Herman József (1924. aug. 18. Bp. – 2005. okt. 9. Telki, Pest m. Temetés [hamvasztás]: 2005. okt. 24. Farkasrét): nyelvész, romanista.

• Sz: Herman Ödön (†1944) gépészmérnök, szabadalmi ügyvivő, a nyilasok elhurcolták és megölték. Czigler Irma. Testvére: Hernádi Sándor gépészmérnök. Kétszer nősült. F: 1. 1949–1963: Dessez, Janine. Fia: Herman János (1950–) és Herman Iván (1955–). 2. 1964-től Erdélyi Ildikó középiskolai tanár.
• A bp.-i református gimnáziumban éretts. (1942), a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként (1946-tól) – francia–latin szakos tanári okl. szerzett (1949), ösztöndíjjal Párizsban tanult (1947–1949), a Párizsi Egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1949), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1959), doktora (1969). Az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1987. máj. 8.).
• Életút: Az MTA Nyelvtudományi Intézete tud. munkatársa, osztályvezetője (1950–1951), az Idegen Nyelvek Főiskoláján a Francia Tanszék tanszékvezető főisk. adjunktusa (1951–1952), tanszékvezető főisk. tanára (1952–1955); közben a Főiskola igazgatója (1953–1955). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar Romanisztikai Tanszék egy. docense és a Kar dékánhelyettese (1955– 1957). A KLTE BTK Román Nyelvek és Irodalmak Tanszék tanszékvezető egy. docense (1957–1962), egy. tanára (1962. júl. 28.– 1975. jún. 30.); közben a Kar dékánhelyettese (1959–1963), dékánja (1963–1967), majd az ELTE BTK egy. tanára (1975. júl. 1.– 1994. aug. 31.), emeritusz professzora (1994-től). Az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatója is (1982–1992). A Párizsi Egyetem (1963–1964 és 1981–1982), a Bécsi Egyetem (1988), a Göttingeni Egyetem (1989), a Velencei Egyetem vendégprofesszora (1992–1999), emeritusz professzora (2002-től). Az UNESCO felsőoktatási részlegének igazgatója (1970– 1975).
• Romanisztikával, elsősorban francia és újlatin összehasonlító nyelvészettel, a vulgáris és provinciális latinság vizsgálatával, francia nyelvtörténettel foglalkozott. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az újlatin nyelvek legrégibb korszaka és az újlatin nyelvű írásbeliséget megelőző átmeneti korszak kutatása terén. Általános nyelvészeti, jelentéselméleti, szocio- és neurolingvisztikai, ill. nyelvtörténet-elméleti munkássága is értékes. Magyarországon előmozdítója volt több fontos nyelvészeti irányzat (pl.: nyelvi változások elmélete, afáziakutatás stb.) bevezetésének.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Emlékére az MTA Nyelvtudományi Intézete Herman József Fiatal Kutatói Díjat alapított (2010-ben; először 2011-ben adják át).
• Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága elnöke. A Magyar Nyelvtudományi Társaság szakosztályelnöke. A Société de Linguistique Romaine tisztikarának állandó tagja. A Helsinki Értekezlet kulturális fórumának végrehajtó titkára (1984–1985).
• Elismerés: Akadémiai Díj (1964), a Francia Akadémia Pálmarendje (1980), Széchenyi-díj (2004).
• Az Acta Linguistica felelős szerkesztője (1977–1987).
• Főbb művei: Les changements analogiques. Essai sur le problème du dévelopement de la structure grammaticale. (Acta Linguistica, 1951)
  Recherches sur l’ordre des mots dans les plus anciens textes français en prose. Egy. doktori értek. is. (Acta Linguistica, 1954)
  Az újlatin nyelvek alárendelő kötőszó-rendszerének kialakulása. Kand. értek. (Bp., 1959
  franciául: Berlin, 1963)
  Az alak és a jelentés kapcsolatának kérdéséhez. (Általános nyelvészeti tanulmányok. Bp., 1963)
  Aspects de la différenciation territoriale du latin sous l’Empire. (Bulletin de la Société de Linguistique. Paris, 1965)
  Précis de phonétique française. (Bp., 1966)
  A francia nyelv története. A latin nyelvtől az újlatin nyelvekig. (Bp., 1966)
  Le latin vulgaire. (Paris, 1967
  3. kiad. 1975
  japánul: Tokyo, 1971
  spanyolul: Barcelona 1997
  angolul: Pennsylvania, 2000)
  Latinitas Pannonica. Kísérlet a pannoniai feliratok latinságának jellemzésére. (Filológiai Közlöny, 1968)
  Précis d’histoire de la langue française. Doktori értek. is. (Bp., 1967, 2. kiad. 1993)
  Afáziakutatás és nyelvelmélet. (Általános nyelvészeti tanulmányok. VII. Bp., 1970)
  Új eredmények, új kérdések a román nyelvek kialakulása folyamatának vizsgálatában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1982. dec. 13.
  megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1985)
  Nyelvtörténet és történelem. (Magyar Tudomány, 1983)
  Folytonosság és újítás a nyelvtudományban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983)
  Phonétique et phonologie du français contemporain. (Bp., 1984, 2. kiad. 1993)
  Új eredmények, új kérdések a román nyelvek kialakulási folyamatának vizsgálatában. (Bp., 1985)
  Tudatos és nem tudatos tényezők a nyelvi változásban. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1988. ápr. 18.)
  Du latin aux langues romanes. (Nimeyer, 1990)
  Spoken and Written Latin in the Last Centuries of the Roman Empire. (Latin and the Romance Languages. London–New York, 1991)
  L’état actuel des recherches sur le latin vulgaire et tardif. (Studia Romanica, 1995)
  The End of the History of Latin. (Romance Philology. Berkeley, 1996)
  La chronologie de la transition: un essai. (La transizione dal latino alle lingue romanze. Niemeyer, 1998)
  Nyelvi tudat, nyelvi változás, nyelvi politika. (Magyar Tudomány, 2000)
  A történeti nyelvészettől a nyelvi változások elmélete felé: problémavázlatok. (Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és nyelvtörténet köréből. Bp., 2001)
  Vulgáris latin. Az újlatin nyelvek kialakulásának útja. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. Bp., 2003).
  
• Irodalom: H. J. Írásainak válogatott bibliográfiájával. Összeáll. Kiefer Ferenc és Ritoók Zsigmond. (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 23. Bp., 2001)
  Kiefer Ferenc: H. J. nyolcvan éves. (Magyar Nyelv, 2005)
  Kiefer Ferenc: H. J. (Magyar Tudomány, 2006).