Hetényi Géza, id.; 1907-ig Hecht (1894. szept. 29. Bp. – 1959. jan. 29. Bp.): orvos, belgyógyász.
- Sz: Hecht József ügyvéd, Wischoffer Szidónia. Fia: Hetényi Géza, ifj. (1923–) orvos és Hetényi István (1926–2008) közgazdász,
politikus, miniszter. Unokája: Hetényi Zsuzsa (1954–) irodalomtörténész.
- A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1919), az anyagcsere-betegségek tárgykörből magántanári képesítést szerzett
(1931). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1950. dec. 2.).
- Életút: Az I. vh.-ban több alkalommal a szerb, majd az olasz fronton szolgált (1914–1918: megszakításokkal). A bp.-i tudományegyetem,
ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1919–1931), egy. adjunktusa (1931–1936),
c. ny. rk. tanára (1946-tól). A bp.-i Stefánia úti Belgyógyászati Intézet (1936–1944), a Mártonhegyi Belgyógyászati Intézet
osztályvezető főorvosa (1945–1947), a Szegedi Tudományegyetemen, ill. a SZOTE-n a belgyógyászat ny. r. tanára (1947–1951),
az I. sz. Belgyógyászati Klinika tanszékvezető egy. tanára (1951–1959) és a Klinika igazgatója (1947–1959).
- A máj- és a cukorbetegségek anyagcserezavaraival, a kalcium-anyagcsere, ill. a vegetatív idegrendszer funkcionális zavarainak
vizsgálatával, a fekélybetegségek és a magas vérnyomás patogenezisének kutatásával foglalkozott.
- Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította
(2002-ben). Nevét vette fel a Szolnok Megyei Tanács Hetényi Géza Kórháza (1971. okt. 8-án), s ezen a napon szobrát is felavatták
(bronz mellszobor, Simon Ferenc alkotása). Róla nevezték el továbbá az 1968-ban megalakult bp.-i Hetényi Géza Egészségügyi
Szakközépiskolát. Szegeden (a Korányi fasorban) bronz dombormű őrzi emlékét (Kalmár Márton alkotása, 1989). Tiszteletére a
Magyar Gasztroenterológiai Társaság Hetényi Géza-emlékérmet alapított (1960-ban).
- A Magyar Élettani Társaság tagja. A Szovjet Belgyógyász Társaság t. tagja.
- Elismerés: Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1954).
A Budapesti Orvosi Egyesület Balassa-díja, és Korányi-díja (1945), Kossuth-díj (1950 és 1955).
- Az Acta Medica c főszerkesztője (1950–1959).
- Főbb művei: Az anyagcserebetegségek kór- és gyógytana. (Bp., 1933)
A májfunctio sebészi jelentősége. (Bp., 1934)
A mészanyagcsere
physiologiája és pathologiája. (Bp., 1936)
A légzési szervek betegségei. Tátrallyay Zoltánnal, Kováts Ferenccel, Sebestyén Gyulával.
Szerk. (Bp., 1941)
A neuroendokrin-rendszer szerepének jelentősége a betegségek keletkezésében. Akadémiai székfoglaló is.
(Elhangzott: 1950. máj. 15.
megjelent: MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1950)
A gyomor betegségei. (Bp., 1951
3. kiad. 1957)
Részletes belgyógyászat. Egy. tankönyv. (Bp., 1951
3. átd. kiad. 1958)
A fekélybetegségek időszerű kérdései. (Bp.,
1954
németül: Bp.–Berlin, 1958).
- Irodalom: Gömöri Pál: H. G. (Magyar Tudomány, 1959)
H. G.-emlékszám (Magyar Belorvosi Archívum, 1964)
Magyar Imre: A tanítvány
szemével: H. G. (Orvosi Hetilap, 1981)
Emlékezés H. G. professzorra. Szerk. Varró Vince, Zallár Andor. Életrajz és művei
bibliográfiája. (Szeged, 1994)
Varró Vince: H. G., a Korányiak szellemi örököse. (Bp., 2008).