Bp., 1959)
  A tudományos haladás erkölcsi mozgatói. (Magyar Tudomány, 1961)
  Többműszakos és folyamatos munkarendek egyes gazdasági, szervezési és szociális kérdései. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1963. jan. 22.)
  Folyamatos munkarendek alkalmazásának gazdasági, szervezési és szociális kérdései. (Bp., 1966)
  Tanulmányok. Az előszót Bognár Géza, a bevezető tanulmányt Korach Mór írta. (Bp., 1976).
  
• Irodalom: Korach Mór: H. Gy. (Magyar Tudomány, 1970)
  H. Gy. (Sokszemközt – tudósokkal. Kardos István tévésorozata. Bp., 1974)
  Korach Mór: H. Gy. (H. Gy.: Tanulmányok. Bp., 1976)
  Hevesi Gyuláné Lányi Olga: Moszkoviták. Szerk. Szerdahelyi István. (Bp., 1992)
  Szerdahelyi István: Hősök és mérnökök. Életrajzi esszé H. Gy.-ról. (Bp., 1993)
  Felelős vezetés és szocialista demokratizmus az új gazdasági mechanizmusban. Szerk. Sz[erdahelyi] I[stván]. (Ezredvég, 1993)
  Kardos István: H. Gy., mint korjelenség. (Ezredvég, 1998)
  Kardos István: H. Gy. (Egyenlítő, 2005).